Együtt adott vért apa és fia

Debrecen - Kolbásszal és sörrel vendégelték meg a donorokat a vöröskeresztesek, továbbá agyagcsengővel, képeslapokkal is megajándékozták őket azon az ünnepváró véradáson, amelynek az előttünk álló alkalmakkal együtt az év végi vérkészletek feltöltése is célja volt.

Oldott, családias hangulat, érdekes kérdések, viccelődés, nevetés – Gyarmati Barna és fia, Ádám ilyen légkört teremtett december 7-én, amikor együtt jöttek vért adni Debrecenben a Napló Székházba. Az édesapa érdeklődésünkre elmondta, hogy katonakorától, 1984-től rendszeresen vért ad. Két kis időszak maradt ki: mikor gyermekei nagyon kicsik voltak, és egy olyan év, amikor operáción esett át.

Beszélgetésünkkor kiderült, hogy vért adni számára magától értetődő tett. Családja ugyanis alapvetően karitatív szellemben éli napjait, és lehetőségeik szerint segítenek másokon. Ádám másodszor adott vért. Fél évvel ezelőtt nyújtotta először segítő karját a véradás világnapján, mert megtudta, hogy egy fiatalembernek vérre van szüksége a felépüléséhez.

Édesapa és fia együtt fogyasztották el a nosztalgia-menüt, a kolbászt és a sört. Apró kedvességekkel is megajándékozták őket a vöröskeresztesek: ünnepi képeslapokkal és kis agyagcsengőkkel – amikkel a Debreceni Művelődési Központ Újkerti Közösségi Háza küldött a célra.

Iszonyú félelmet győzött le, hogy segítsen

Mondják, hogy nem az az igazán bátor, aki sosem fél, hanem az, aki legyőzi félelmét. Molnár László hússzoros véradó. Először 55 évesen adott vért. Az ok: gyermekkorában nagyon rosszul lett egy injekciós kezelés után. A korai élmény miatt iszonyúan rettegett a tűszúrástól. Mégsem gördített ez a félelem életre szóló akadályt a véradás elé. Legyőzte.

Sajnálja, hogy ilyen sokáig nem adott vért emiatt – ám a vöröskeresztesek szerint ez nem számít, és igazán nagy hős a hősök között az, aki egy hatalmas félelmet képes legyőzni, hogy jót tehessen.

- Magyar Vöröskereszt Hajdú-Bihar Megyei Szervezete -