Csak virtuálisan találkozhatnak a határ két oldalán élő családtagok

A helyzet percről percre változik, ugyanakkor még mindig szinte változatlan a határok miatt.

Fotó: Illusztráció / Shutterstock

Hiába jelentenek be egyre több enyhítést a itthon és a környező országokban, ez még mindig nem elég ahhoz, hogy sokan szabadon meglátogathassák a családjukat. A koronavírus miatt lezárt határok hónapok óta megnehezítik azoknak az életét, akik a határon túlról költöztek át Magyarországra, de a szeretteik Romániában élnek. A távolság most lényegesen nagyobbnak tűnik, mint amilyen az valójában.

Lazítottak, de ez kevés

Renáta két éve költözött Debrecenbe a munkája miatt, a családja azonban a Romániában él, a határtól nem messze. Elmondta: az utóbbi időszak eléggé megviselte, hiszen míg korábban rendszeresen járt látogatóba, most nincs rá lehetősége.

– Egyre rosszabbul viselem a kialakult helyzetet, elvégre február óta nem találkoztam a családommal, pedig alig hetven kilométerre laknak. Korábban kéthetente meglátogattam őket, most azonban nem volt rá lehetőségem. Romániában és Magyarországon is karantén várt volna rám, így konkrétan egy hónapig be lettem volna zárva a négy fal közé, hiszen nem ingázóként léptem volna át a határt. Emellett aggódtam volna amiatt is, hogy esetlegesen megfertőzöm a rokonokat, ennek pedig nem akartam kitenni őket. Reális veszélyt nem hinném, hogy jelentettem volna, hiszen a veszélyhelyzet kihirdetését követően önkéntes karanténba vonultam – mesélte. Hozzátette, folyamatosan követi a híreket, mivel képben akar lenni az aktuális szabályokkal, bár nem könnyű velük lépést tartani.

– A romániai híreket is olvasom, mivel az ottani intézkedések is nagyban befolyásolják azt, hogy mikor látogathatom meg a rokonokat. Eddig kijárási tilalom volt országszerte, tehát semmi esélye és értelme nem lett volna utazni. Most lazítottak ugyan a szabályokon, de percről percre képesek változtatni, így nem indulok útnak, mert nem szeretnék problémát a határátkelőknél. Az egyetlen félelmem az, hogy idő közben valamelyik családtagom megbetegszik, legrosszabb esetben meghal, és nem lehetek ott vele. Éppen a napokban hallottam, hogy volt, aki a saját édesapja temetésére sem mehetett el, mert a szabályok alól ez nem mentette fel.

A kényszer szülte

Attila szintén hosszú ideje Debrecenben él, a családja kicsivel több mint hatvan kilométerre, a határ túloldalán. Számára is kihívást jelent az, hogy nem látogathatja meg a szüleit, testvéreit, nagyszüleit, és leginkább a bizonytalanság zavarja a jelenlegi helyzetben.

– Tudom, vannak sokan, akik messzebb élnek, fél, esetleg egy vagy több évig nem látogatnak haza, mert például egy másik kontinensen laknak, de úgy vélem, nekik könnyebb amiatt, mert ők azt választották. Én viszont most belekényszerültem ebbe a helyzetbe. Viszonylag gyakran látogattam meg a szüleimet, és ők is sokszor jöttek át hozzám, természetesnek vettük, hogy szabad volt az átjárás a határon. Eleinte még nem volt probléma, azonban ahogy telik az idő, rosszabb, főleg, hogy azokról a fontos családi eseményekről is lemaradok, amelyeken máskor jelen voltam. A telefon és az internet nagy segítség a kapcsolattartásban, de ezen a ponton már nem elég. A munkám miatt nem tehetem meg azt sem, hogy hazamegyek hozzájuk, elvégre onnan nem tudnék dolgozni – részletezte. Hozzátette, az ingázás sem megoldható jelen esetben, mivel a táv, amit meg kellene tennie, meghaladja azt, amelyet a jogszabályok megengednek. Elmondta, ez az egyik legfájóbb pontja az egésznek.

– Önkéntes karanténban vagyok már hosszú hetek óta, ráadásul a munkahelyem belső szabályzata is tiltja azt, hogy elhagyjam az országot, tehát ez is problémát jelentene. Az pedig csak még nehezebbé teszi érzelmileg a helyzetet, hogy Magyarországon már szabadon lehet utazni bármekkora távon – foglalta össze.