Helyi közélet

2017.12.01. 16:24

Mi vagyunk Orbánné. Mindannyian.

Debrecen - Örkény István egyik legtöbbet játszott színdarabját, a Macskajátékot december 8-án mutatja be a Csokonai Színház. Interjú Ráckevei Anna színházigazgatóval, Jászai Mari-díjas színművésszel.

Debrecen - Örkény István egyik legtöbbet játszott színdarabját, a Macskajátékot december 8-án mutatja be a Csokonai Színház. Interjú Ráckevei Anna színházigazgatóval, Jászai Mari-díjas színművésszel.

  • „Arra kell rájönnünk – és ehhez kell egy bizonyos érettség –, hogy eljön az életünknek az a pontja, húsz vagy akár hetven évesen, amikor szembe kell néznünk az élethazugságainkkal. Azzal, hogy milyen önbecsapásokon keresztül jutottunk el odáig, ahol most vagyunk” – ez volt az egyik kulcs Ráckevei Anna számára, amellyel fölfedezte magában Orbánnét.
  • A Csokonai Színház következő bemutatója Örkény Macskajátéka, melyben Kubik Annával játszik a szín­igazgató.
  • A felkészülésről, a Rózsa és Ibolya című friss mesedarab felnőtteknek is szóló üzenetéről és a decemberi műsorrendről is beszélgettünk vele.
  • A színésznői jutalomjátékot jelentő két főszerepben a debreceni társulat két tagját, Ráckevei Annát és Kubik Annát láthatja a közönség. Az előadásban az élet mindennapos bosszúságaival küzdő, de azokat rendszerint legyőző Orbánné és nővére, a Németországban sokkal jobb körülmények között élő Giza (Kubik Anna) beszélgetéseiből bontakozik ki az a játék, amelyet röviden csak úgy hívunk: élet. Ráckevei Anna a Júlia – Párbeszéd a szerelemről című monodráma után Orbánné szerepében tér vissza a színpadra. A teátrum igazgatójával próbák között beszélgettünk.

    Az Örkény-darab egyik legszembetűnőbb, sokszor hangoztatott sajátossága az a többrétegűség, amely egy szerelmi történet által az öregségről, a magányról, a szenvedélyről mesél, de nyilván hordozza magával a múlt előadásait és az örkényi világot is, a kisregényekkel, novellákkal, egypercesekkel. Mindezek fényében hogyan formálódik Ráckevei Anna Orbánnéja?

    Ráckevei Anna: A Macskajáték zseniális darab. Ahogy a Csehov-művek zsenialitásával is akkor szembesültem igazán, amikor életemben először végigjátszottam egyet, a Macskajátékkal is így vagyok. Minél mélyebbre ástam bele magam a próbák alatt, annál több fátyol hullott le a szemem elől. Sok elődöm játszotta ezt a szerepet, s a feldolgozás első fázisában sok Orbánnét láttam magam előtt. Aztán eljutottam oda, hogy én vagyok Orbánné, mert annyira közvetlenül érintett, s átélhető volt sok-sok darabbéli történés. A következő lépcsőfok az volt, hogy mi vagyunk Orbánné. Mindenki. Arra kell rájönnünk – és ehhez kell egy bizonyos érettség –, hogy eljön az életünknek az a pontja, húsz vagy akár hetven évesen, amikor szembe kell néznünk az élethazugságainkkal. Azzal, hogy milyen önbecsapásokon keresztül jutottunk el odáig, ahol most vagyunk. Egy ponton az is eszembe jutott, hogy talán a halálunk pillanata az, amikor képesek vagyunk leszámolni életünk összes hazugságával.

    Mi a különbség az „Orbánné én vagyok” és az „Orbánné mi vagyunk” érzés között?

    A személyes érintettségtől egyszer csak eljutottam oda, hogy ezt az utat mindenki végigjárja. Rálát az életére, vagy kénytelen rálátni, és szembenézhet vagy kénytelen szembe nézni azzal, hogy az addigi útját milyen illúziók alapján járta be. Ezek valós élmények-e, vagy csak képzelt és nagyon akart érzések, élmények. Fontos, hogy újra és újra legyen erőnk szembenézni magunkkal, merjük feltenni azokat a kérdéseket, amik tisztázzák azt az érzelmi hálót, amit felépítettünk magunknak. Hogy az mennyire hiteles és igaz. Lehet-e egyáltalán ráépíteni az életünket.

