„Ez nem egy Goodbye, ez egy Viszontlátásra a részemről…”

Iain Lindsay 2016 óta az Egyesült Királyság Magyarországra akkreditált nagykövete.

Szeptember közepén utazik vissza Londonba, így diplomataként még ellátogatott a szívéhez közel álló helyszínekre, köztük Debrecenbe is, ahol Papp László polgármesterrel is találkozott. A búcsúról és az itt szerzett élményekről a Hajdú-bihari Naplónak beszélt a skót diplomata.

Kiismerte a magyarokat

A hatvanegy éves nagykövet megszerette az itteni kultúrát és magukat a magyar embereket is. – Amikor megismerkedünk új dolgokkal, mindig van egy országra lebontott kép, ami előttünk lebeg. Én skót vagyok, és tudom, hogy errefelé a skótokat úgy ismerik, mint akik nagyon megfontoltan bánnak a pénzükkel. Miközben az igazság az, hogy kifejezetten nagylelkűek tudunk lenni.

„A magyarok számomra nagyon kedvesek és befogadóak voltak, és a brit közösség is egyre növekszik az országban. Így amikor más országok hasonló képpel élnek, és a magyarokat zárkózottabb, az idegen kultúrák felé kevésbé nyitó nemzetnek gondolják, könnyen meg tudom cáfolni a tapasztalataimon keresztül, hiszen éppen ellenkezőleg, hihetetlenül kedvesen és nyitottan állnak a külföldiekhez.”

Magyarország a nyelve miatt sajátos helyzetben van. Ha franciául beszélsz, lehetsz például francia, belga, kanadai vagy svájci, amíg magyarként csakis innen származhatsz, ami unikumként hat, és ez a kultúrát is sajátságossá, különlegessé teszi. Ebből kifolyólag, ha valaki megismeri a magyar nyelvet, sokkal többet tudhat meg az országról. Ha külföldiként idejön az ember, úgy gondolhatja, íme a magyarok: gulyást esznek, szeretik a paprikát, nagy bajuszt hordanak, imádják a lovakat és nagyok jók vízilabdában. Azonban a nyelv ismeretével a mélyére áshatunk az identitásuknak, és sokkal gazdagabb, izgalmasabb világ tárulhat elénk – emelte ki a nagykövet.

Keretes történet

Iain Lindsay budapesti működését rendkívüli, világméretű események is befolyásolták, ám így is pozitívan értékeli az itt-tartózkodását. – Amikor jelentkeztem a budapesti kiküldetésre, a Brexit és a koronavírus sem volt betervezve. Ezek az események egy nagyon komoly keretet adtak az ittlétemnek, ennek ellenére pozitív eredménnyel zárhatok. A csapatomnak köszönhetően nagykövetként itt töltött éveim során sikerült az állandó cél, a küldőország és a fogadóország közötti kapcsolatok megerősítése. Sokat javultunk gazdasági és beruházási értelemben is, a környezetbarát szemlélet is erősödött. Ezelőtt soha ennyi magyar nem élt Nagy-Britanniában, soha ennyi brit nem élt Magyarországon, soha ennyi brit nem látogatott el Budapestre.

„A politikai kapcsolat szintén erős, nincs olyan európai uniós tagállam, aki a magyaroknál támogatóbb, pozitívabb, szimpatikusabb módon lépett volna fel a Brexittel kapcsolatban.”

A formális részén kívül sikerült más területeken is eredményt elérni. A legnagyobb ilyen siker Jane Haining, Skócia egyetlen holokauszthősének esete, aki Budapesten, a Skót Misszió tagjaként dolgozva zsidó származású gyermekeket bújtatott, ám végül Auschwitzban halt meg koncentrációs táborban. Méltatlanul kevesen ismerték Skóciában és Magyarországon az ő történetét, pedig még rakpartot is neveztek el róla. Jóleső érzéssel tölt el, hogy sikerült a tetteihez méltóan felhívni rá a figyelmet, és tavaly áprilisban 10-15 ezer ember vett részt Az Élet Menete vonuláson, a róla elnevezett rakparton áthaladva. De említhetném a Csodalámpával, vagy a Magyar Ökomenikus Segélyszervezettel való közös munkát is. Sőt, a futball világában is tevékenykedtem: védnökként az Egri Erbstein Kupán vettem részt, ahol a világ legrégebbi amatőr angol klubja, a Corinthians Casuals is képviselte magát. A múlt héten bemutatott Puskás-musicalben pedig egy kis szerepet is vállaltam – hangsúlyozta a diplomata.

Szívébe zárta Debrecent

A nagykövet elmondása szerint a magyar költészet szeretetét és a kedvenc süteményeit is Debrecennek köszönheti.

„Többek között itt tanultam magyarul, és rengeteg barátra is szert tettem a cívisvárosban. Az itt-tartózkodásom során Papp László polgármestert is régi barátként látogatom meg.”

Bízom benne, hogy Debrecen fejlődő városként nemcsak a keleti régió, de a Kárpát-medence keleti központjává is válhat a jövőben. Az utódom, Paul Fox szintén tanul magyarul, és remek választás a következő időszakra. Remélem, a Brit Nagykövetség és Debrecen, illetve Magyarország kapcsolata továbbra is virágzó lesz. Nagyszerű emlékekkel távozom Magyarországról, ezek azonban mind élő emlékek, a könyv ezzel nem zárul be, csak már nem a hivatalos szerepemben folytatom a magyarokkal való kapcsolatom ápolását. A barátaim fognak a legjobban hiányozni innen, de remélhetőleg gyakran látogatjuk majd egymást. Van egy menhelyi kutyánk is Miskolcról, akit magunkkal viszünk Londonba majd. Egy tipikus „utcai vegyes”, de nagyon barátságos és aranyos kutya. Vélhetően minden évben lesz egy kis időm, hogy újra ellátogassak, hiszen Magyarország az életem részévé vált.

„Úgy fogalmaznék, ez nem egy Goodbye, ez egy Viszontlátásra a részemről”

– tette hozzá Iain Lindsay.

Péter Szabolcs