A rap és a kísérletezés az alapritmusa

Debrecen - „A mostani sikeres zene könnyen emészthető és könnyen túl is tudjuk tenni rajta magunkat.” Interjú Farkas Gergely előadó, zeneszerkesztővel.

„Szökésben a szeretet elől. Átkozom. Saját magam helyett ítélkezem. Másokon.” Így hangzik a debreceni énekes, Farkas Gergely legújabb dalának szövegrészlete, melyet ő írt. Geriskillzzel a 35. születésnapja másnapján találkoztam, s a derűs beszélgetésből az világlott ki, ugyan mindenről van jól körülhatárolható véleménye, és nincs híján a szavaknak, az ítélkezés nem tartozik a szívesen használt „beatjei” közé. A Gabóval (Jónás Gabriellával) és Eged Mártonnal közösen készített szám refrénje sokkal inkább kísérője életútjának, különösen utóbbi néhány évének: „minden másodpercben megváltozol”. Geriskillz felidézte, hogyan lett néptáncoló rock- és countryhallgató haverokkal a padláson rappelő nyolcadikosból angolt oktató, a Petőfi rádióban dalt bemutató, Quentin Tarantino-filmzenéket, csakúgy, mint Emeli Sandé-számokat éneklő, a hiphopot soha el nem engedő alkotó.

Hogyan indultál? Mikor és milyen hatásokra kezdtél el zenét készíteni, rappelni?

Geriskillz: Debrecenben születtem, az Irinyi sportosztályába, majd az egyetem angol szakára jártam, a kosárlabdázáson kívül a hiphop érdekelt igazán. Ahogyan a máig összetartó általános iskolás baráti körömet is. Egyikük családi háza felső szintjét partiplaccnak rendezte be, ma félkarú rabló és billiárdasztal is van ott. Hetedikes, nyolcadikos korunkban hetente összegyűltünk, és rappeltünk, zenéket pakoltunk össze. Szabó Attila barátom letöltött zeneszerkesztő programokat, próbálgatta őket, és autodidakta módon beletanult. Mára a legutolsó kábelkülönbséget kihallja a különböző zenelejátszók között. Ma is gyakorta összeülünk a nappalija szőnyegén, és hasonlítgatjuk a régi számokat az újakhoz. Mi ilyen zenehallgató formák vagyunk.

Fotó: Derencsényi István

Az akkori csapattal a Bungalow-val indultunk tehetségkutatókon, a ’99-es Fila Rap Jamen és a Pepsi Sztárcsinálón, megismerkedtünk Sub Bass Monsterrel, az Animal Cannibals tagjaival. Később rappeltem a fővárosban is, az első önálló demóm 2004-ben jelent meg.

Sokféle zenei hatás ért, tíz és tizennégy éves korom között néptáncoltam, ez volt az első, a magyar hangszerek ritmusa, dallama. Mivel a tánccsapatban mindenki rockot hallgatott, én is belefüleltem, ahogy az anyukámtól kapott country-kazettákba is. Ez a mix adott alapot.

Milyen a jó hiphop? Hogyan határoznád meg a műfajt?

Azt mondják, az a jó hiphop, ami megőrzi a gyökereket, de továbbvisz valamit. Ez a műfaj mindennek a remixe. Én ezáltal ismerkedtem meg közelebbről az összes többi zenei műfajjal: tudtam, hogy bizonyos számokat miből raktak össze, felfedeztem, hogy amit hallok, például egy kolumbiai zenének az átdolgozása. Rátettek vagány dobokat, egy jó sztorival adták elő, és menő klipet forgattak hozzá. De van rockzenére alapozott hiphop is. Újraértelmezések ezek, ám nem lopások, mert általában olyan régi számokhoz nyúlnak, amelyeket az eredeti formájában a kutya nem hallgatna már.

Említetted, hogy hasonlítgatod a régi dalokat a maiakhoz. Ma a könnyen befogadhatók, olykor a gagyik a gyors befutók. Hogyan találhatja meg a jó határt egy zenész a minőségi zene és népszerűségért tett lépések között? Mik az igényeid, amikor leülsz zenét készíteni?

