Szerelem dalban, emlékben és színpadon

Debrecen - Valentin-nap alkalmából a fotóst, az énekest és a színházvezetőt kérdeztük a szerelemről.

Hogyan örökítsük meg a párok szerelmét?

Apró mozdulatokat, meghitt pillanatokat próbál elkapni a fotós.

– A párok egymás iránt érzett szerelmét legtöbbször jegyespár, illetve esküvői fotózások alkalmával tudom megörökíteni – mondta el érdeklődésünkre Lévai Péter fotós. – Öröm látni, ahogyan a „nagy napon”, az első pillantás előtt mennyire izgatottak amiatt, hogy ebben a csodálatos, ám mégis ismeretlen élethelyzetben hogyan reagál a másik, amikor először látják egymást esküvői díszben vőlegényként és menyasszonyként. A reakciók szavak nélkül is sokatmondóak: nagy mosolyok, meghatottságtól és boldogságtól legördülő könnycseppek.

– A kezdeti izgatottság a párfotózáskor is megmarad, s társul mellé a zavarodottság, hiszen ilyenkor a szerelmeseknek azt az énjét ismerhetjük meg, amit csak keveseknek mutatnak meg. Ez így is van rendjén, ugyanis nekünk a tiszta érzelmeiket kell megörökítenünk, visszaadni a fotókon szerelmük pillanatait: apró simogatásokat, összetartozást sugárzó kézfogásokat, lopott mosolyokat és pillantásokat. Miután feloldódnak a párok, sokszor viccelődnek azzal, hogy egész kapcsolatuk alatt nem néztek annyit egymás szemébe, mint a fotózáson. Persze tudjuk, ez nem így van. Ha van rá lehetőség, a képek készítési helyszíneinek megválasztásakor javaslom, hogy látogassunk el oda, ahol megismerték egymást, amely fontos emlékként szerepel kapcsolatuk történetében – árulta el a fotós.

Hogyan énekeljük meg a szerelem érzését?

A dalok révén átélhetjük mások tapasztalatait.

– Éneklés közben leginkább a megélt érzéseimből táplálkozom, de azokból az élményekből is nagyon könnyű meríteni, amiket más átélt, s én esetleg hallottam, láttam a vele történteket. Persze, nem tudok minden érzést megélni, mert a szerelmi kapcsolatok nem voltak olyan dúsak az életemben, mint más területek – mondta el lapunknak Dánielfy Gergely énekes, előadó. – Az énekléshez hasonlóan működik az érzelemátvitel a színészetben is; biztos lesz olyan szerep, amiben nem érezzük otthon magunkat, nem tudjuk, hogy milyen, de másokból táplálkozva el tudjuk sajátítani a karaktert.

– Úgy gondolom, dallal sokkal könnyebb kifejezni a legbensőbb érzéseket, a szerelemet is, mint csupán szóval, akkordok és dallam nélkül. Talán ez is az oka annak, hogy ennyi szerelmes dal született. Én is írok szövegeket a tapasztalataim, érzéseim alapján, de vannak olyan dalok, melyek más tollából, más életéből születnek, s én abba helyezem bele magam. Ha van egy dal, amit el kell énekelni, vagy át kell élni, akkor igaz, hogy csak szavakban, érzelmekben vagy képzeletben, de átélhetem általa azt, ami a dalszövegíróval történt. A dal által el tudok jutni képzeletbeli, álombeli csodákig – vallja Dánielfy Gergely.

Hogyan vigyük színpadra ezt a varázslatot?

A túl direkt megnyilvánulások nem biztos, hogy célravezetőek.

– Sokszor hallani, hogy egy film forgatása alatt vagy egy előadás próbáin hatalmas szerelem szövődik két ember között. Vannak ilyenek, amikor a színpadi kémia elkezd működni, de igazából szerintem semmi nem véletlen, az sem, hogy kit, milyen szerep, miért talál meg – véli Végh Veronika, a Páholy Lakásszínház produkciós vezetője. Gyönyörű példának mondta erre Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán esetét. Ruttkai az Ilyen nagy szerelem című előadásba ugrott be Miskolcon, ahol Latinovits volt a partnere. Aznap este eljátszották a darabot, és szinte megbabonázva jöttek le a színpadról. Az egész éjszakát végigbeszélgették, majd Ruttkai hazautazott, és a peronon várakozó férjével rögtön közölte: „Szerelmes vagyok!”.

– Ahány rendező, annyiféle megjelenítése van ennek az érzésnek. Én például nézőként sem szeretem a csókolózást a színpadon, a túl direkt megnyilvánulásokat, mert szerintem kizökkentik az embert. Ahogy elhangzik a régi dalban is, az el nem csattant csók a legszebb csók. Szerintem a szerelem hangulatát kell megadni, a többit pedig rá kell bízni a nézőre; egy homlokcsókkal, egy lágy simogatással sokkal jobban lehet érzékeltetni egy mély érzést. Hiszen a valóságban is így működik, az elején csak ülsz, és nézed a másikat, jönnek ezek az apró kis mozdulatok, s hozzák az érzetet magukkal. Ekkor a nézőben előjönnek emlékek: „Ez tényleg szerelem! Szerelmet látok, mert ezt én is átéltem” – vallja Végh Veronika.

- Kiss Dóra -

[related-post post_id="4141456"]