Szökőnapi ilyen-olyan partik…

Ugyanis értetlenül állok azon tény előtt, mely szerint minden negyedik évben fellángol valamifajta „szökőnapi hevület” február 29. közeledtével. Miközben február 24. a szökőnap. Nem kell hozzá egyetemet végezni, elég elővenni bármilyen naptárt, s felütni február 24-nél!

Ahhoz viszont kell némi műveltség, hogy megértsük, miért is 24., és miért nem 29. az! Tudom, sokan megköveznek majd ezért, hiszen a lexikális tudás ma már nem képezi részét a korszerű, avagy versenyképes tudásnak. A „Homo technologicus”-nak elég tudnia az adott gomb megnyomásának tudományát, a miért és a hogyan kérdéskörével felesleges foglalkoznia. Ettől függetlenül leírom a szökőnap történetét.

Gondolom, ismert tény, hogy Julius Caesar előtt nem létezett relatíve pontos, mindenki – vagy legalábbis a többség által elfogadott – naptár. Caesar megbízta korának legelismertebb csillagászát, Szoszigenészt, hogy dolgozzon ki valami elfogadhatót. Elvégre már akkor is sejtették, hogy valamilyen módon a csillagászathoz lehet köze a napok múlásának. Szoszigenész korában a csillagászok már megfejtették a Föld keringésével kapcsolatos dolgok jelentős részét, s a kor matematikája – meg egyéb társtudományok – egyetértettek abban, hogy a Föld keringési ideje több mint 365 nap. Konszenzusra jutottak a különbözetben is, mégpedig ¼ napban állapították meg. Így vezette be Caesar Kr. e. 45-ben a Julianus-naptárat.

Ha valaki ismeri a római számok logikáját, akkor megértheti az ókori latinok lelkületét is, mely szerint egyszer előre, másszor viszont visszafelé számolunk. A naptárral is így volt. Ezt a négyévente adódó plusznapot a március előtti, vagyis az ókori ember számára legkevesebb tennivalóval járó februárban, az „annus bis sextus” névvel, vagyis a „másodszori hatodik” jelzővel illettét. Ezen logika mentén a február 23-át „duplázták” meg. Ezért lett 24. a szökőnap. Amely elvet az 1582-ben bevezetett Gergely-naptár is maradéktalanul követett, illetve követ. (Elvégre XIII. Gergely pápa korára már Szoszigenészék nagyjából 11 perces tévedése miatt mintegy 10 nap lett az eltérés a Julianus-naptár és a tényleges naptár között.)

Tudom, hogy a XXI. század embere nagy ívben tesz a műveltségi kritériumokra. Mindenben a kilúgozott logikát keresi, így a rómaiak nem férnek bele a modern kor felfogásába. Avagy a korszellembe. E gondolat mentén csak és kizárólag 29., a toldaléknap lehet a szökőnap. Helytelenül.

Én már nem érem meg a következő századfordulót. Mint, ahogyan 1900-ban meg még nem voltam meg. A Föld keringésének maradék idejét a Gergely-naptár úgy reagálja le, hogy a századfordulók csak akkor szökőévek, ha nemcsak néggyel, hanem négyszázzal is maradék nélkül oszthatóak. Így lehet pontos. Vagyis ahogyan 1900 nem volt, úgy 2100 sem lesz szökőév. Akkor vajon milyen buli lesz?

És ha még él majd 4782-ben ember e Földön, akkor meg el kell majd hagyni egy napot a naptárból, elvégre a keringés mérésének pontatlanságából 3320 év alatt adódik össze egy nap késés. No, ha él majd akkor ember, és még tudják értelmezni a buli fogalmát és tartalmát, akkor mit is rendezhetnek majd? És mikor?

Kovács László, Debrecen