Vérre menő küzdelem a kedvencségért

Debrecen - A 91. Oscar-gálát rendezik meg vasárnap (február 24-én) a Los Angeles-i Dolby Színházban, ahol tíz jelöléssel az este egyik nagy esélyese A kedvenc című film, melyet a hazai mozik jelenleg is sugároznak. De vajon tényleg ennyire jó?

Kezdjük a rendezővel, a görög származású Jorgosz Lanthimosszal, akit eddig olyan híres alkotásokból ismerhetünk, mint a Homár vagy az Egy szent szarvas meg­gyilkolása. Ezek közül egyik sem egy ma­instream (fősodorbeli)kategória, így vagy imádni, vagy utálni szokták. Velük szemben A kedvenc sokkal inkább közérthető, mindenki számára világos cselekménnyel bír, s ez határozottan közelebb sodorja készítőit és színészeit a kis szobrocskához.

A helyére pályázik

A történet a tizennyolcadik század elején játszódik Angliában, ahol a magányos, sokat betegeskedő Anna királynőnek (Olivia Coleman) a nevében kormányozza az országot egyetlen barátnője, Sarah (Rachel Weisz), aki kénye-kedve szerint alakítja a franciákkal folytatott háborút. Felbukkan Sarah unokatestvére, Abigail (Emma Stone), akinek nincs hová mennie, és munkáért könyörög. Felveszik cselédnek, de sorsa hamar megváltozik, elkezdi magát felküzdeni a ranglétrán, mindezt a királynő befolyásolásával.

Unokanővérének hamar szemet szúr, hogy a helyére pályázik, majd megkezdődik a „kedvencségért” vívott harc.

Hiába a 18. században zajlik a sztori, mondanivalója a jelenben, sőt minden korban százszázalékosan megállja a helyét. Ki ne ismerne, vagy hallott volna már olyanról, aki testi adottságait kihasználva jutott előrébb az életben? Mennyire életszagú, hogy egy olyan helyen dönt a politikai elit a saját népének sorsáról, ahol a háborúnak, a nincstelenségnek egy apró fuvallata sem érződik?

Műfaját tekintve nehéz besorolni, egyaránt életrajzi, dráma, és a humor sem áll távol tőle. Bőven akad benne vicces jelenet, de többnyire a humor mögött az emberi lét nyomorúsága áll, amit tényleg úgy a legkönnyebb elviselni, ha nevetünk rajta.

Jelölések, nem véletlenül

Képileg remek megoldásoknak lehetünk szemtanúi, egyedi látószögek és kameramozgások tarkítják a filmet. A berendezés és a kosztümök magukért beszélnek. Lanthimosz zseniálisan használja a zenét mint feszültségkeltő eszközt. Az sem véletlen, hogy mindhárom főszereplőt jelölték a filmakadémia díjára, hiszen színészi játékuk semmi kivetnivalót nem hagy maga után. Ami szintén szokatlan a rendező filmjeihez képest, hogy az eddigiekben karakterei érzelemmentes báboknak bizonyultak, jelenleg viszont igazi érzelmekkel és indulatokkal felfűtött szereplőket vitt a vászonra. A kedvenc tényleg az idei Oscar nagy befutója lehet, ötből öt csillagot ér.

Értékelés: 5/5

- Hajdu Ágnes -

A kedvenc