Tudatosan él, megtervezi a jövőt

Debrecen - Kocsik-Marossy Virág: „Ki tudok lépni a komfortzónámból, és felülről rátekinteni egy szervezetre.”

Kocsik-Marossy Virág nemzetközi szolgáltatóközpontokban szerzett vezetői tapasztalatot operációs és stratégiai menedzsment területeken. Az amerikai tulajdonban lévő YGOMI Europe Kft. operációs vezetőjeként részese volt a BMW 7-es szériájához tartozó ügyfélszolgálati csoport kialakításának Debrecenben, majd a teljes ügyfélszolgálati részleg vezetője lett. 2011-ben csatlakozott a British Telecomhoz (BT), s ott 2017 márciusában stratégiai programigazgatónak nevezték ki. Bár Papp László polgármester az őt bemutató sajtóbeszélgetésen úgy mondta, hogy nem tesz különbséget férfi és női vezető között, mégis feltettük azt a kérdést is a dekoratív vezérigazgató-nőnek: miben más nőként vezető pozíciót betölteni?

A statisztikák szerint a magas pozícióban lévő vezetőknek körülbelül egyharmada nő. Önt azonnal elfogadták? Kellett valaha jobban bizonyítania, csak mert nő?

Valószínűleg a kiállásom, az erős személyiségem miatt rendszerint egyenlő partnernek tekintenek. Lehet, a magasságomból is adódik, hogy van egy karizmám, így sosem kellett amiatt jobban bizonyítanom, mert nő vagyok. Én ennek örülök, de természetesnek is veszem az egyenlőséget. A női mivoltomat próbálom félrerakni, illetve ha szükséges, éppen az előnyeivel élni, amikor üzleti partnerként tárgyalok. A nők sokszor empatikusabbak egy tárgyaláson, tudni kell azt is, hogy ezzel a képességgel mikor és hogyan érdemes élni.

Hogyan érzi magát új beosztásában?

Nagyon jól érzem magam. Megkaptam azt a kihívást, amit a karrieremben a következő szintnek tekintek. Olyan feladatokkal találkozom, amelyekből sokat tanulok, ugyanakkor azt is érzem, hogy a magammal hozott tapasztalatokat a holding előnyére tudom fordítani. A korábban általam irányított szervezetek folyamatokban, rendszerekben gondolkoztak, ez a fajta szervezettség a holding munkáját is segíteni fogja. Ki tudok lépni a komfortzónámból és felülről rátekinteni egy szervezetre, ami a stratégiaalkotáshoz és a tervek megvalósításához feltétlenül szükséges.

Felelevenítené a karrierje lépcsőfokait?

Több mint 15 éve kezdtem dolgozni az üzleti szolgáltató szektorban. Először mint teammenedzser léptem be, egy kisebb, 10-15 fős csapat tartozott hozzám a YGOMI Europe Kft.-nél. Aztán ahogyan egyre több tapasztalatot, ismeretet, vezetői gyakorlatot szereztem, úgy sikerült karriert építenem és operációs vezetői munkakörbe előrelépnem. 2011-ben a British Telecomnál már üzletágvezetőként helyezkedtem el. Egy 50 fős Service Delivery csapatot vezettem, majd ahogy bizonyítottuk a csapattal, hogy ugyanazt a minőséget tudjuk produkálni, mint a többéves tapasztalattal rendelkező nyugat-európai országok, további magas hozzáadott értékű feladatköröket tudtunk áthozni Magyarországra, így bővült a csapat tovább 300 fő felé. 2017 elején stratégiai igazgatónak kértek fel, ezzel jött egy újabb kihívás számomra. A BT Európában a legnagyobb irodát tudhatja magáénak Magyarországon, 2600 fővel Budapest–Debrecen vonzásában. A feladatkörömből adódóan sokat ingáztam a két város között, de mindig jó érzés volt Debrecenbe „hazajönni”.

Mi motiválta az önmegvalósítás útján? A tanulmányai hogyan követték az elképzeléseit?

