Olvasói levél: A szeretet maradjon, ha az ünnep múlik is!

Bagamér - Ezekben a napokban az ünnepi fény melegével sok szó esett a szeretetről. Bálint napjához köthetően több mint száz évvel ezelőtt izgalmas megfigyelés eredményét rögzítették. Ha a hóvirágok kinyílottak, a madarak vidáman hangicsálva élték párzási életüket, bízva hirdették a tavasz érkezését.

Először Angliában, majd Amerikában hódított teret a Valentin-nap ünneplése, majd szinte minden országban. Napjainkban tehát sok ország jeles napjaként, sőt egész hetes, rendezvényekkel is fényesített, nagy hatásúnak gondolt eseményként jött gyakorlatba. Az egyházak liturgikus gyakorlatában is helye van a Szentírás-alapú tanítások és időszerű énekek felhangzásával.

Olyan „ünnep” ez is, amelynek idejében felszínre jönnek a gondok, bajok, a szeretethiány és egyéb lelki betegségek, de ezek ismertetésével együtt megjelennek a megoldás és gyógyítás útját mutató üzenetek is. Segítség után kiáltó hangok meghallgatásra találnak, a kinyújtott kezek felemelő, mentő kezek szorításába juthatnak. Ahol a családi tűzhelyek melegét hideg szél fújja, ott a szeretet „meghidegülésének” folyamata is megfordulhat. S még akkor is, ha korunk jellemzően hajszolt világában minden a pénz és a hatalom körül forog, jön a megújulás évszaka, és a tavaszi kikelet lágy szellője és melengető napsugara, új életre keltő erejével felmelegíti a szíveket.

„Ha szeretet nincsen bennem, semmi vagyok!” – hangoztatja a Szeretet Himnusza. Ez az a Szeretet, mely nem telik ki az ember önerejéből, mert forrása természetfeletti. Amint egy folyó vize egyre zavarosabb a forrástól távolabb, akkor a tiszta vízért közeledni kell ismét a forráshoz. Az ünnepként ismerős szerelmesek hete bár elmúlt, a szürkülő hétköznapi időkben is igyekezzünk üresedő szeretet-tankunkkal a töltőállomásra!

Felismerve magunk szükséghelyzetét is, panaszos életúton járó embertársainkon segítsünk. Baj és fájdalom okozása helyett az örömszerzés idejét élni érdemes, mert biztosak lehetünk benne: meghozza a gyümölcsét a szép és boldog jövendőben.

- Szász Ferenc, Bagamér -