A Dérinek nem kell kardoskodnia a külföldi érdeklődésért

Debrecen - Dániában és Amerikában is kíváncsiak a megyeszékhelybeli közgyűjtemény kincseire.

Két debrecenit, Angi Jánost és Dani Jánost is meghívták arra a díszebédre, amelyet II. Margit dán királynő tiszteletére tartottak az aarhus-i Moesgaard Museumban, október elején. Az uralkodó a legújabb állandó kiállítás megnyitójára érkezett, míg a Déri Múzeum igazgatója, valamint a régészeti igazgatóhelyettes együttműködési megállapodást írt alá a kikötőváros intézetével.

Aaarhus Európa egyik kulturális fővárosa idén. A település hasonló pozícióban van, mint itthon Debrecen, mivel – Koppenhága után – a második legnépesebb helység az országban, illetve nagymértékben a tudásiparra alapoz; büszke jó nevű egyetemére. A város régészeti múzeumát három éve elképesztő, modern, tengerre néző napos domboldalban kialakított épületbe költöztették. Azt is a királynő nyitotta meg, s már oda is invitálták a cívisvárosiakat, innentől datálható a kapcsolat – tudtuk meg Angi Jánostól.

„Mintaértékű”

– Legelső tárlatuk Dél-Skandinávia bronzkorának bemutatása volt, meglepő módon erre kértek kölcsön tőlünk leleteket. Az ottani bronzkorral, Kr. e. 1700 körül induló, csaknem 2500 éves fejlődés, mely majd a Kr. utáni 8. századra a viking kultúrában csúcsosodott ki, Kárpát-medencei hatásokra indult meg. A mi világszerte ismert hajdúsámsoni bronzkori fegyverleletünkhöz az északi szakemberek szinte már-már vallásos tisztelettel viszonyulnak… A díszes fegyverek, kardok újításának elterjedését a bronzkorban úgy kell elképzelni, hogy az ottani katonai vezetők, nagy hatalmú főnökök is szerettek volna maguknak ezekből a kivételes tárgyakból, így vagy készíttettek egyet egy Kárpát-medencei bronzművessel, vagy pedig elhívták magukat a mestereket, akik tudtak hasonlót készíteni, végül a saját iparosaik eltanulták a technikát, s maguk is gyártani kezdték a fegyvertípust.

A két terület közötti kapcsolatépítés tehát a bronzkorig nyúlik vissza”

– mondta az igazgató. A skandináv bronzkori kardok „ősanyját” szerette volna megmutatni látogatóinak a dán múzeum, ezért vette fel a kapcsolatot a Dérivel. Mi őrzünk ugyanis Európa legelső bronzkardjaiból kettőt is, a hajdúsámsoni és téglási kincseket, melyek a Krisztus előtti 16. századból maradtak ránk. Mivel a sámsoni az intézmény egyik legértékesebb lelete, így azt nem adták oda, de a téglásit kölcsönözték három évre, néhány kivételes ritkaságnak számító bronzkori arany­tárggyal, hajdísszel és baltikumi eredetű borostyángyönggyel együtt, melyek Polgár határában kerültek napvilágra az autópálya építésekor. A mostani látogatás egyik célja ezen együttműködési szerződések meghosszabbítása, és a közös ténykedés továbbgondolása volt. Ahogyan arról az igazgató beszámolt, a Moesgaard Museum folyamatosan bővítette állandó kiállítási részlegeit. Időben visszaléptek, és a következő évben a kőkorszakot, majd a vaskort, tavaly a viking kort mutatták be, idén a dán középkort, a 11. századtól a 16.-ig. Hazánkban is tapasztalható vikingrajongás, ezért szeretnének a jövő évi múzeumok éjszakájára ilyen tematikát kialakítani. Másrészt meghívták a Déri Múzeumot, hogy kiállítást rendezzen Dániában. Ehhez 2-3 éves előkészítésre van szükség, jelenlegi terveink szerint Déri Frigyes gyűjteményéből válogatunk.

Királynői ceremónia

Angi János betekintést engedett a díszebéd menetébe is. Mint mondta, ez egy meghatározott protokoll szerint zajló esemény, melynek szabályszerűségeit a három évvel ezelőtti emlékekből táplálkozva, illetve a gyakorlottabb vendégek figyelésével tudták követni. Rendje van annak, hogyan kell fogadni a királynőt, mikor lehet leülni, hogyan jelzik az épületbe lépését, illetve, hogy mikor kell felállni, miután az uralkodó befejezte az ebédet.

Az Egyesült Államok „új” időszámítása

A debreceni intézményvezető szólt arról, hogy a friss műtárgykölcsönzési szerződésbe egy új tételt jegyeztek a korábbihoz képest. – Ha az újabb hároméves ciklusban valami hasonló nagyszabású kiállításra kérik el a tárgyainkat, akkor tudomásul veszi a dán kölcsönző fél, hogy hamarabb visszakérjük azokat. Ez azért fontos, mert elkezdtünk tárgyalni Chicago egyik legfontosabb múzeumával arról, hogy egy reprezentatív dél-kelet-európai – Kárpát-medencei kincseket bemutató kiállítást terveznek 2-3 év múlva. Ez nagy előrelépés, hiszen Észak-Amerika történetében a réz- és a bronzkor abban a formában, ahogy Európában és Ázsiában, nem létezett. Igazi bronzkori leleteik nincsenek, ilyen emlékekre nem bukkantak a régészek. Az Egyesült Államok olyan modern államnak tekinti magát, hogy a 16-17. századtól számítja történelmét, ezért szokatlan, hogy érdeklődnek ilyen régmúlt iránt.

Rengeteg amerikai egyetemen nincs ókortörténeti tanszék. A Field Museum most nyitni kíván. Nekünk pedig minden efféle nyitás fontos, különösen most, amikor akár az Európa Kulturális Fővárosa pályázat sikeréhez is hozzájárulhat e kapcsolatépítés.”

HBN–HABE