A középiskola után nem tudtam eldönteni, hogy mi is akarok lenni, a szüleim nagy bánatára nem jelentkeztem egyből egyetemre, hanem kimentem külföldre nyelvet tanulni, világot látni, elindítani a saját független életem. Óceánjáró hajókon vállaltam munkát szobalányként, 2 évet tölthettem a Karib-tengeri térségben. Ma már tudom, hogy 20 évesen ez remek tapasztalatszerzés volt számomra: a nyelvtudás mellett önállóságra is szert tettem, ráadásul olyan helyekre juthattam el, ahol kevesek jártak.

Hazatérve már pontosan tudtam, hogy a nemzetközi üzleti környezet való nekem. Sátoraljaújhelyen, a szülővárosomban marketingesként kezdtem el dolgozni egy helyi cégnél. Pár év múlva Nyíregyházára, majd Debrecenbe költöztem, rátaláltam az üzleti szolgáltatóközpontok világára mint lehetőségre, és akkor éreztem, hogy a helyemre kerültem. Természetesen a tanulás ideje is eljött, amikor már láttam, mi a jó irány a számomra.

A Nyíregyházi Egyetemen nemzetközi kapcsolatok szakon szereztem diplomát, s ott erős gazdasági és pénzügyi képzést is kaptam. Az informatika szerepe a nemzetközi call centerekben címmel írtam a szakdolgozatomat, már a munkatapasztalatomból merítve hozzá a tartalmat – ekkortól tudatosan a kettő összekapcsolására készültem. A karrierépítés mellett hétvégén az iskolapadban ültem, kemény, de nagyon inspiratív korszak volt. Nem titok, hogy még akarok tanulni: egy Executive MBA-t (EMBA) szeretnék elvégezni (korszerű gazdasági-üzleti ismereteket adó, másoddiplomás jellegű képzés – a szerk.). A gyerekeim megszületése miatt ez nem volt prioritás, de a következő ötéves tervemben már szerepel.

Elég önálló típus vagyok, az említett külföldi munka adott egyfajta magabiztosságot, öntudatot, amivel elkezdtem építkezni. Azt a magabiztosságot, hogy egyedül is képes vagyok sok dologra (bár ezt a férjem sokszor viccesen a fejemhez is vágja), nem várok másokra, s arra sem, hogy megtörténjenek dolgok, mert a sorsom az én kezemben van, ezzel a tudattal próbáltam építeni a karrieremet és megtervezni a jövőt.

A vállalati csúcspozíciók betöltésénél hogyan érzi, mivel nyert?

Hiszek abban, hogy egy pályázó a másik felet a tudásával és a személyiségével, a hitelességgel győzheti meg. Kevés, ha valaki csak a körítést rakja oda és a valóban fontos rész elvész. Erre próbáltam koncentrálni, s nem arra, hogy „eladjam” magamat. Egyfajta csomagként adtam át, ami én vagyok. Fontosnak tartottam, hogy vezetőként is fejlesszem magam, nagyon szeretek belemenni a részletekbe, megérteni, hogy egy kolléga pontosan mit csinál, hogy segíteni tudjam őt a tudásommal. Az interjúkra is így készültem, hogy azt a tudást, hozzáértést adjam el, ami bennem van. Ez jött be. Abban is van tudatosság, hogyan nevelem a gyerekeimet, hogyan osztom be az időmet, hogyan illeszkedem bele egy új munkafolyamatba.

A családalapítás-karrierépítés párhuzamosan történt az életében. Ez is tudatos volt?

