Ne ragadjunk bele egy-egy párkapcsolati szakaszba!

Egy párkapcsolatban nem mindig olyan intenzívek az érzelmek, amilyennek a felek szeretnék. Nagyon sok kapcsolat azért megy tönkre, mert elhidegülnek egymástól a pár tagjai, és ahelyett, hogy a problémákról beszélnének, inkább a könnyebb utat választják: a szakítást. Lindák Linda párkapcsolati tanácsadó lapunknak elmondta, nem lehet egyértelműen meghatározni, hogy mit nevezünk eltávolodásnak, elhidegülésnek.

A párkapcsolatok ugyanis nem egyformák, nem azonos az érzelmek hőfoka sem.

– Az, hogy van-e testi kontaktus vagy keresik-e egymást napközben a felek, nem mérvadó, ugyanis lehet, hogy már a kapcsolat elején sem volt a szokásuk. Két dologra érdemes odafigyelni: az egyik a változás – korábbi érzelemkifejezési szokásaink megváltoztak, csökkentek-e? A másik, hogy mit érez a párunk. Ha azt mondja (mindegy, hogy egyetértek-e vele), úgy érzi, eltávolodtam tőle, kevésbé szeretem, akkor tennem, tennünk kell a helyzet megváltoztatásáért, de persze ez a saját érzéseinkre is igaz – mondta el érdeklődésünkre.

– Talán azt érdemes megkérdezni magunktól, hogy vannak-e még érzelmeink a partnerünk iránt. Ha vannak, még ha nem is pozitívak, az jó, akkor lehet tenni a kapcsolatért. Ha viszont már nincsenek érzelmek, a felek közömbösek egymás iránt, akkor nem nagyon van mit tenni. „A szeretetnek nem a gyűlölet, hanem a közömbösség az ellentéte.” – idézte Elie Wieselt.

Az elkülönülés kezdete

A szakember kifejtette, a párkapcsolat fejlődése négy szakaszra bontható, amelyekben más-más távolságot élnek meg a társak. – Az első szakasz a szimbiózis, amikor szinte összeolvadunk a másikkal. Mindent együtt csinálunk, gyakran többes szám első személyben beszélünk magunkról. Ezt követi a differenciálódás időszaka. Ekkor elkezdődik egy teljesen normális elkülönülés. A „mi” mellett megjelenik az „én” is. Már vágyunk arra is, hogy találkozzunk a barátainkkal, vagy egyedül töltsük az időnket. Ebben a szakaszban alakulnak ki a közös szabályok, amik akár vitákkal is járhatnak. A harmadik szakasz a gyakorlás. Ekkor figyelmünk kifelé, a munka, az önmegvalósítás felé fordul. A negyedik szakasz az újraközeledés. Ebben az időszakban már úgy tudunk közel kerülni egymáshoz, hogy önmagunk maradunk. Ez már két érett, differenciált ember kapcsolata. Ezek a szakaszok viszont nem jelentik azt, hogy közben el is kell hidegülnünk egymástól. Ha a „szeretve vagyok” érzése megmarad, akkor nincsen baj – tette hozzá.

Az egyéniség megtartása

– Természetes, hogy nem élhetjük le az életünket a párunkkal összefonódva. Tév­hit, hogy ha nem ég olyan intenzitással a láng, mint a kapcsolat elején, akkor rossz volt a párválasztás, vagy nem volt „igazi” a szerelem. Több párkapcsolati probléma adódhat abból is, ha a felek beleragadnak egy-egy szakaszba, vagy más-más ciklusban járnak. Úgy kell egységet alkotnunk, hogy közben az egyéniségünket is megtartsuk. A görcsös kapaszkodás, a másik el nem engedése pont az ellenkező hatást váltja ki, mint amit a „kapaszkodó” fél szeretne: nem közeledni, hanem távolodni fog a párja – hívta fel a figyelmet Lindák Linda.

A párkapcsolati tanácsadó elmondása szerint az eltávolodást – a párkapcsolat bármely időszakában – többnyire az okozza, hogy nem éreztetjük egymással a szeretetünket.

Nem törődünk a másikkal, nem figyelünk oda rá, nem töltünk együtt elég időt. A kapcsolatért mindennap tenni kell, magától nem működik. – Nehéz meghatározni, hogy mi az egészséges „távolság”, hiszen mindannyian mások vagyunk, mások a szeretet- és közelségigényeink, más a kötődési stílusunk. Az biztos, hogy teret és időt kell adnunk a másiknak. Kellenek a külön programok, elfoglaltságok. Nem jó, ha minden időnket együtt töltjük – mondta.

– Az elhidegülés megoldható párkapcsolati probléma. Ha mindketten elhatározzák, hogy változtatni szeretnének, és mindennap tesznek is érte, jó esélyük van a sikerre. Azonban, ha az egyik fél nem együttműködő, vagy már teljesen közömbösek egymás iránt, nem sok remény van – mutatott rá.

Nagy Emese

A kütyü sokat árthat

Lindák Linda is megerősítette – ahogy sokan mások –, hogy a „kütyögés” (mobiltelefon, számítógép túlzott használata) sok szempontból árt a kapcsolatnak. Nagyon könnyen eltereli a figyelmet, és szinte észrevétlenül órákat vesz el az ember életéből, amit a társával tölthetne. – Statisztikák támasztják alá, hogy minél több időt tölt egy pár a közösségi média használatával, annál nagyobb az esélyük a szakításra. Saját vizsgálati eredményem, hogy a 360 párkapcsolatban élő megkérdezett 42,8 százaléka folyamatosan használja ezeket a figyelemelterelő eszközöket, miközben a társával van. Hiába vannak tehát együtt, ez nem minőségi idő. Az elhanyagolt fél pedig azt éli meg, hogy a kütyü, az azzal való foglalkozás fontosabb, mint ő.