Elméletileg annyit kereshetnénk, mint a németek

Debrecen - Gazdaságilag azonban nem az a helyes, hogy a magyar bérek azonnal felugorjanak arra a szintre.

Pogátsa Zoltán, a Nyugat-Magyarországi Egyetem tanára már csak azért is támogatná az uniós bérfelzárkóztatást, mert szerinte a mai magyar bérszintből nem él meg a költségvetés, az emberek, így aztán nem tud megfelelően fejlődni az ország sem. Bod Péter Ákos, a Budapesti Corvinus Egyetem professzora, és Palócz Éva, a Kopint-Tárki Zrt. vezérigazgatója a téma kapcsán árnyaltabban fogalmazott a Hajdú-bihari Naplónak.

Tó és patak

Én értem, hogy ha valaki egy klubba tartozik, akkor elvárás a részéről, hogy nagyságrendileg olyanok legyenek a jövedelmi viszonyai, mint a többieknek. Ezt ugye általában a szegényebb országokban szokták forszírozni, mert úgy gondolják, hogy egyenlő munkáért egyenlő bér járna.”

Így kezdte érvelését Bod Péter Ákos, a Budapesti Corvinus Egyetem professzora. – Hiszen azt senki nem gondolja, hogy Litvánia belépése miatt a hollandoknak litván béreken kellene élni. Persze, lehet, hogy igazságtalan az a hatalmas bérszakadék, ami a fejlett és a fejletlen uniós tagországok bérviszonyai között tátong, csakhogy ugyanez a termelékenység terén is elmondható. Márpedig közgazdasági alapvetés, hogy ahol a tőkefelszereltség kisebb, a termelékenység kisebb, ott általában a bérek is jóval alacsonyabbak. Ez olyan evidencia, minthogy a tó lejjebb van, mint a patak. Egyébként is, kitől várjuk el, hogy a magasabb bért megadja? Nincs olyan országok feletti hatóság, amelyik a béruniót elrendelhetné – fogalmazott az egykori jegybankelnök.

Illúziók nélkül

Bod Péter Ákos emlékeztetett: a napokban sokatmondó adatok jelentek meg arról, hogy milyen hatalmas bérkülönbségek vannak egy-egy országon belül is.

A prágai bérek nem azonosak a cseh kisvárosi bérekkel, miként a budapesti bérek sem azonosak mondjuk a fehérgyarmatival."

Az euró bevezetése kapcsán befolyásos emberek (a jegybankelnök és a miniszterelnök) úgy fogalmaztak, hogy majd akkor kerül rá sor, ha mi is annyit keresünk, mint az eurózóna országaiban élő uniós polgárok. Ez olyan, mint ha azt mondanák, hogy forintot csak akkor lehet Fehérgyarmaton használni, ha a soproni életszínvonal 90 százalékára egyszer „felkínlódják” magukat a gyarmatiak. Egyszóval a bérkiegyenlítési folyamatok akár évszázados távlatokat is képesek elérni. Ráadásul, ugye, „mozgó célpontra lövünk”, hiszen közben a nyugat is halad előre, ezért soha nem fogjuk utolérni. Az íreknek és a finneknek például sikerült a gazdasági csoda, de ez negyven évükbe került. Ezek történelmileg meghatározott folyamatok, és fontos lenne, hogy a politikus, a politika ne keltsen illúziót az emberekben.

Elméletileg sem

Palócz Éva, a Kopint-Tárki Zrt. vezérigazgatója szerint a bérunió leglelkesebb támogatói sem gondolják komolyan, hogy egy magyar dolgozó ugyanannyi bért kapjon, mint mondjuk egy dán. De ez igaz a dél-olaszok, a görögök vagy akár a spanyolok viszonylatában is. Ráadásul nemcsak a régi és az új tagországok között vannak öröklött módon jókora bérkülönbségek, hanem egyes régiók vagy országrészek között is. „A termelékenység mellett a kereslet-kínálat is hat a bérre, de amikor olyan szintre megy fel a bér, amit a termelékenység már nem támaszt alá, akkor jön az, hogy a vállalatok leépítenek, tevékenységeket szüntetnek meg, vagy cégek vonulnak ki az adott országból” – érvelt Palócz Éva, akinek meggyőződése, hogy a bérunió semmiképpen sem jelenthet azonos bért.

Vannak korlátai

– Lehetséges lenne (bár én nem támogatom) mondjuk a minimálbért az átlagbérhez kötni, egységesen minden tagországban. Vagy valamilyen szorzó alkalmazása ugyanebben a körben. Vannak azonban korlátok; ilyen például az, hogy nálunk a bérköltség és a termelékenység sajnos arányban vannak. Produktivitás terén az elmúlt években keveset javultunk, márpedig a bér alapvetően mégiscsak ettől függ. Főleg a kkv-szektort érintené nálunk hátrányosan, ha elszaladnának a bérek (lásd: minimálbéremelés), hiszen náluk így is nyomasztó a bérköltség aránya. Ezek a cégek aligha viselnének el olyan komoly bérrendezést, ami termelékenységi oldalról nem támasztható alá. Ez pedig már bőven politikai kérdés idehaza (is) – szögezte le.

A realitások talaján állva

Pogátsa Zoltán szerint gazdaságilag nem az a helyes, hogy a magyar bérek azonnal ugorjanak fel, mondjuk a német szintre. De miközben a német-magyar bérarány 5:1 körül van, inkább 3:1-nek kellene lennie.

Egyébként pedig azt, hogy mennyi legyen a bér, a piacnak kell megmondania – véli az egyetemi tanár, aki szerint a sikeres béralkuhoz szükség lenne erős szakszervezetekre is. Ezek a munkáltatókkal évről-évre úgymond „lebokszolhatnák”, hogy Magyarországon az egyes iparágakban mennyivel is nőjenek a munkabérek.

- Petneházi Attila -