Ha majd fellélegzünk

Nyugalom! Ahol lehet, termelni, dolgozni kell, mert ha nem ezt csinálják azok, akik ezt megtehetik, nem lesz termék, megáll a gazdaság és egy mély válság jöhet – vélekedik a gazdasági szakember. Dolgozni, termelni és ez igaz a mezőgazdaságra, iparra, szolgáltatásra. A koronavírus-veszély miatt önmagamnak szűkre szabott környezetemben (ezen értsd lakóhelyemet, Püspökladányt) bármerre nézek, tevékenykednek az emberek. A város határában a vetéshez készítik a talajt, épül a bicikliút, megy a vasút, készülnek az alkatrészek egy másik üzemben.

És mindeközben az emberek? Sokukat mintha kicserélték volna! Nyugodtak, béketűrőek, toleránsak bármerre is vezet az utam. Fiatal az időssel, a nyugdíjas a fiatalabbal, a szeges csizmát viselő a bubifrizurásal, a tehetősebb a vékonyabb pénztárcájúval vagy éppen a mozgást kedvelő a tohonyával. Mintha eltűntek volna a társadalom által kreált és az egyének révén olykor alaptalanul vagy éppen öncélúan piedesztálra emelt különbségek.

Igen, eltűntek! Mert most mindent felülírt a gondoskodás önmagunkról és másokról. Direkt nem írtam, hogy félelem a vírustól, hiszen a félelem – szerintem – egy negatív, lehúzó, emberségünket visszatartó érzés. Amit tapasztalok, az pedig vigyázás a másikra, segítség annak, akinek arra szüksége van, tehát – ugyancsak szerintem – emberségünk legjava. Amiből, legyen bármilyen is ennek a veszélyhelyzetnek a végkimenetele, valamennyi biztosan megmarad. Az a világ, a mikor már majd bárhol és bármikor fellégezhetünk, nem ugyanaz lesz, mint amilyenben március előtt voltunk.

Kovács Zsolt