Főtéri „erdők” a ’60-as években

Debrecen - A dús parkok között több villamosvonal és dupla medencés szökőkút is szolgálta a korzózókat.

Sok meglepetés érheti azt, aki például régi fotókat nézeget egy településről. Így van ez az 55 évvel ezelőtti cívisváros esetében is, amikor a mostanihoz képest is több mindenben mutatta merőben más arcát a belváros és a Kossuth tér.

Az 1960-as évek elejére Debrecen már felocsúdott a II. világháború által elszenvedett pusztításokból: többnyire megtörténtek a helyreállítások, és zajlottak az újjáépítések – természetesen a korszak elvárásainak megfelelő „modern” stílusban. Az iparosítás miatt betelepülőknek ugyanakkor lakásra is szükségük volt, így a párt, a tanács és az építőipar a lakótelepi programon is gőzerővel dolgozott.

Zuhatagos dupla medence

A hétköznapi dolgos élet és a munkásmozgalom mellett kikapcsolódásra is szükségük volt a „szocializmus építőinek”. Ezt egyrészt a nagyerdei létesítmények szolgálták, köztük a stadion, a csónakázó, a vigadók, valamint a vidámpark és az állatkert is.

Másrészt a várospolitika és a kertészeti vállalat révén a belvárost is annyi zöldfelület ékesítette, hogy helyenként a Nagyerdőben érezhették magukat a korzózók. Az évtizedben készített képeslapokat nézegetve arra is rácsodálkozhatunk, hogy a Hotel Aranybika előtt egy dupla medencés, zuhatagos szökőkút terült el, amit egy nagy méretű, fantasztikus gyepszőnyeg is övezett.

Zsolnay-kerámiás figurák

A szökőkútból legyezőszerűen törtek a magasba a vízsugarak. Az angliai futballstadionok füvét is lepipáló pázsitra tilos volt rálépni (erre táblák is figyelmeztettek), viszont a szépen gondozott oázis minden bizonnyal így is hangulatossá tette a főtéri andalgást, fagylaltozást, vagy akár munkahelyi jövet-menet a villamosra várakozást is.

A vizes látványosság középső betonkáváját idővel Zsolnay-kerámiával fedték be. Ezen a burkolaton még szocialista realista stílusban megmintázott női és férfi figurák szerepeltek, melyek a munka, a tanulás és a szórakozás egy-egy momentumát jelenítik meg. Ez a gyűrű egyébként (lefestve) ma is megvan, és a Széchenyi utca egyik kertjében található.

Színpompás franciakertek

Az évtizedben megörökített belváros képeslapjaiban gyönyörködve az is szembetűnő, hogy még behálózták a teret a villamospályák, köztük a nagyerdei, a nyulasi és a Csapó utcai. A páros oldalban, az Alföldi-palota és a városháza (azaz a „tanácsháza”) között kisebb-nagyobb, de egyaránt színpompás és szemet gyönyörködtető franciakertek tündököltek, a megyeházáig (akkor úttörőházig) pedig négy mesés fasor üdítette a levegőt.

Meg persze szovjet felszabadítási emlékobeliszk is volt – miként az Debrecenben is kötelező része volt az életnek.

A Vörös Hadsereg útja elején, az Aranybika mellett 1973-ig állt az az épületsor, amiben a híres üzletek is működtek, a kapuátjárójában pedig a belső sporttelepre lehetett jutni. Ott telente – a belváros szívében – korcsolyapálya működött! A régi, sárga házak területén ma többek között a hotel új szárnya van.

A főutca középső fáit és a főtériek egy részét az évtized közepén vágták ki. Ekkor helyezték középre a villamossíneket, és számolták fel a szökőkutat is. A mai arcát pedig alapvetően az ezredfordulón, a sétálóövezet kialakításával nyerte el a belváros.

- Vass Attila -

[related-post post_id="4159013"]