Ismét találkoztak a Kárpát-medence vőfélyei

Földes - A násznagy, a vőlegény, a vőfély volt egykor a rangsor a lakodalmakban. A vőfélyek céhe előírásai alapján gyorsnak és józannak kellett lennie, tálalómesterként, pohártöltögetőként, mulattatóként kellett szolgálnia a lakodalmakban. Tóth Arnold múzeumigazgató néprajzi előadásán erre is emlékezett a IX. Kárpát–medencei Vőfélytalálkozóra érkezett százegy jó kedélyű alkalmi rigmusfaragója, kis és nagy vőfélye, „nőfélye”, gazdája, hívogatója, szószólója.

– A harmadik évezred hatalmas réteget lecsiszolt a lakodalmi szokásokból, csökkent az esküvők száma, egyre kevésbé lett családalapítási ünnep a lakodalom. A magyarság lakodalmi szokásainak átmentésével újra ünneppé kell tenni a házasságkötéseket – e gondolatokat a találkozó legidősebb vőfélye, a Sepsiszentgyörgyről érkezett Balázs Antal tanító fogalmazta meg; ő eddig csaknem ezerötszáz lakodalomban szolgált az ifjú pároknak.

Újra kell éleszteni a régi lakodalmas hagyományokat, megújítva azokat, átadni a fiataloknak”

– hangsúlyozta a találkozó szakmai fórumán Gyönyörű Zsigmond, a találkozó főszervezője.

Véleményét számos vőfély, köztük az egyik legfiatalabb, a Derecskén élő Győri Balázs és a Bácskai Palicsról érkezett egyetlen nőfély, Nyers Tímea is osztotta. Győri Balázs kézműves fafaragó szakoktatóként Nádudvaron tanít, eddig mintegy száz lakodalomban szolgált. Nyers Tímea civilben a hentesszakmát gyakorolja, eddig háromszáz lakodalmat vezetett, közte több magyar, szerb vegyes házasságkötést is.

Emlékezés a kopjafájánál

Szép hagyományként, most is megemlékeztek azokról a vőfélytársakról, akik már az égi lakodalmakban szolgálnak. A vőfélyek kopjafájánál – melyet Balázs Antal faragott egykor – az emlékezők között volt Bodó Sándor, a térség országgyűlési képviselője és Galánfi András Kossuth-díjas népművész is.

Fotó: Péter Imre

A találkozó emlékére a vőfélyek fát ültettek a most átalakítás alatt lévő Wéber-parkban, majd a fúvószenekar vezetésével a községháza és az első világháborús emlékmű elé vonultak, csoportos emlékképet készíteni.

Számos vendéget köszöntöttek

A találkozó programjai sok látogatót vonzottak. A mulatókkal, táncolókkal teli, lakodalmas bandák zenéjétől hangos közösségi házban voltak, akik messziről érkeztek. Soha nem találkoztak még vőfélyekkel a Dubajból három kisgyermekükkel érkezett Almarzoqi család tagjai, akik a napokban jöttek barátjukkal szüleikhez, a Lovász családhoz, Földesre.

Az önkormányzat, a Szélrózsa Hagyományőrző Egyesület és a helyi civilszervezetek, a Közösségi Ház, Gyönyörű Zsigmond és néptáncos társai összefogása a Karácsony Sándor nevével fémjelzett Közösségi Házban ismét méltó lehetőséget adott a magyarság lakodalmi szokásainak felelevenítésére.

Bállal zárult a találkozó

A pénteki megnyitót a vőfélymesterség átalakuló szerepéről rendezett vitafórum követett. Szombaton reggel a miskolci fúvósok zenéjével, ökörsütéssel, majd pálinkamustrával vette kezdetét az esemény. A civil közösségek csigacsinálója, lakodalmi sütemények és kellékek vására, kézművesek bemutatkozása, gyermekjátszóház, míves vőfélypántlikák és bokréták kiállítása, néprajzi előadás is várta a találkozóra érkezőket. A nagyteremben egymást váltva zenéltek a lakodalmas bandák, bemutatkoztak a Fölszállott a páva vetélkedő fiatal tehetségei. A történelmi Magyarország településeiről érkezett vőfélyek mesterségük szórakoztató rigmusait és táncait, még élő lakodalmas szokásaikat is megmutatták. A találkozó zárásaként a résztvevők vasárnap reggelig rophatták a táncot az Erzsébeteket és Katalinokat köszöntő bálon.

HBN–Péter Imre