A minőség debreceni védjegye: a Sesztina

Sesztina Jenő (1869. július 14. – 1944. október 21.) kapcsán olyan emberek előtt tisztelgünk, akik minden szempontból igazi polgárok voltak – hangsúlyozta a Hajdú-Bihari Kereskedelmi és Iparkamara elnöke a Debrecen neves vállalkozója emlékére rendezett, keddi konferencián. Miklóssy Ferenc úgy vélte: Sesztina Jenőt a példamutató munkássága igazi reformkori emberré tette, és az ő szellemiségének a mai világban is helye van.

A szervezet hajdú-bihari főtitkára Széchényi István gondolatát is idézte: „Egynek minden nehéz, soknak semmi se lehetetlen”. Mint Skultéti Éva rámutatott, a jó szándék, a segíteni akarás a mai vállalkozókból se veszett ki.

Rang és megbecsülés

Dr. Cserháti Lászlóné Nagybákay Krisztina családtag felidézte azt is, hogy a Sesztina név egyet jelentett a minőséggel, és Sesztina Jenő korában talán még a kort is meghaladva. Az „Akkor élsz, ha másokért élsz” Széchenyi-gondolat jegyében tevékenykedett, pedig Trianon miatt ő is a piaca felét elveszítette. A Sesztina-kereskedésben dolgozni azonban mindig rangot és megbecsülést jelentett. Hiszen ott továbbképzéseken, gyárlátogatásokon is részt vettek az alkalmazottak, akik kölcsönösen úrnak szólították egymást.

Dr. Lovas Enikő PhD helytörténész a tanácskozáson arra is rávilágított, hogy Sesztina Jenőnek az édesapja, a szintén vaskereskedő és mecénás Sesztina Lajos is támogatta az iparvállalatokat. Megannyi tisztsége között az István Gőzmalom vezetésében is szerepet kapott, és fontos része van abban, hogy a gyár kilábalt a válságokból, például a gabonakonjunktúrából. Szerencsés korban is élhetett azonban, hiszen az 1890 és 1910 közötti 20 év az itteni társadalmi, modernizációs arany kor volt, amelyben nemcsak a ma is meghatározó paloták is épültek, hanem nagy iparvállalatok is.

Sesztina Jenő fiatalon még látta, hogyan működnek a jól prosperáló cégek. Emellett pedig, Trianon bekövetkeztéig, gazdag tapasztalatokat halmozott fel az ipar és a kereskedelem irányításáról.

Átvezetett az aranykorba

Dr. Mazsu János történész a jó hírű dinasztiaalapító Sesztina János Lipótról is szólt, akit Debrecen hívta, és fogadta be. Itt lehetett élni, és üzletet csinálni, és ő barátságokat alakított ki, és „beházasodott”. 1823-ban már cívis polgári címet kapott, teljes jogú tagja lett a debreceni polgárságnak. Abba a városba illeszkedett be, amely lehetővé tette a gyarapodást, iskoláztatást, a kultúrát és a vallásgyakorlást is.

Sesztina János Lipót úgy emelkedett fel, hogy közben a megújulás szándékát is erősen tudta érvényesíteni, s ehhez a más hazai településeken és külföldön szerzett tapasztalatait is felhasználta – mutatott rá a történész. Ezzel a helyi vállalkozóknak irányt is adott, amely aztán átvezetett az aranykorba. A fia, Sesztina Lajos már ezt a szemléletet, hagyományt, becsületet vette át tőle. Mazsu János szerint a három Sesztina közül üzleti értelemben Lajos volt a legsikeresebb, és ő tette sikeressé Debrecenben az úgynevezett kereskedőház-modellt.

Innováció és kreativitás

Fiának, Jenőnek azt is tovább adta, hogy mennyire fontos a tanulás, a diplomaszerzés. Ennek is köszönhető, hogy Sesztina Jenő nála egy fokkal tovább lépett, és művelt, értelmiségi polgárrá vált. A kulturális élet gyarapítását is az üzleti élet szerves részévé tette, és azt hirdette, hogy az egyén boldogulását nem az elszigetelődés teremti meg, hanem az integrálódás. Ezt szolgálta a család jelmondata is: „Dolgozz becsülettel, féljed az Istent!”

Mazsu János arra is rámutatott, hogy a Sesztinák miben jártak élen. Ez az innováció, a kreativitás, a politikai ügyesség, a nyitottság és a megújulás képessége. Munkásságuk azt is üzeni tanulságként a kései utódoknak, hogy „Ne csak azt nézd, mit ad neked a közösség, hanem azt is, hogy te mit adhatsz neki”.

Öngyilkosok lettek

Az 1944-es bombázások elől az idős Sesztina házaspár a nagyerdei villájába húzódott. Sesztina Jenő életrajza szerint nem tudták elviselni a háború borzalmait és az orosz katonáktól állandóan elszenvedett lelki megaláztatásokat. Ez vezethetett ahhoz a tragikus cselekedethez, amellyel – a szintén a pincében rejtőző özv. Keserű Imréné szakácsnő segítségével – október 21-én mindketten életüket vesztették.

„A Sesztina házaspárt először a villa kertjében temették el, hol a park sárguló lombjai közt s az ezüstfenyő gallyain csendesen üldögélő kis énekesmadarak szomorú szívvel nézték soha el nem felejthető jótevőik elhantolását.”

Vass Attila