A legszebb hónap

Szlo­genként is hat „A gyermek az első!”, korunk politikai mellék­ízű kiáltványa. Bibliai korok ismeretanyagából, hitvallásszerű is „a gyermek Isten ajándéka, az anyaméh gyümölcse jutalom” titokzatos kijelentés. Abban a korban már a világra születés pillanatával, a névadással együtt járt a „vajon mi lesz ebből a gyermekből?” kérdésre adott válasz.

Várva várt gyermekek sorában voltak galamb-szelídek és oroszlánerejű hősök. Az eredendő bűn óta pedig minden testtől és vértől, férfiú indulatából születettre öröklődött a romlandóság természete, vele együtt járó halál-csíra hordozásával. Mégis van remény a másodszori születés titkos csodája révén. Ami kitelik az emberi természetből, képviseletben hordozzuk egész életünkben, melybe ötvöződhet az újjászületés által az isteni természet, melynek feltétele a Vele való közösség gyakorlása.

Minden pusztító dolog megjelenése természetes jelenség. A jóért és minden gyönyörűséges gyümölcsért meg kell dolgozni, minden rossz elleni fáradozással, napi szinten. Mint természetfölötti áldások jelenléte után kutatni kell, a tudás és tapasztalati szintre jutás igényével. Sírva jöttünk a világra, és sírva is megyünk innen el. Amint a gyermek sírással jelzi, hogy nincs rendben valami, úgy a felnőttkoron át a végsőkig hullhatnak könnyeink, kifelé vagy gyakran befelé. Az anya még ha fájdalmas könnyeket is hullat olykor, mégis a gyermeke szeméből kicsorduló könnyeket örömkönnyekre varázsolja gondoskodó, féltő szeretetével. Ünnepelni az ilyen hátterű alkalmakat lehet és kell igazán.

Letűnt korok üzenetei beszélhetnek vissza, a jelenben mégis boldogabb jövőt munkáló reménységben, a soha el nem múló szeretet jegyében. Éljünk hát vele, akik erre hívattunk, amíg tart a kellemes idő és süt ránk a boldogság napja!

Szász Ferenc, Bagamér