    Az élethazugságok kiindulópontja a Macskajátékban egy fénykép. Innen indul, és ide érkezik vissza a darab.

    Igen. Orbánné és a nővére, Giza egy – fiatal korukban rögzített – fényképen vitáznak: mikor készült és milyen körülmények között. Máshogy emlékeznek, és lassan kiderül, hogy onnantól kezdve hazudnak. Hazudik a nővér is, aki hosszú-hosszú éveken keresztül próbálja elhitetni a húgával azt, hogy a rokkantsága ellenére is méltóságteljes, kerek életet él külföldön karriert befutott fia házában. Orbánné számára a nővérének, Gizának az élete a paradicsom, a mennyország, ami után mindig vágyakozik az ember, de soha el nem éri, ám mégsem olyan vonzó, hiszen túl steril, éteri állapot.

    Kubik Anna és Ráckevei Anna próbál | Fotó: Máthé András

    Két világ között próbál létezni: alul a tejcsarnokos nő, felül Giza van. Ilyen az orbánnéság, de kiderül, hogy az is hazugság, amit maga fölé helyez, a nővére élete. Vagy nézzük a házasságát! Fiatalon nem tud választani, hisz szegény Béláját, a férjét, cipeli magával, de az érzelmi életét máshová helyezi, mert Csermlényiért, az operaénekesért rajong. Ez utóbbi is csak az önzés egy fajtája. Riasztó a lányával való kapcsolata is. Ilus nem véletlenül olyan, amilyen, hisz’ az érzelmekkel nem tud mit kezdeni, nem tanították meg erre.

    Orbánné és Csermlényi szeretik egymást?

    A Macskajáték nem a szerelemről, hanem annak hiányáról szól, illetve egy illúzió keltette szenvedélyről. Ha szerelemről szólna, akkor nem tömné meg Csermlényit a szokásos csütörtöki vacsorájukon, mint egy libát. Orbánné egyszerűen nem veszi észre Csermlényin kívül az embereket, csak őt látja. Egy illúzióba szerelmes, növesztett magának egy fantasztikus embert. Miután a férjét kihozzák a műtőből, lelkiismeret-furdalás miatt nem folytatja a szeretői viszonyt. A darab szintén zseniális befejezésében, amikor szembenéz ezzel az egésszel, és talán letisztulnak benne a dolgok, két ember marad mellette, Egérke és Giza. Az a két személy, akihez tényleg valódi érzések kötik.

    Van Orbánnéban valami rendkívüli?

    A vitalitása, a küzdeni tudása, az energiája mindenképp erény.

    Hogy érzi, önben megvan az az erő, amely segítheti az önmagával való találkozásban, szembenézésben?

    Szerintem a legfontosabb életfeladatunk a delphoi jósda felirata: Ismerd meg önmagad! Ebben nyilván fontos, hogy én magam tegyek ezért, de óriási a jelentősége annak, hogy vannak-e olyan társak a környezetemben, akik segíteni tudnak. A hazugság a legnagyobb abúzus önmagunkkal és embertársainkkal szemben. Erről szól számomra Örkény darabja. A drámai vétség, az, hogy egy hazugságra építették az életüket, ott van a már említett képen, amiről Orbánné és Giza vitáznak. Ha ki akarom tágítani, az ország egyik nagy drámai vétsége is akkor történt meg: mert voltak a vörösök és fehérek; vörösök nyírták a fehéreket és fordítva, azóta pedig egymásra mutogatunk, nem tudunk kiegyezni.

    Szabó K. István rendezői koncepciója találkozik a Macskajátékról alkotott elképzeléseivel?

    Az ő formavilága, térlátása és a képzelet, ahogy elrugaszkodva a kisrealista játéktól ezt a darabot színpadra állítja, érzetben találkozik azzal, ami felé engem is húz a dráma. István kitágítja a személyes történetet mindannyiunk történetévé. A mi feladatunk, hogy miképp tudjuk majd izgalmassá, a maga tömörségében feldolgozhatóvá tenni, a jelen színpadi nyelvén megszólaltatni ezt a minden időben érvényes alkotást.

    HBN


    [related-post post_id="3697648"]

    [related-post post_id="3686003"]

    Ezek is érdekelhetik

    Hírlevél feliratkozás
    Ne maradjon le a haon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

    Rovatunkból ajánljuk

    További hírek a témában