Tény, hogy nagy dilemma, mikor jön el az „ideális idő”, amikor egy nő gyermeket vállal, s ezáltal kiesik a munkából. Amikor a YGOMI Europe Kft.-nél a gazdasági válság éreztette hatását, akkor a párommal végiggondoltuk, hogy most kell eldönteni, hogy karrier vagy a család legyen a következő lépés. Szerencsésen alakultak a dolgok, a lányaink 2010 májusában megszülettek, mindjárt egyszerre kettő. Édesanyámnak is van ikertestvére, így nyilvánult meg tehát a genetika. Nem terveztem gyorsan a visszatérést, de egy év után megkerestek a BT-től. A hosszú interjúk után úgy éreztem, hogy itt a következő fejezet, s bár lelkileg nem volt könnyű a két 14 hónapos picit beadni a bölcsődébe, úgy döntöttem, hogy belevágok. A lányaim karaktere meglehetősen hasonlít az enyémhez: önállóak, összetartanak, nyitottak, így hát pillanatok alatt sikerült beilleszkedniük, ahogyan nekem is a munkahelyre. A szüleink nagyon sokat segítettek, mindenki tudta a napi rutint; sőt a mai napig sokat segítenek, megvan tehát a nagycsalád a gyerekeknek, ha anya nincs ott. Ez nagyon stabil támaszt adott nekik, kiegyensúlyozottak, és ez nagyon fontos a számomra. Azt tapasztalom, hogy a gyerekek ahhoz alkalmazkodnak, amit a szülő kialakít. Hogyha a felnőtt nem panaszkodik, a gyerek nem teherként éli meg, hogy a szülő dolgozik, akkor ő is természetesnek fogadja el az ezzel járó napi feladatokat. Én inkább bevontam őket a dolgaimba, sokszor bejönnek velem az irodába, telerajzolják szívecskékkel, kedves üzenetekkel a táblát, vagyis az életük része lett, tudják, mit csinálok, ha nem velük vagyok. Viszont azt is tudják, hogy van a napnak egy része, amikor elrakjuk a telefont, és együtt van a család, olyankor együtt játszunk, bolondozunk nagyokat.

Akkor pontosan tudja, mennyire fontos, hogy jól és időben induljanak a reggelek…

Korán reggel, fél 6-kor elindítom a napomat, elkészítem a családot, figyelek rá, hogy mindenki időben beérjen. Az én naptáramban benne van az, hogy milyen programjai vannak a gyerekeknek, mikor milyen megbeszéléseim vannak és nem utolsósorban mikor van „énidőm”. „7 szokás” tréner is vagyok (a kiemelkedően eredményes emberek 7 szokása: eredményességet fejlesztő, szemléletformáló tréningprogram), örömmel tapasztaltam, hogy a vagyonkezelőnél is elkezdődtek a tréningek az elmúlt évben. Vallom, hogy jó időbeosztással, egy megfogalmazott életcéllal és a szinergiák megteremtésével lehet eredményes és sikeres az ember.

Ki volt a legnagyobb hatással önre a pályafutása alatt?

Több nevet is tudok említeni. Csodálattal figyeltem egy korábbi német női vezetőmet, aki a British Telecomnál elismert IT-szakember és felsővezető volt. Egy pici, törékeny nő, mégis az egész hallgatóságára tudott hatni, tátott szájjal figyeltük, ahogy előad, papír nélkül. Férfi mentoraim is voltak, akiktől sokat tanultam, például a tárgyalástechnikát.

A Debrecen adta kulturális és sportolási lehetőségekkel elégedett?

Mindenképpen! A gyerekekkel próbálunk sokat sportolni, biciklizni, rollerezni – most éppen görkorcsolyát fogok vásárolni ennek érdekében. Próbáltam a sportot a heti munkarendbe beépíteni, megtaláltam a dolgozó családanyák mozgásformáját, ami a speed fitness. Ahhoz, hogy az agy frissen és jól működjön, szükséges a kellő energiaszint és a testmozgás.

Focimeccsekre is kijárunk a családdal, szurkolunk a Lokinak, emellett ott vagyunk sok városi rendezvényen. A lányok mazsoretteznek, idén már másodjára lépnek majd fel a virágkarneválon. Hétvégente sokat utazunk a nagyszülőkhöz, hogy megmaradjon a családi kapocs, vagy épp kirándulunk, hogy kikapcsolódhassunk, minőségi időt tölthessen együtt a család.

- Barak Beáta -