A gagyin ugyanolyan könnyen túl lehet lépni, mint amilyen simán bekúszik az ember figyelmébe. Nem kerül túl nagy energiabefektetésbe a befogadása, de az elengedése sem. Természetesen a bulvárfelhajtással lehet érvényesülni elsőnek, de én nem fogom mondjuk meztelenül szaladgálva promotálni, hogy van egy új számom. Az igényeim a produktumom iránt összetettek: legyen egy jó MC-teljesítmény, legyen jól táncolható a dal – megvannak ezek a műanyagszempontok, de a legfontosabb alkotóerő mindig az, ahogyan érzem magam. Én akkor vagyok elégedett a munkámmal, ha a családom felnéz rám emiatt. Vagy anyukám azt mondja, hogy látom, élvezed, amit csinálsz, mert egyrészt megy, másrészt nem vonsz meg magadtól minden mást. Ez utóbbi nekem azért is fontos visszacsatolás, ha sikerül, mert egyébként hajlamos vagyok a mániákus zenekészítésre. Volt, hogy három hónapon át éjfélekig a stúdióban ültem, és a legközelebb állóknak se vettem fel a telefont időnként, mert épp annyira benne voltam a munkában.

Fotó: Derencsényi István

Aki komolyan veszi a zenélést, ugyanannyi teendője van vele, mint bármilyen más vállalkozással. A munka 70 százaléka olyasmi, amit nem feltétlenül kitörő örömmel végzek, a kisebb része a zenekészítés.

Folyton kísérletezel műfajokkal, inspiráló társakkal. Beatmakerként, producerként, beatboxerként, szövegíróként is működsz. Nemrégiben új útra léptél, és énekelni kezdtél, képzed is magad. Mit ad ez a rappeléshez képest?

Ez most jobban esik. Három éve a saját refrénjeim feléneklésével bajlódtam. Túl rappesen adtam elő ezeket a sorokat, egyébként sem tudom sosem eldönteni a szövegeimről, hogy blogbejegyzést sikerült írni, verset vagy előadható hip hop nótát. Szóval éreztem, hogy jobban el kell különítenem az éneket és a szövegelést, amihez technikai alapokat kell szereznem. Egészen más légzéstechnika szükségeltetik a kettőhöz. A feleségemtől tavaly ilyenkor kaptam egy órát egy énektanárhoz, azóta rendszeresen gyakorlok vele.

Valójában ez újrakezdés, mert gyerekkoromban templomban énekeltem. Nagymamám is énekel, apukám lagzizik „ezer éve”, Fehérgyarmaton él, nem vele nőttem fel, később ismertem meg. Talán, ha hamarabb látom, hogy mit csinál, akkor korábban foglalkoztam volna énekléssel, de biztosan akkor sem ment volna a rap rovására. A Campus Fesztiválon volt egy fellépésem, amin próbálgattam vegyíteni a kettőt. Nem könnyű. Apukám soha nem volt énekórán. Zsigerből jól csinálja, én szeretek kottázni, leírni, ami addig esetleg ment magától, ráadásul a helyes technikával elkerülhető a berekedés.

Hamarosan meghallgathatjuk a közös munka eredményét, lesz egy fellépésed, amelyen egy órán át csak énekelsz…

Egy kézműves vásáron lépek fel az Incognito Clubban december 7-én, A rendezvény 17 órakor kezdődik, huszonöt dalt néztem ki magamnak a ’60-as, ’70-es évek szeretett soul-, blues- és popszámai közül, Tarantino filmzenéi és Stevie Wonder művei is hallhatók lesznek.

A közeljövőben mit várhatnak tőled az érdeklődők?

Most három trapet veszek fel, amelyből egy elfogadhatóbb, a másik kettő cenzúraigényes. Egy billentyűssel és egy dobossal is dolgozom. Mindig is nagy csapatban szerettem működni, és favorizálom az élő zenét.

- Megyesi-Horváth Borbála -

Seveled – nélküle

A „Geriskillz-történelem” egén 2016 nyarán új csillag ragyogott fel. Egy hajdúböszörményi zenésszel elkészítették a Seveled című igaz történeten alapuló számot, melyet a közrádióban is bemutattak, s melynek nyomán Gergelyt egy fővárosi kiadó is megkereste. A duó hat számot vett föl akkoriban. Mint arról Geri beszámolt, öröm volt a közös munka, de zenésztársa figyelmét most más köti le, így a Szerelmem nevű zenekart jelenleg a debreceni énekes, illetve formálódó együttese jelenti.