A tömegközlekedés debreceni szerelmese

Terepasztal, vezetőállás, egyenruhák, makettek, menetrendek, valamint táblák, pólók, jegyek, bérletek, fotók és képeslapok is alkotják azt a különleges és nagy számú tömegközlekedési gyűjteményt, ami a debreceni Salétrom utcai telepen csodálható meg.

A 2020-ban 5 éves létesítményben (mely az ország egyetlen ilyen vidéki emlékszobája) igazi kurióziumokat is megtekinthetnek a látogatók. Van itt nyakkendő-kollekció a világ minden tájáról (természetesen mind tömegközlekedési), poharak, szatyrok (köztük a 85-ös troliindítás emlékszatyra), az egykori DKV-dalárda serlegei, a régi DKV-székház zászlótartói, továbbá a Nagyerdei körút vezetéktartó oszlopainak egyike is (ilyen 62 darab volt a sín mellett, de ma már csak 3 van). Ritkaság az 1907-es menetrend, az 1956-os kollektív szerződés, no meg persze az 1911-es kezdeti időkből származó részvény, élvezeti jegy és első forgalmi utasítás is.

A helyi vonatkozású relikviákon kívül más tömegközlekedési társaságok használati és ajándéktárgyai is gazdagon helyet kaptak a teremben, ami 100 négyzetméteren összesen mintegy 4 ezer kiállítási tárgyat vonultat fel szemléletes és attraktív módon.

A Bengálik bölcsője

A gyűjtemény létrehozója, kezelője, gyarapítója, mindenese Gara Kálmán, aki csaknem 50 éve, 1972. április 7. óta dolgozik a vállalatnál. Helyszíni találkozásunkon a Naplónak azt is felidézte, hogy világéletében érdekelte a közlekedés, különösen a debreceni közlekedés. Az első kisgyerekkori képei között is van olyan fotó, amelyiken villamossal van lefényképezve.

1982-től olyan beosztásokat töltött be, amelyek révén szélesebb rálátása alakulhatott ki a társaságról. Hozzájutott olyan dolgokhoz is, amiket mások esetleg kidobtak volna a szemétbe – ő azonban félrerakta, megőrizte azokat is. Úgy véli, nyitott szemmel kell járni, hiszen amit ma kilöknek, az nem feltétlenül szemét. A mostani kollekció 95 százaléka Gara Kálmán tulajdona, a többi adományozóké és a DKV-é.

Érdeklődési köre 2001-ben találkozott az akkor kinevezett cégvezetőével. Nagy Attila a kezdetek óta segíti a gyűjtést és az emlékszobai tárgyak elhelyezését. A gyűjtemény egyébként először a Salétrom utcai egykori állomásépületben működött, majd az asztalosműhelybe költöztették. Ez a műhely arról is nevezetes, hogy amikor a DKV-t 1969-ben főműhellyé nyilvánították, mindenféle villamosjárművet gyárthatott és javíthatott – hallhattuk Gara Kálmán múltidézését.

Abban az időben Miskolcnak és Szegednek is készítettek Debrecenben 72 darab új „Bengáli”-villamost. A mai trolitelepen működött például az alváz- és szekrénygyártó műhely, onnan tolták le azokat a komplettírozóba, ahol teljesen összerakták őket. Az asztalosműhelyben pedig kárpittal is ellátták a kocsik székeit.

Élethű terepasztal

A szakember azt is kiemelte, hogy 2020-ban több más jubileumot is ünnepel a társaság és az emlékszoba. Hiszen idén 35 éves lesz a debreceni trolibusz-közlekedés, ugyanakkor a 4A-s trolit is már 25 éve adták át. Az emlékszobában természetesen ezekhez kapcsolódó és más trolis relikviák is megtalálhatók, köztük olyan bravúros fotó, amin a Debrecenbe tartó új trolik a hortobágyi Kilenclyukú hídon haladnak éppen.

Gara Kálmán gyűjteményi relikviáira mindemellett egészen szokatlan helyzetben is szükség volt már. Ilyen az a bírósági per is, amelyikhez az emlékszobából kértek bizonyítéknak régi bérletet. Azt már szinte mondanunk sem kell, hogy a felhalmozott eszközök, berendezések és közlekedési dokumentumok a helytörténet-kutatókat és az iskolai oktatást is nagyban segíthetik. Itt ugyanis a felsoroltakon túl azt is megnézhetik, hogy milyen volt a régi, ma már nem használt váltó, sín és vezetéktartó oszlop.

Ugyancsak oktatási célból készült az a – látványosságnak és játéknak se utolsó – terepasztal is, amin a cívisvárosi hálózat pályái és váltói is valósághűen szerepelnek, sőt kapcsolhatók, ezáltal pedig az elhelyezkedésük és a működésük is megtanulható.

Nosztalgiakocsik

Gara Kálmán a 21 évnyi, javító műhelyben végzett művezetői munkája után minőség-ellenőri állásba került, és amellett is kezelte a gyűjteményt. Mivel minden DKV-járműre (sőt például a régi hóseprőre is) rendelkezik vezetői engedéllyel, most azt is tervezi, hogy hétvégente újra járművezetőként is fog dolgozni. Mindemellett évente mintegy 50 alkalommal szokott vezetni nosztalgiajáratot.

Egy ekkora és ilyen fontos gyűjteményt látva az is megfogalmazódik, hogy mi lesz a jövőbeni sorsa. Mint megtudtuk, erről úgy egyeztek meg, hogy amikor Gara Kálmán abbahagyja, akkor vagy az egészet a közlekedési társaságnak ajándékozza, vagy odaadja egy jelképes összegért.

A helyet már most kinőtte a gyűjtemény, így a bővítést és a költözés lehetőségeit is mérlegelik. Annál is inkább, mivel 20–25 látogatónál több nem fér be, és már nehezen is kezelhető ennél nagyobb csoport (megtörtént például, hogy a gyerekek elkezdtek pecsételgetni a kitett bélyegnyomóval, és olyan régi kiadványt is összetintáztak így, amit nem kellett volna).

Tervezik azt is, hogy a Béka becenevű járműmatuzsálemet átrakják az emlékszoba előtt lefektetett talpfás sínre. Addig pedig, amíg eldől, hogy hol legyen a gyűjtemény új helyszíne, az emlékszoba múzeum továbbra is díjtalanul látogatható a Salétrom utcai cégtelepen. Hétköznapokon 9 és 13 óra között tart nyitva, de hétvégére is be lehet jelentkezni a társaság honlapján található telefonszámon.

Vass Attila

Kötelező zsebóra és időegyeztetés

Gara Kálmán szívének egyik legkedvesebb darabja a Loki hatodik bajnoki címe megszerzésekor, 2012-ben indított nosztalgiavillamos táblája, valamint az a DVSC-mez is, amit akkor kapott a csapattól. Nagyon tetszik neki az órák használatára vonatkozó, korabeli utasítás is.

Eszerint „A végrehajtó szolgálatban alkalmazottak közül mindazok, akiknek ténykedése a vonatforgalommal összefügg, szolgálatban jól járó zsebórát kötelesek magukkal hordani. Ezek az órák naponként az államvasúti indóház homlokzatán lévő óra szerint szabályozandók, a mellékvonalak személyzetének zsebórái pedig déli 12 óra után az ellenőrök zsebórájához szabályozandók.”