„Aki botrányt vár, az csalódni fog”

Debrecen - Úgy tűnik, a véleményháború mögött valójában egy remek darab rejlik. Interjú Mercs Jánossal, a Szétbombázva című előadás egyik főszereplőjével.

Gőzerővel folynak a Szétbombázva próbái. Sarah Kane drámájának egy kiszivárgott szövegkönyv szolgáltatott botránygyanús előszelet, emiatt sokan megfeledkeztek arról, hogy a mű vulgáris nyelvezete ellenére a kortárs irodalom egyik alapkövévé vált az elmúlt évek során. Ebben az évben A Csokonain kívül a székesfehérvári Vörösmarty Színház szintén műsorra tűzte a darabot, ám ott csaknem hat héttel később mutatják be Sarah Kane drámáját. Bő két héttel a premier előtt a Szétbombázva egyik főszereplőjével, Mercs Jánossal arról beszélgettünk, milyen szépségei vannak a darabnak, és kinek érdemes megtekintenie.

A színház werk-sorozatának szerdán közzétett, harmadik részében Ön a Szétbombázva kapcsán azt mondta, hogy a humorát és a líráját szereti leginkább.

A darab – nyelvezetét tekintve és szituációiban is – kegyetlen világot mutat. Látszólag, a felületén semmilyen szépséget nem kínál fel. Ez már önmagában különlegessé teszi, hiszen más drámákban gyakran találkozunk hősökkel és nemes gondolatokkal. De – mint a Romlás virágaiban – ebben a kegyetlenségben is olyan szépségek vannak, olyan íven fut a cselekmény, ami szerintem képes előhívni a lírát, a költészetet.

Ha őszintén magunkba tekintünk, vagy nyitott szemmel nézünk körül a világban, nem csak szépet és jót látunk.

Ez a kettősség a mi szövegünkben is benne van. A történet egyrészt egy furcsa, tönkrement életutat mutat, másrészt a világról valami utópiát, melyben élni akarás és erő van. A darab ezáltal az életről szól, és nem a halálról. Ezért nem szeretem, amikor rombolásként beszélnek a drámáról, hiszen a Szétbombázva építeni akar, csak sajátos módon és formában teszi. Nem egy hőst mutat be, aki elbukik, vagy győzedelmeskedik, hanem épp ellenkezőleg. Se hős, se győzelem. A színház feladata pedig, hogy tükröt tartson a világnak hol így, hol úgy.

Milyen volt az első találkozása a történettel?

Tudtuk, hogy ez egy kemény darab lesz. Elsőre megdöbbentett, elég súlyosnak aposztrofáltam, de a humora és a lírája már akkor megtetszett. És persze féltem a szerep nagyságától. Bethlenfalvy Ádám rendezőt is csak felületesen ismertem és Tolnai Hella kolléganőm is csak most szerződött hozzánk. Félelemmel vegyes izgalom volt tehát bennem; mint általában.

Kinek ajánlja ezt az előadást?

Olyan felnőtteknek, akik tolerálják, ha erőszakos dolgokkal szembesülnek, és akik a színházra, a rendezésre, és magára az előadásra kíváncsiak. Most próbáljuk a Lear királyt is. Nagyon érdekes, hogy ha Shakespeare nevével fémjelzett borzalmakról, gyilkosságról van szó, közel sem kelt ilyen mértékű felháborodást. Vajon miért? Vagy ha rákattintok egy-egy hírportálra, ömlenek azok az információk, amelyek kegyetlenségükben messze meghaladják a mi drámánk történeteit. A színpadon én csak játszom a fegyverest, nem igazából fenyegetőzöm és azt gondolom ez lényeges különbség. Aki botrányt vár, csalódni fog.

SZD

A darabról

Az előadást február 20-án, a 28 éves szerzőnő tragikus halálának évfordulóján mutatja be a Csokonai Színház. Az előadást 18 éven felüli nézőink számára ajánljuk. A rendező Bethlenfalvy Ádám, a díszlet- és jelmeztervező Ondraschek Péter, a történet szereplőit Tolnai Hella, Mercs János és Papp István játssza. Madák Zsuzsanna, aki a produkcióban dramaturgként vesz részt, egy próbanaplón keresztül enged betekintést az alkotói munkába – olvasható a színház honlapján.

Gemza Péter kérdésünkre korábban elmondta, nem számított arra, hogy a darab már a bemutató előtt ekkora port kavar.

[related-post post_id="4104751"]

[related-post post_id="4121110"]

[related-post post_id="4119488"]