A nádorral vált tényezővé Debrecen

Debrecen - A település nevével legkorábban 1235-ben egy ítéletgyűjteményben, a Váradi Regestrumban találkozunk a „Debrezun” falubeli „Tamás fia Teco” perének leírásában. Fejezetek Debrecen történetéből, 28. rész: Debreceni Dózsa nádor és a 700 éves debreceni csata.

A történetírás megállapítása szerint Debrecen ekkor már „szabad birtokosok kezén” lehetett. A kis kiterjedésű település az 1260-as évek végén, akkori földesurai I. Miklós comes (ispán) és I. Péter idejében kezdett kitűnni környezetének számtalan faluja közül. A Debrecenről elnevezett família tagjai a 14. század elején tették hatalmas uradalom központjává a több kisebb faluból összeépült települést.

Rofoin alapozta meg

Debrecen földesurai katonai érdemeiknek köszönhetik meggazdagodásukat, mert „hadban járatos, királyhű férfiak voltak”. Az uradalom megalapozója, Debreceni ­Rofoin viadalai során testvére, Miklós 1277-ben a szászok ellen vívott ütközetben, László pedig a következő évben, a lázadó főurak ellen vívott adorjánvári ostromnál vesztette életét. Szalánc váránál 1281-ben, majd a kunok elleni Hód-tavi csatában maga ­Rofoin is több sebesülést szerzett. A hadvezérnek 1285-ben IV. László – aki ekkor rokonának mondta Rofoin bánt – királyi adományként adta Macs, Derecske, Gáborján, Keresztúr, Szentpéterszeg, valamint Sámson tulajdonjogát. Ezekhez ő 1299-ben vásárolta meg Debrecen délkeleti szomszédját, Torna (Bol­dogasszonyfalva) falut. Debrecen abban az időben három részbirtokból állt. Háromnegyede a gyermektelen Rofoiné, egy nagyobb résznek a testvére, András fia Dózsa (Dousa vagy Dósa), egy kisebb résznek unokatestvére, Péter a tulajdonosa. A váradi püspök 1291–1296 közötti tizedjegyzéke szerint Debrecen az „egyházmegye öt legnépesebb települései közé tartozott”. Módy György megállapítása szerint „a 13. század végén Debrecenben már kereskedő jobbágyság volt”, ahol nagy értékű cikkekkel vásároztak.

Az uralkodó keresztkomája

A gazdag Debreceni család az Árpád-házi királyok kihalása utáni hatalmi harcban Károly Róbert támogatója lett. Az uralkodó okleveleiben Rofoint „kedvelt hívének”, ­Dózsát „állandó hívének” nevezte. Debreceni Dózsa 1307-ben a király egyik vezére volt és ő irányította 1311-ben a Csák Máté elleni győztes csapatokat, amiért adományképpen megkapta a Pest megyei Páty birtokot. Az örökös nélküli Rofoin is abban az évben adta át a király előtt „örökjoggal” IV. Lászlótól nyert bihari külső birtokait unokaöccsének, amelyekhez Dózsa elnyerte az uralkodótól a bihari Szentmiklós, Szentlőrinc, Füzestelek és a szabolcsi Fegyvernek, Soma és Cuca földjeit, amelyekkel a Debrecen körüli uradalmat összekapcsolhatta a távolabbiakkal. Dózsa hadvezéri tehetségét mutatja, hogy közreműködésével arattak fényes győzelmet a király ellen lázadók felett az 1312-es Rozgonyi-csatában. A debreceni földesúr különleges helyzetére utal az egyik adománylevél szövege, 1315-ből.

Aszerint a „király hűséges híve” akkor már az uralkodó keresztkomája (compater) is. A Károly Róbert egyre szilárdabb hatalmát fenyegető újabb, Barsa Kopasz nádor vezetésével szervezett lázadásban új uralkodót akartak a magyar trónra ültetni. Ellenük Dózsa fővezér éppen 700 esztendeje, 1317-ben (más források szerint 1316-ban) vívta meg a debreceni csatát, hadrendbe állítva a királyhű nemességből és a debreceni jobbágyokból verbuvált csapatokat. A feltehetően a település nyugati oldalán lezajlott összecsapásban a királypártiak óriási diadalt arattak. A felkelők vezére Barsa Kopasz Sólyomkő várába menekült, majd ott megadta magát.

Nádori székhely

A nádori címétől megfosztott Kopasz hivatali körzetében Dózsa lett a kormányzó; Debrecenből irányította a rend helyreállítását. Ezt egyebek közt az 1317. június 21-én a „király helyettes bírájaként” aláírt oklevele tanúsítja. Júliusban bihari és szabolcsi ispán, továbbá Szatmár, Szolnok és Kraszna megyék ügyében is eljárt királyt képviselő bíróként. Ebben a tisztségében tartott az öt megye részére együttes és „kivételes bírói gyűlést” Szalacson, majd augusztus 19-én Debrecenben is. 1318-ban Szolnok megyei ispánként ítélkezett Debrecenben. Akkortól lett Erdély vajdája; újabb lázadók felett aratott győzelmet Csicsó váránál, majd Kolozsvár mellett, Topánál. Abban az időszakban, Rofoin halálával lett a debreceni nagyobb részbirtokok teljes jogú tulajdonosa. Megkapta a mai Monostorpályi és Hosszúpályi falvakat: a király az adományokkal fejezte ki háláját. Oklevelek tanúsága szerint az uralkodó ekkoriban többször is Debrecen vendége volt. Dózsa 1320-ban elnyerte a legnagyobb méltóságot, a nádori kinevezést, amellyel Debrecen nádori székhellyé vált. Az új országbíró okleveleit nagyobb részben Debrecenben állították ki, tehát utána alig mozdult ki kastélyából. Debreceni Dózsáról az utolsó adat 1322-ből ismeretes. Minden bizonnyal családja körében halt meg, és a mai Nagytemplom helyén emelt, a család építtette kegyúri Szent András templomban temethették el. Fiai, akiket Károly Róbert a kegyeltjei között tartott számon, tovább gyarapították a debreceni uradalmat. Magának a településnek a fejlettségére utal, hogy bár csak 1361-ben nyilvánítja majd I. Lajos mezővárossá, mégis Károly Róbert 1332-ben Debrecen bíráit, esküdtjeit szólítja meg egy oklevélben, tehát már akkor is választott testület irányította a feltehetően két és félezernyi lakos életét.

Belvárosi tér őrzi a nevét

A Debrecent fél országnyi uradalom központjává fejlesztő Debreceni Dózsára emlékezve a Libakert és Vénkert közötti széles utat 1926-ban Dózsa utca névre keresztelte az akkori közgyűlés. A második világháborút követő időszak aktuális politikai értékei sorába viszont kevéssé illett a királypárti hadvezér, megyei ispán, erdélyi vajda, majd nádor tisztséget viselő földesúr, így helyette az 1514-es parasztfelkelés vezérére utalva, 1948-ban megváltoztatták a közterület nevét Dózsa György utcára. (Régi debreceniek nemegyszer még ma is Dózsa utcát mondanak Dózsa György utca helyett.)

Az elmúlt évtizedek újraértékelési folyamatában sikerült méltó helyet találni az emlékállításhoz. Az önkormányzat 1991-ben a Csapó utca és Sas utca között sokszor átkeresztelt belvárosi térnek (Teátrum fundusa, Új piac, Kenyérpiac, Degenfeld tér, Tótfalusi tér) adta a Dósa nádor tér elnevezést.

- Papp József -