Gyermekkorában téglával dobták fejen, így lett orvos dr. Kincses Béla

A média manapság a szenzációkra éhes: celebek, rablások, gyilkosságok, pusztítások, minden, ami a megszokottól eltérő.

Ellenben látva az elvándorlás, az állásváltoztatás növekvő gyakoriságát, ma már az is szenzáció, ha valaki egy településen tölti le az életét, illetve nyugdíjazásáig egyetlen munkahelyen látja el feladatát. Ha ilyenekkel találkozunk, ugyanúgy átéljük az állandóság nyugalmat árasztó érzését, mint amikor évtizedek óta egy helyen lakó nagyszüleinket meglátogatjuk. Egy ilyen látogatással ért fel az, amikor Kincses Bélához bekopogtattunk. A nyugállományban lévő orvos 1940. december 10-én született Újirázon, értelmiségi család gyermekeként. Édesapja iskolaigazgató volt, és a pedagógus pálya iránti vonzalmat három testvére közül mindhárom örökölte is. Sőt, Béla bácsi felesége, három gyermeke közül kettő, valamint a menye is a nebulók pallérozását választotta hívatásának.

A falusi életet szereti

– Tíz-tizenkét éves lehettem, amikor a szomszéd gyerek fejbe dobott egy tégla darabbal játék közben. Rohantunk a doktor bácsihoz, aki ügyesen lesimította a „búbomat” – emlékezett Kincses Béla.

„Megtetszett, ahogy csinálta, talán már akkor eldöntöttem, hogy orvos leszek.”

Tizennégy éves koromban már tudatosan választottam a latin nyelvet a szeghalmi gimnáziumban. Könnyebben boldogultam a latin kifejezésekkel az orvosin, míg a többieknek külön órákra kellett járniuk az első évben, a szegedi egyetemen, ahol 1965-ben végeztem.

Kincses Béla a szigorló évet Berettyóújfaluban töltötte, majd Egyekre, háziorvosi körzetbe kellett volna kerülnie, de ő a Gáborján-Szentpéterszeg közös körzetet választotta inkább, ezáltal háromezer lakos egészségéért felelt egészen 1984-ig, amikor a két körzetet szétválasztották.

– Öt évig, 1965 és 1970 között egy L-alakú szolgálati lakásban laktunk, majd egy újba költöztünk itt, Gáborjánban. A falunak 1400 lakosa volt akkoriban. Ma már jóval kevesebben élnek, a fiatalok többsége elment a kecsegtetőbb munkalehetőségek miatt. Hiába volt Debrecenben is lakásunk, mi itt szeretünk élni, amit 2002-ben egy új, saját ház építésével pecsételtünk meg. Természetesen sok élményben volt részem, remélem, tisztelnek, mint ahogy én is szeretettel gondolok vissza sokakra, köztük Nagy Lajosné Manyikára, az orvosírnokomra, akivel negyven évig dolgoztam. Ő még mindig aktív. De szívesen emlegetem Újhelyi István, Perecz György és Kovács Lajos kollégáimat, akikkel sokszor ügyeltem Berettyóújfaluban.

Szülés petrólámpa fényénél

Kincses Béla precízen nyilvántartja, hogy a gáborjáni, szentpéterszegi napi rendelések mellett 1980 és 2005 között évi 45 ügyeletet teljesített Bihar „fővárosában”. Hétköznapokon este hattól másnap reggel nyolcig „szolgált”, havonta pedig egy dupla hétvége jutott rá. Úgy tűnt, hogy végleg abbahagyja a munkát 2014. novemberben, de mivel még nem volt meg az utóda, 2016. és 2018. között reaktiválta magát másfél évre. Ötvenkét évi szolgálat után tette le végleg a sztetoszkópját.

– A tragikus eseteket, baleseteket, öngyilkosságokat nem szerettem, orvos létemre is megviseltek. Minden tiszteletem a mentősöké. Néhány életmentésben így is részt vettem. A legemlékezetesebb beavatkozásom 1971-ben történt, amikor petróleum lámpa fényénél szülesztettem meg egy kismamát az utolsó pillanatban – ecsetelte az idős doktor, aki az évi vércukorszint mérések és tüdőszűrések alkalmával Gáborján szinte minden lakosával találkozott. Annyira megszerette a falusi létet, hogy hiába hívták Berettyóújfaluba gyermekgyógyásznak.

Kincses Béla az évtizedeken át két, majd egy községben tartott házi (körzeti) orvosi rendelések, és az újfalui ügyeletek mellett Váncsodon, Újirázon, Csökmőn, Nagykerekiben is segített, sőt Hencidán, az új orvosi rendelő megépüléséig két évig.

Gáborjánban 1991-től 1994-ig társadalmi polgármester is volt, majd négy évi kihagyást követően húsz esztendőn át önkormányzati képviselő.

– Az én időmben (a polgármesterségre gondol – a szerk.) kezdtük építeni a faluházat, majd a telefonközpontot. Kezdetben még a legtöbb helyen zúzalék köves utcáink voltak, ma már mindegyik aszfaltos.

„Három év alatt rájöttem, hogy a polgármesteri teendőket időben sem tudom összeegyeztetni az orvoslással.”

Aztán négy évig csak rendelgettem és ügyeltem, majd önkormányzati képviselőként igyekeztem részt venni a falu közéletében. Örülök, hogy szépen fejlődik Gáborján, jelentősen javult a világítás és a közbiztonság, még a szennyvízhálózat hiányzik.

A kert mindig ad munkát

Kíváncsiak voltunk, hogy manapság mivel tölti az idejét néhány nappal a 80. születésnapja előtt, hiszen éltes kora ellenére végtére is mindössze két éve csöppent bele a nyugdíjas életbe. – Elég nagy, 3200 négyzetméteres kertünkben kertészkedek. A 30 méter hosszú szőlőlugasok is bőven lefoglalnak tavasztól-őszig. Öt évig volt egy lovam, amit aztán már nem pótoltam. Feleségem tanár volt 1994-ig. Ő passzióból tyúkokat tart. Ötvenhat éve vagyunk házasok, és akkor a legboldogabbak, ha három gyermekünk és családjaik, köztük a hét felnőtt unokánk is meglátogat bennünket – köszönt el dr Kincses Béla, Gáborján díszpolgára, akinek áldozatos munkáját 2000-ben a Falusi Orvosok Országos Szövetsége aranygyűrűvel jutalmazta, öt évvel ezelőtt pedig az év háziorvosának választották Hajdú-Bihar megyében.

Csubák Zoltán