Elődei nyomdokaiban szántón, legelőn

Tiszagyulaháza - Megyesi Elemér és családja igazán tudja, mennyit kell dolgozni minden egyes forintért.

Oda kell figyelni a gazdálkodásra, előre kell tervezni, mert tudni kell, hogy hónapok múlva miből fizetem ki az alkalmazottakat, akik segítenek a gazdaságban. Előre kell gondolkodni, figyelni a piacot, összevetni a lehetőségekkel, az adottságokkal, és midig olyat termelni, amit majd megvásárolnak"

– Megyesi Elemér szavai, hitvallása ez.

A gazdálkodó vezetésével 530 hektárt művelnek a tiszagyulaházi határban, ami egykoron a helyi termelőszövetkezet, majd a romjain létrejött és tönkrement gazdasági társaság után, most a Megyesi család nagy erőfeszítéssel, de eredményesen műveli. Családi a gazdálkodás, mert az édesanya Megyesi Elemérné, és a két fiú, az agrárvégzettségű Elemér és a gépész Ákos is a vállalkozásban dolgozik. Ki-ki a maga szakterületén, azt magas fokon művelve, minden döntést alaposan előkészítve, a nagy egész kis részeként, hogy ők maguk jussanak ötről a hatra, hogy munkát, megélhetést adhassanak az alkalmazottaknak is. Mindez hogyan jött létre? Beszéljen a családfő, a vállalkozás alapítója, vezetője, Megyesi Elemér.

Óvatosan fejlesztettek

– Mindkét szülőm itt élt, itt halt, a nagyszüleim is itt vannak eltemetve. A felmenőim részt vettek a falu alapításában. Az elődeim földművelésből éltek, a gyökerek ide vezetnek vissza. Azonban én hálózati villanyszerelő szakmát tanultam, ebben helyezkedtem el, de valahogy nem éreztem jól magam az iparban. Kertet mindig is műveltünk, a szülői házban sok állatot tartottunk, és a családi hagyományok okán nem volt ismeretlen nekem a föld. A szívem húzott vissza nagyon. A mezőgazdasági vállalkozásunk azzal kezdődött, hogy az akkorra már gyenge lábakon álló téesztől 1989. december elsejével bérbe vettünk egy juh hodályt juhokkal együtt. A gazdasági társaság tönkremenetele után többen kerestek meg azzal, hogy tőlük is vegyek bérbe termőföldet és legelőt. A későbbiek folyamán anyagi lehetőségeinktől függően vásároltunk meg termőföldeket. Idővel megvettük azt az akkor még romos telephelyet, amelyen most a gazdaságunk központja van. Tudni kell, hogy Tiszagyulaházán nagyon rossz minőségű föld van. 10-12 aranykorona értékű, hideg, rideg, belvizes. Lassan gyarapodtak a földterületeink, az állataink száma, és megjelentek a mezőgazdaság számára kiírt első pályázatok. Óvatosan vágtunk bele, ahhoz voltunk szokva, hogy addig nyújtózkodtunk, ameddig a takarónk ér. Mégis belefogtunk az első pályázatunkba, és megnyertük, a kedvezményeket kihasználva akkor nagy előrelépés volt az erőgép és a munkaeszközök vásárlása. Az idő haladtával tovább vásároltuk a felkínált legelőket, szántókat. Művelésükhöz még több eszközre volt szükség, 2002-ben így vettük meg életünk első nagyobb Deutz-Fahr erőgépét. Később új hodályokat és tárolót építettünk, valamint felújítottuk az épületek egy részét. Nagyon fontos mind a növénytermesztés, mind az állattenyésztés területén a folyamatos fejlesztés, a modern technika alkalmazása.

A szarvasmarháé a főszerep

– 2008-ban az állattartásunkban egy kiirtás során 600 darab anyajuhot veszítettünk el. Ez nagyon nagy visszaesést okozott a gazdaság állattartásában. Nem hátráltunk meg, folytattuk a gazdálkodást, a fejlesztéseket. Most ott tartunk, hogy gépesített a gazdaságunk, 530 hektáron gazdálkodunk, ebből 420 hektár a szántó, a többi legelő. Őszi búzát, őszi árpát, napraforgót és kukoricát, repcét valamint szálas takarmányokat termelünk. A szélsőséges időjárás és a Tisza közelsége miatt nem merünk belefogni csemegekukorica vagy zöldborsó termesztésébe. 370 darab juhunk van, ebben azonban nem látunk perspektívát. Alacsony a gyapjú felvásárlási ára, a húst pedig annyiért veszik, mint tíz éve. A juhállományunkat úgy 300 körülire állítjuk be. 2013-ban a nagyobbik fiam a fiatalgazda pályázaton húshasznosítású üszőket vásárolt, a jövőt illetően a húsmarha mellett döntöttünk. A szarvasmarha ellátásában nagyobb a gépesített munka, mint a kézi erő, valamint ellátásukhoz a szálas és szemes takarmányt is meg tudjuk termelni.

Fiai a követői

– Soha nem az volt a célunk, hogy a földből mennyi anyagiakat tudunk kisajtolni, és azt jólétünkre fordítani. A nyereséget inkább visszaforgattuk a vállalkozásba. Annál is inkább, mert közben nőttek a fiaink, mezőgazdasági iskolában tanultak, szerették a földet, az állatokat, belenőttek ebbe az életformába, így már nekik is alapoztuk a jövőt. Elemér gazdasági agrármérnök, Ákos gépészmérnök. Hiába próbáltam őket „eltéríteni” szándékuktól, hogy a mezőgazdaságban, ráadásul Tiszagyulaházán dolgozzanak, illetve hogy a falunkban telepedjenek meg, nem lehetett. Mondták nemegyszer, hogy „Apa, mi nem fogunk máshonnan ide járni dolgozni!”. Így nekem, családapának kötelességem fenntartani, fejleszteni a családi vállalkozást. Óvatosan, megfontoltan haladtunk tovább, ha kellett, az időjárással, ha kellett, a természeti körülményekkel, ha pedig arra volt szükség, gazdasági környezettel küzdöttünk meg – mondhatom, jobbára sikeresen. Ezekkel együtt minden forintnak sokkal nagyobb a becsülete, mert tudjuk, mi mindent kellett érte tenni, dolgozni.

Köztiszteletben a falujában

Azt már a tiszagyulaháziaktól tudjuk, hogy köztiszteletben, közmegbecsülésben van része a Megyesi családnak, főleg az apának. Bizonyítja ezt, hogy 1993-tól tagja a települési képviselő-testületnek, sőt egy időszakban polgármester hiánya miatt az alpolgármesteri teendőket is elvégezte. Ezen kívül mindig segíti a faluját azzal, amivel csak tudja.

- Kovács Zsolt -

[related-post post_id="3905289"]

[related-post post_id="4199527"]