Miről mesélnek a régi Debrecen arcai?

Kikapcsolódás a nagyerdei strandon, széles mosoly a Déri Múzeum előtt, újságolvasás a vasútállomáson, vagy épp az egyik legfőbb debreceni ütőér, a Piac utca véget nem érő pezsgése: ezek csupán kimerevített töredékek a cívisváros történelméből, mégis úgy mesélnek a megyeszékhelyről, ahogy írott szöveg soha nem lesz képes. Idegenvezetőként nyitnak ablakot az évtizedekkel ezelőtti világra, és valamivel közelebb hozzák a kort, amelyben készültek. Ennyi idő távlatából különösen jó rácsodálkozni arra, mi minden változott közvetlen környezetünkben, és mi az, ami állandó maradt.

A képösszeállításunk egyes darabjain látható helyszínek többsége minden bizonnyal ismerős lesz olvasóink számára, legyen szó akár a Debrecen tüdejéből kikukucskáló víztoronyról, akár a Nagytemplom előtti Kossuth-szoborcsoportról. Ezek a kapcsolódási pontok a hosszú évek alatt életünk szerves részévé nőtték ki magukat, rögtönzött találkák, elejtett mondatok, bensőséges eszmecserék és nagy nevetések emlékeit őrzik magukban némán, rendületlenül. Ám gyűjtésünkben nem pusztán épített és természetes környezetünk egykori alakjának bemutatására vállalkoztunk. Ezen tereket ugyanis az itt lakók, a turisták, az átutazók, azaz az emberek töltik fel élettel; így volt ez régen, és most is ez a helyzet.

A genius loci, a hely szelleme sosem pihen, és egyre erősebb lesz.

Az itt látható fotóknál nem kell jobb bizonyíték erre.

A mostani, debreceni válogatás viszonylag széles időintervallumot ölel fel. Darabjainak zömét a múlt század első felében készítették, de akadnak olyanok is, melyek 1950 utánra datálhatók. A legkorábbi kép az 1900-as évek legelejéről, 1908-ból származik (ezen még a Mihalovits család egykori patikája is feltűnik, de a Piac utca több más részlete is megvizsgálható rajta), a legutolsó pedig 1962-ben készült a Nagyállomáson található újságos pavilonnál. Ezek mellett a strandfürdőbe, a klinikai Testvérképző Intézetbe és a Kossuth Laktanyába is ellátogathatunk virtuálisan.

A múltbéli pillanatokat a régi korokat bemutató felvételek kincsesbányája, a Fortepan internetes közösségi fotóarchívuma segítségével idézzük fel. A gyűjteményben több százezer archív felvétel közül válogathatunk, melyek között természetesen Hajdú-Bihar megyében készültek is akadnak bőven. Az archívumot, mint az honlapjukon olvasható, két magánszemély, Szepessy Ákos és Tamási Miklós indította 2010-ben ötezer, jórészt lomtalanításokon talált fotóval. Azóta több száz család, amatőr és hivatásos fotós, illetve közgyűjtemény bővítette a Fortepant. A honlapon megjelenő képeket szerkesztőségük tagjai válogatják ki.

Borítókép: Egy Kossuth téri fotó, melyből ezernyi történet olvasható ki (1953)