Húsvétolás az atyafiak körében

Az élete 91. évében járó vasdiplomás nyugdíjas orvossal beszélgettünk a régi húsvétokkal kapcsolatos emlékeiről.

Akkor még voltak évszakok

– Gyerekkoromban még volt tél, tavasz, nyár, ősz. A tavaszok is igazi tavaszok voltak. Virágvasárnapra kipattantak a rügyek az ágakon, nagypéntekre és húsvétra virágban pompáztak a barackfák, a díszszilvák, de éledezett minden a természetben. Nagypénteken gyakran esett az eső. Húsvét első napján már természetesen szép tavasz volt, napsütéses, virágos nap. Kabán szépen felöltözve mentünk a templomba, a férfiak az iskolaépülethez közeli templom kapunál gyülekeztek a még ma is élő, a millenniumkor ültetett tölgyfa közelében. Akkor még megvolt a sárga, téglából álló régi kerítés egy része is az iskolaépület mellett. Az Istentisztelet számomra mindig fontos volt az ünnepi hangulathoz.

Locsolóversekkel köszöntöttek

– A húsvéthoz kötődő tojás nem volt elérhetetlen a falusi házak baromfi udvarának jóvoltából, szokás volt festeni a locsolók megajándékozására, főleg a nagymamák segítségével. Akkor még a tojást sem tojásfestékkel, hanem hagymahéj és almahéj főzetében festették igen szép pirosra, barnára. Voltak, akik piros krepp papír áztatásával nyert lében festették a tojást. A díszítést, a rajzokat hegyes írókával, szeggel vagy lúdtoll hegyével kaparták rá. A kaparással a festék alól előtűnt a tojás eredeti színe. Olyan is volt, hogy falevelet kötöztek a tojásra és úgy merítették a festékes lébe. Alapszínét a hagymahéj és almahéj főzetétől kapta.

– A rokon vagy szomszéd fiúk húsvét második napján szépen felöltözve indultak egy jó illatú kölnivel locsolkodni. Ma már alig hihető, hogy a szegényebb osztálytársak, saját kezűleg szedett rózsákból otthon készített rózsavizet használtak a köszöntésre. Általában a Zöld erdőben jártam kezdetű locsolóversecskéket hallhattuk. Illett megkínálni a locsolókat finom kaláccsal és sonkával, de anyámnak voltak olyan finomságai, amiket csak ilyenkor készített el, mert több napi sok munkát kívántak. Ma is megvannak a receptjei ezeknek a finomságoknak, bár sejtem, hogy már senkinek nem lesz türelme elkészíteni ezeket. Húsvéti ajándékként mégis tovább adok egy finomságot, a suhajda receptjét a Naplót olvasó mai fiataloknak.

A sápi atyafiak körében

– Húsvét második napján többször átmentünk lovas kocsival Sápra Ónody nagyanyámhoz, aki igazi finom ebéddel várt bennünket. Nagyanyámnak, Hodossy Piroskának 12 gyermeke volt. Többen közülük Sápon éltek. Így az ünnepen találkozhattunk az itt élő unokatestvérekkel is. Tőlük hallottam, hogy apám, legény korában fiú testvéreivel húsvét első napján úrvacsorát venni és nagytiszteletű Szabó Tibor ige hirdetését hallgatni mindig elment a templomba. Másnap kocsiba, homokfutókba fogták a lovakat és a Bihartordán, Bakonszegen, Dancsházán és az Andaházi tanyán élő Hodossy, Nadányi rokonságunkat keresték fel, boldog húsvétot kívánva. Emlékeim szerint két húsvétkor én is kaptam a szüleimtől egy hatalmas csoki tojást. Az egyik világos zöld sztaniol papírba volt csomagolva, a másik pirosba. Sajnáltam felbontani, a vitrinbe tettük, ott gyönyörködtünk bennük. Addig-addig, hogy tönkrementek az évek során.

Emlékek sodrában

– Ami nekem mindig fájdalmas és érthetetlen dolog volt, hogy a szegényebb osztálytársaim akkoriban mezítláb jártak az utcán. Legalább egy fonott papucsot vettek volna nekik a szüleik nagyvásárok alkalmával. Kényelmetlenül éreztem magamat szép új kabátomban és kék kalapomban, amit orvos édesapámtól kaptam.

Itt, Miskolcon, ahol lakunk, a ház előtt van egy díszszilvafa, ami sajnos, már velem együtt öregszik. Emlékeim sodrában élem idős napjaimat férjemmel, Tamással. A növényeink emlékeztetnek egykori kabai házunkra, a kertünkben díszlett néhány rózsabokorra. Egyre többször emlékszem fiatal korom otthonára, ahol mindig biztonságban érezhettem magamat. Sápon pedig nagyanyám társaságában sokat beszélgettünk a bihari rokonokról, földekről, tanyákról. Otthon éreztem magamat szinte egész Biharban is az „atyafiság” közelében, ahogy apám nevezte a környező falvakban lakó rokonságot – fejezte be emlékeinek felidézését Magdi néni.

Péter Imre

SUHAJDA receptje

25 deka tunk masszát (tábla háztartási csokoládé) felvágok és 5 deka kakaóvaj hozzáadása után felolvasztok. Az előre elkészített 60 darab papír formába öntöm kiskanál segítségével, benne a masszát körbe forgatva, hogy minden ráncba kerüljön belőle. Ha már megfagyott a csokoládé a mignon formában, két krémmel megtöltöm.

KRÉM 1:

2 centi vaníliarúd, 20 deka cukor, leöntjük annyi tejjel, hogy ellepje. Ha forr, befedem és enyvessé főzöm., 1 kanál kakaót teszek hozzá és ha kissé hűlt, 10 deka vajat. Hideg vízbe állítva habosra keverem.

KRÉM 2:

15 deka vaníliás cukrot / porcukorba tett vanília rúddal készítve/leöntök annyi fekete kávéval, hogy ellepje, enyvesre főzöm és hűtöm. Majd 15 deka vajjal habosra keverem.

Az egymás fölé rétegzett, két krémmel megtöltött mignon formákat, ha a krém is megfagyott, bevonom a megmaradt csokoládéval. Ha jól kihűlt, leveszem a papírformákat és tiszta formába rakom a suhajdákat.