Hortobágy szívének darabjai

Végre itt a március, érezni a tavasz közeledtét a levegőben, a vándormadaraink közül pedig egyre többen megérkeznek, és alig várják, hogy elfoglalják élőhelyüket. De vajon mi várja őket? Ecsedi Zoltán madarásszal, a Hortobágyi Környezetvédelmi Egyesület vezetőjével arról beszélgettünk, hogy a klímaváltozás hatására mennyiben változtak meg hazánk vizes élőhelyei, többek között a Hortobágyon mit tapasztalhatunk, illetve milyen madárfajok érkezhetnek a közeljövőben az Alföldre.

– Általában február végén, március elején beszélhetünk úgy a Hortobágyról, mint vizes élőhelyről, ami a hóolvadásnak köszönhető. Azonban az utóbbi időben teljesen megváltozott ez a kép a klímaváltozás hatására, mivel egyre kevesebb télen a jég, valamint a csapadék, és az egyébként hidegebb hónapokban is azt érezhetjük: kicsit tavasz van. Az eddigi tapasztalatok szerint ezt a változást a madarak még nem igazolják, Afrikából a déli áramlatokkal éreznek hazánkba – kezdte a tájékoztatást.

A tavasz hírnökei

– A tavaszi hónap kezdetén az első madaraink között szerepelnek a bíbicek, a récék, illetve a vadludak, akik a mediterrán részekről vándorolnak. Úgy tűnhet, mintha már igazi tavaszi vonulásokat érzékelnénk, azonban a közkedvelt évszakunk hírnökei a gólyák és a fecskék. Igaz, a hírekben hallhattuk, Dunántúlon már megjelent a gólya, de csak azért, mert a közelben, Spanyolországban telelnek, viszont az igazi vonulásra még várni kell. Március 15-től egészen áprilisig kezdenek majd tömegesen özönleni a gólyák és a fecskék, onnantól kimondhatjuk: itt a tavasz! – hangsúlyozta.

Hiába március elejét írunk, a bíbicek és a seregélyek elfoglalták helyüket a Hortobágyon, a Földközi-tenger környékéről vándoroltak, míg az Afrikában telelő madaraink még várnak, igaz, darvakat itt-ott látni, de többségük még várja a déli áramlást. – A pusztán tavaszi vizek fodrozódnak, ami kissé becsapós, sajnos a klímaváltozás hatására a téli csapadék lényegesen csökkent, ezért a vízimadaraink az utóbbi években nem találnak elegendő mennyiségű vizes élőhelyet – mondta.

– A gólya a településkörnyéki vizes tocsogóknak a madara, ahol előszeretettel gyűjt élelmet, ami nem más, mint a béka. Ha szárazság van, akkor nem talál elegendő táplálékot – hangsúlyozta a madarász, majd felhívta a figyelmet, hogy a lakók is tehetnek a madarakért. – Ha minden településen megtöltenénk vízzel a régi bányákat, vályogvető gödröket, faluszéli mélyedéseket, akkor a gólyáink kellőképpen jól éreznék magukat – mondta.

– Persze a természetvédelem is segíti a gólyákat, minden egyes oszlopon gólyavédőket (tartókat) helyeznek el, ebből a szempontól a gólyák lakása megoldódik, azonban az élőhelyük – ahogy az imént is említettem – problémás – fűzte hozzá.

Elavult babonák

A fecskék ott szeretnek lakni, ahol állattartás van, hogy miért? Nagyon egyszerű: ahol a légy, ott az élet! Manapság visszahúzódott a környező falvakban az állattartási kedv, ezért a fecskéink száma is fogyatkozik, azonban a csökkenés ellen lehet mit tenni. – A régi babonák szerint, ahova beköltözött a fecske, ott jó volt az állatáldás, így semmiképpen sem szabadott bántani a fecskéket, ahogy jelenleg sem. A régi hagyomány kicsit elveszett, sok helyen látom, hogy fecskeellenes műanyagokat szerelnek fel, hogy a molnárfecske ne fészkeljen a házra, vagy a füstifecske az eresz alá. Egy megoldás van, hogy segítsük a madarakat, az pedig a fecskepelenka: egy deszkát kell alá tenni a fészeknek, így a fecske nem piszkítja a járdát vagy a tornácot – mondta.

Szikes talaj

A klímaváltozás hatásai ellen sokan küzdenek, a fatelepítésben látják az egyik legjobb megoldást, azonban a madarász szerint a Hortobágyot hagyni kellene, sőt: még több füves területre van szükség. – Fás, bokros élőhelyek sokasága van Magyarországon, az Alföldet meg kell tartanunk úgy, ahogy van. Jellegénél, éghajlatánál fogva, szikes talajának köszönhetően egy fátlan vidék, ha fát ültetnénk, az nagyon rossz hatással lenne az ökoszisztémára, mert a fának a csapadékfogyasztása, vízfogyasztása sokkal nagyobb, mint a meglévő füves élőhelyeké, akár ki is száradhatna az Alföld. Ha vizes élőhelyeket hozunk létre, füves pusztákat alakítunk vissza a szántóikból, akkor a klíma elleni harcban jól tudunk védekezni – mondta.

– A füves, vizes élőhelyhez köthető madarak jellemzik a Hortobágyot, az eurázsiai sztyeppen belül, különösen Európában csak itt fordulnak elő nagyobb számban: gólyatöcs, bíbic, piroslábú cankó, pajzsos cankó, vörösnyakú lúd – tette hozzá.

Vadászati nyomás

A madarásztól megtudhattuk, a klímaváltozás hatására és az Észak-Afrikában jelenlévő nagy vadászati nyomás miatt összességében a madarak száma csökkent, még a gyakori madarak száma is.

„A számos természetvédelmi intézkedés hatására Hortobágy pici szigetként van jelen Európában, még nincs olyan nagy baj, mint a világ többi részén.”

– Megannyi beavatkozás született, ami miatt nőtt a vizes élőhelyek kiterjedése, és a legeltetés miatt a pusztákon újra megjelentek azok a fajok, amik eltűntek – ismertette.

Nagy Emese