A politizálást meghagyja a férfiaknak

Debrecen - Karikatúráiban Diós Magda inkább a szociális oldalt igyekszik megfogni – azt mindenki érzi magán.

Koldus ül az utcán, előtte kitéve a kalapja – és meg is kapja fentről a neki szánt adományt: egy madárka kedélyesen belepiszkít az alamizsnagyűjtésre szolgáló fejfedőbe… Diós Magda egri grafikus első karikatúráját látjuk DAB-székházbeli kiállításán, a következő szöveggel: „Amit az adózásról tudni kell – A természetbeni juttatás is adóköteles.”

Nem szükséges magyarázni a poént, de érdemes megismerni az ihlető hátteret. Az alkotó, aki akkoriban többek között reklámgrafikusként, illusztrátorként tevékenykedett, épp egy nagy terjedelmű könyvhöz készített rajzokat. – Fél évig csak azon dolgoztam, más munka bele sem fért, ám jött a rendszerváltás, tönkrement a kiadó, s nem tudott fizetni – kezdett bele a történetbe a művésznő. – Ügyvédi tanácsra próbáltam megegyezni a céggel, hátha legalább természetben megkaphatom, ami jár – ebben nem is lett hiba, halomban álltak végül otthon a könyvek, csak épp elfelejtették közölni, hogy eladási jogom nincs, csupán az írójának, viszont ugyanannyi adót kellett fizetnem érte, mintha pénzt kaptam volna… – idézte fel Diós Magda. – Azt hittem, ideg-összeroppanást kapok. Az a szerencse, hogy mindent kirajzolok magamból… – tette hozzá.

Az egy Diós-rajz, ugye?

Szinte mindegyik, a kiállításon bemutatott rajzhoz fűződik egy-egy személyes története, többhöz szakmai sikerélménye. Említi azt, amelyik a tárlat meghívóján szerepelt – a szegedi, Tudomány és humor címmel meghirdetett pályázaton a város különdíját kapta érte, s büszkeséggel töltötte el, hogy az elismertek a Nobel-díj kicsinyített mását vehették át jutalmul. Az Evolúció című alkotással a karikatúrafesztiválon nyert 3. díjat, az Eger mai „ostromát” bemutató kompozícióval pedig (mely a történelmi város utcáit elözönlő, szerteszéjjel parkoló autók látványát karikírozza) a városi polgármesterek országos randevújának közönségdíját köszönheti. Egy másik, néptáncosokat ábrázoló darab pedig azért emlékezetes, mert annak idején Kaján Tibor – a magyar karikatúraművészet néhai meghatározó képviselője –, meglátván, azt kérdezte: az egy Diós-rajz, ugye? – nyilvánvalóvá téve ezáltal, hogy Diós Magda megtalálta saját, egyéni stílusát.

De megtiszteltetés volt számára az is, hogy a MÚOSZ honlapján elhelyezett néhány rajza nyomán a Bécsi Napló című folyóirattól kapott felkérést, s ennek köszönhetően ő lehetett az első magyar karikaturista nő, aki öt kontinensen jelenhet meg műveivel ilyen formában.

Szeretettel a cívisvárosban

A karikatúra a nagyközönség tudatában valóban inkább „férfias műfajként” él – s ha a Wikipédián közzétett névsort tekintjük, azt látjuk: a szebbik nem létszámaránya nem éri el a tíz százalékot a magyar karikaturisták közt. Hátrányként éli-e ezt meg egy női alkotó, vagy akár előnyt is kovácsolhat belőle? Diós Magda e felvetésre bólogat, mondván, nem volt egyszerű megállnia a helyét, hiszen szakmai körökben, eseményeken lépten-nyomon azzal a kérdéssel kellett szembesülnie, hogy „te ki által kerültél ide?”; nehéz volt elhinniük, hogy munkájának minősége, szakmai erényei által lett így. Úgy tűnik azonban, hogy van ennek egy másik oldala is. Diós Magdát Debrecenben jól ismerik és kedvelik, mindig szeretettel fogadják (korábban rendszeresen szerepelt a cívisvárosban egyéni és csoportos kiállításokon; tucatnyi alkalommal a jó baráttal és kollégával, a Napló néhai karikaturistájával, Csátth Attilával együtt), s részben épp azt sejti e népszerűség mögött, hogy kevés hölgy akad a szakmában.

Hogyan leng a mutató?

Nem kell hosszasan töprengeni ahhoz, hogy a műfajról eszünkbe jusson annak erős közéleti beágyazottsága, sőt az, hogy hagyományosan a politikai történések „barométereként” ismeretes a sajtóban. Kérdésünkre, mellyel az e szerepből adódó problémákat firtattuk, Diós Magda – aki az egykori Ludas Matyi szatirikus hetilap rajzolójaként is dolgozott a 90-es években – frappáns választ adott mosolyogva: – Ez ugyan inkább védekezés, mégis azt mondom: meghagyom a férfiaknak, hogy politizáljanak. Persze nem vonhatjuk ki magunkat teljesen alóla, hiszen a Ludasban is kellett rajzolnom politikai oldalra, de inkább a szociális vonatkozásokat igyekeztem megfogni, mert azt mindenki érzi magán. S én ennyivel beértem…

- Fábián György -

Nevetve magunkon és a világon

Diós Magda Humorkasaláta című karikatúra-összeállításában láthatunk például erotikus humor jegyében fogant rajzokat – ezeket, ugyebár, nem kell különösebben magyarázni. A nyelvi humor úgyszintén megjelenik a karikatúrákon; ezzel a megközelítéssel a szavakat visszavezeti az alkotó az eredeti jelentésükhöz, s így ér el komikus hatást – vette számba Rácz István professzor, a DAB Klub elnöke a február 27-ei megnyitón. A közélet világa ihlette rajzok által pedig végigkövethetjük, mi történt velünk az elmúlt évtizedekben. A vizitdíj be-, majd kivezetése, az unióba belépés, majd a csalódás visszatükröződései és további, hasonló témák mellett olyan súlyosabb jelenségek is rajzra termettek, mint például az elidegenedés, az elszegényedés. Rácz István Shakespeare drámái segítségével világította meg, hogy a tragédiát és a komédiát gyakran csupán egy hajszál választja el. – Tragikusan is felfoghatnánk ezeket a képeket, de jobban járunk, ha vidáman tekintünk rájuk, nevetve magunkon és a világon is – ajánlotta végezetül a professzor.

Diós Magda karikatúrakiállítása március 25-ig látogatható Debrecenben, a Thomas Mann utca 49. alatt. Néhány rajza megtalálható a MÚOSZ-szakosztály oldalán.

[related-post post_id="4157544"]