Fából faragott álmok a csodás esztári kertben

Kertjét, udvarát valóságos arborétummá varázsolta az utóbbi években. A hatvanas éveiben járó Czár Lajos és felesége néhány éve alakította parkká udvarukat, melyet betelepítették növényekkel, főként különféle fákkal. A férj mindig is a természet szerelmese volt: amit az adott neki, ő azt megbecsülte, a fát kézügyességének köszönhetően tetszőlegesen alakította.

Mindig szerette a fával való munkálkodást, a kertben lévő alkotásait négy-öt évvel ezelőtt faragta meg. Óvodának, helyi intézménynek is készít felkérésre egyedi faragott dolgokat, természetesen ingyen. A hobbijának hódol ezzel, és ahogy ő mondja: a természetet szolgálja.

Élő és faragott virágok

Udvarukon az utcáról befelé haladva rengeteg fafajta, növény látható: a legtöbbet ő telepítette, de sok olyan is van, melyek magról keltek, hajtottak ki. Ezeket meghagyta, és gondosan ápolja. A lakáshoz vezető udvari út mellett a faragásai láthatóak: mindegyiknek külön története, emléke van.

„2020 a remény éve”

– többek között egy ilyen felirat ékeskedik az egyik helyiség ajtaja felett. Ez magába foglalja a mai vírushelyzetet is: megjelenik a remény, hogy a járvány el fog múlni. Ide tartoznak a trianoni események is, hiszen az alkotó véleménye szerint van kapcsolat, remény, amely közelebb hozza az elveszített országrészeket egymáshoz.

Továbbhaladva ajtófélfába vésett virágokat pillantottunk meg. – Ezek is az életet jelképezik – mutat rájuk. A faragott fákat nem festi, eredeti mivoltukban tartja meg őket. Képek, faragott művek sorakoznak az 1800-as évekből származó lócán, mindegyik a saját munkája. Fából, szőlővesszőből, csavaros fűzből készült szobrokat mutat, és sorolja elkészítésük módját. Mindegyik jelképez valamit, többük történelmi, illetve bibliai témájú.

Kerek kertben a tó

– Nem én csinálom, hanem a fa „mondja”, adja magát, hogy mi készüljön belőle. Beszél a fa – hangzik a magyarázat arra, hogyan dönti el, mit készít az adott fából. A kert neve „az élet kertje”, amelynek elején az élet kapuja áll és egy kerti tó ékeskedik. Azért kapta ezt az elnevezést, mert a kapuk a bezártságot, az ölelést szimbolizálják, és ez még inkább kiemeli a kert köralakját. Az energiát, az élet legfontosabb részeit próbálta megtestesíteni munkáiban a faragásokon keresztül. A kert közepén fahíd, a tóban halak és tavirózsák láthatók. A víz mindkét oldalán faszobrok sorakoznak, köztük egy életfa, amely a magyarok bejövetelét jelképezi. A tó mögött egy domb, tetején faragott kis kápolna található, benne egy faragott Mária-alak. Itt szem- és fültanúi lehettünk, amint Lajos feleségével, Arankával elénekel egy dalt a régi időkből, amikor azok még „irredenta” (régen betiltott) dalok voltak.

A domb lábánál egy mini vízesés díszeleg. A tavat körbesétálva újfent sokféle fával találkozunk. A büszke tulajdonos ezeket kirándulásairól hozta haza és ültette el kertjébe. Egy kerti ösvény vezet vissza az út elejére, amelynek végében a tulipános kapu áll. A ház többi részében – kamrákban, kisebb helyiségekben – is több régi használati tárgy hever, ezeket a közeljövőben rendszerezni fogja, hogy látogatható legyen a ház többi része is. A kemencét a napokban készítette el, és már ki is próbáltak.

„Itt mindennek helye van, minden meg van becsülve, és mindennek értéke van”

– tette hozzá Czár Lajos és felesége, Aranka.

Könyveket is írt

Néhány éve két könyve is megjelent a hagyományőrzőnek, mindkettő verses, régi, esztári történetekről szóló kötet: A múlt, jelen, jövő, és az Emlékek című kötetek. Az utókornak a gyönyörű, arborétumszerű kert, udvar megmarad. Akárki bejöhet, kapujuk bárki előtt nyitva áll. Örül, ha valaki érdeklődik tevékenysége iránt, ez élteti: a természet szeretete, a természetes anyagok megmunkálása úgy, ahogy ő mondja, vagyis ahogy adják magukat.

Nagyné Kelemen Mónika

Borítókép: Czár Lajos és felesége énekelnek az általuk épített dombon