Megérdemlik a valódi szeretetet

Ritka az olyan család, ahol még soha nem fordult meg egyetlen házi kedvenc sem. A gyerekek ahogy cseperednek, úgy vágynak egyre inkább egy kutyára, cicára, vagy esetleg extrémebb állatokra. Gáspár Mercédesz szerencsés volt, hiszen náluk az egész család nagy állatbarát, így az állattartás nem volt kérdés odahaza. Az ebek mindig is fontosak voltak a család számára, Mercédesz már kisgyermekként kutyusokkal játszhatott. A labrador retriever kutya a rokonság első számú kedvence: emberbarát, szeretetre vágyó eb. – Szerencsés ember vagyok, a szüleim is úgy szeretik az állatokat, ahogyan én, így már gyermekként megtapasztalhattam az érzést, hogy milyen is egy olyan kisállatot magamhoz ölelni, aki ugyanúgy vágyik a szeretetre, ahogyan az emberek. Édesapám nagy kedvence a labrador kutyafajta, viszont a család többi tagja is hamar ráébredt, hogy a retriever valódi házi kedvenc – kezdte a huszonöt éves lány.

Legjobb barát

Mercédesz nem régen költözött el barátjával édesapjától, hogy elkezdjék közös életüket, azonban ez nem azt jelenti, hogy a család imádott négylábúját maga mögött hagyta volna. Amikor csak teheti, meglátogatja Pannát, a tizenkét éves kis barátját, akinek kisgyermekként mindent elmondhatott. – Panna mindig az imádott állatom marad, nagyon szeretem őt, de a párommal, nem is tudjuk, hogy miért, nagyon vágytunk egy mopszra. Eleve nem akartunk kutya nélkül maradni, hiába közhely, de valóban a kutya az ember legjobb barátja, nekem szükségem van rájuk. A mopszra, erre a kínai eredetű kutyafajtára azért esett a választásunk, mert mindkettőnk számára nagyon cuki teremtés: a kis nem létező orrukkal, gyűrött picike arcukkal imádnivalók, szerelem volt első látásra – tette hozzá.

Sanyarú sors

Bizonyára egy labrador után kevesen vannak olyanok, akiknek egy mopszra esne a választásuk, azonban a fiatal nőt nem zavarják a különbségek, szerinte az állatok ettől szerethetők. – Nagyon sok eltérés van a két kutyus között; úgy vélem, a legfőbb különbség az, hogy a labrador igényli a szeretetet, míg Pandora, a mopsz inkább önfejű. Panna imádja, ha simogatják, vakargatják a kis hátát, Pandora pedig jól érzi magát a saját kis világában. Persze ez azért lehet, mert Pandorát egy szaporítótelepről hoztuk, ahol nagyon sanyarú sorsa volt, látszott rajta, hogy soha nem kapott még szeretetet. Szinte a párommal voltunk azok az emberek, akikhez elsőként ragaszkodhat, ezért is idegenkedett eleinte, viszont azóta már sokkal jobban érzi magát, felszabadultabb, boldogság látszik az arcán – mondta mosolyogva.

Igazi ölelés

Amikor elgondolkodunk egy újdonsült kedvencen, akkor általában egy kölyökkutya lebeg a szemünk előtt, nem pedig egy felnőtt, viszont Mercédesz konkrétan egy idősebb ebet akart magához venni. – Régóta figyelemmel követem a mopszmentők munkáját, és valahogy hozzá akartam járulni ahhoz, hogy otthont adjak egy kutyusnak. Pandora is megérdemli, hogy szeressék, már hároméves, de az első igazi ölelést tőlünk kapja, mi vagyunk azok, akik tanítják, és törődnek vele. Természetesen még nem tud annyi mindent, mint Panna, aki egyébként saját maga töri össze a diót a fogaival, mert tudja, hogy a belsejét lehet megenni, amit pedig nem képes kinyitni, azt odagurítja a gazdájának – hangsúlyozta.

Kötődés, szeretet

Mercédesz mindenkinek csak javasolni tudja az örökbefogadást, szerinte egyáltalán nem kell tartanunk attól, hogy az ebek félelmükben bántanának, megtámadnának. – Egy pillanatra sem gondoltam azt, hogy Pandora veszélyes lehet ránk nézve, ezek a kutyusok csak szeretetre vágynak. A kis mopszunk is már annyi mindent megtanult, hiába kiforrt személyiséggel hoztuk el őt a telepről, biztos vagyok benne, hogy már kötődik hozzánk, a kis szemében lehet látni a hálás köszönetet.

Emlékszem, ha kiöregedett egy kutyusunk, akkor mindig hoztunk mellé egy fiatalabb ebet, ami nagyon jó hatással van a kedvencekre. Az idősebb aktívabb lesz, játékosabb, míg a kisebb hamarabb felnő a nehezebb feladatokhoz és tanulékonyabb is lesz – mondta végül.

Nagy Emese