Szellemi katalizátort veszítettünk el

Debrecen - Bényei József munkássága a debreceni kulturális élet utolsó fél évszázadának kitörölhetetlen része. A Napló egykori főszerkesztője, a Csokonai Színház volt igazgatója 83 éves korában hunyt el. Emlékét, szellemi örökségét pályatársa, barátja idézi.

Tiszaladányban született, 1934. júl. 7-én, kisparaszti családban. Iskoláit helyben kezdte, majd Tokajban folytatta, Nyíregyházán érettségizett. Egyetemistának érkezett Debrecenbe, s ahogy „talajt fogott”, máris forrni kezdett körülötte a levegő. Hamar kitűnt szervező, alkotó kreativitása, munkabírása, ami később főszerkesztőként is jellemezte. Munkatársai azért fogadták el szigorú követelményrendszerét és metódusát, mert magától is sokat követelt.

1958-ban fejezte be egyetemi tanulmányait magyar-történelem szakon, útja a Megyei Könyvtárba vezetett, majd a megyei tanács népművelője lett, s mint ilyen, a Megyei Népművelési Tanácsadó Intézet alapítója, első vezetője. 1962-ben jegyezte el magát az újságírással, a Napló kulturális munkatárasaként. Kezdettől fogva jellemző rá a sokoldalúság: kritikus, publicista, riporter, tárcaíró, tanulmányíró. Ő a szerkesztőség motorja. Eközben széleskörű kulturális tevékenységet folytat város- és megyeszerte: az országos népművelési vita egyik kezdeményezője az Alföld című folyóirat hasábjain, szerkeszti az Egyetemi Élet című újságot, majd a Böszörményi Hírlapot, megalakítja a Debreceni Kört, ahova országosan ismert vendégeket hívnak beszélgetésre, egymás után szerkeszti a napjainkban is nélkülözhetetlen helytörténeti kiadványokat, (Egyet lép az ősi város, 1971; Hortobágy mellyéke, 1972; Csokonai koszorúja, 1973.), miközben doktorál. Képzőművészeti kiállításokat nyit meg, egy ideig a Tanítóképző Főiskola óraadója, a Csokonai Színház dramaturgja stb. A Kelet-magyarországi Írócsoport titkára, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének választmányi tagja. A színház iránti gyakorlati érdeklődése folytán 1976-tól 1979-ig a Csokonai Színház igazgatója.

Tárlat, előadás a klubteremben

De az ő igazi világa a sajtó! 1979-ben tér vissza a Naplóhoz, rövid ideig főmunkatárs, majd 1990-ig a lap főszerkesztője. A Napló főszerkesztősége idején a Dunántúli Napló társaságában elismerten az ország legszínvonalasabb vidéki újságja. Koncepciója az alapvető működési elveken túl az volt, hogy minden munkatárs legyen egy-két területen a szakemberekkel egy színvonalon. Nemcsak vallotta, meg is valósította, hogy a vidéki újság legyen kultúraszervező! Ennek következtében a Napló klubtermében képzőművészeti kiállítások, író-olvasó találkozók zajlottak, érdekes előadások hangzottak el.

Mint költő, napilapokban, antológiákban, majd folyóiratokban publikált. A költészet azonban Bényei Józsefnek csak egyik, jóllehet fontos kifejezési formája volt. Ötvennél több könyve jelent meg, (köztük 12 verseskötet), felsorolásuk a bibliográfia feladata. De a Szellemek és délibábok (2003) c. könyvét, mely sok tekintetben pótolja egy debreceni irodalomtörténet fejezeteit a XIX-XX. század fordulóján, illetve nélkülözhetetlen filológiai munkáját a Holló László szakirodalom körül, nem hagyhatjuk említés nélkül.

1990-ben felajánlotta lemondását, de a kollektíva egyemberként maradásra bírta. A lap privatizációs tárgyalásait ő kezdte meg, de romló egészségi állapota miatt mégis nyugdíjazását kérte. Egy ideig még írta rádiószemléit, vezette a Bálint György Újságíró-iskola debreceni tagozatát, majd minden energiáját a Debreceni irodalmi lexikon (2009), a Debreceni színművészek 1798–2000 (2011), végül a Hajdú-Bihar megye Képzőművészeti Adattára (2017) munkálataiba fektette, s egyedül elvégezte egy munkaközösség munkáját. Utolsó könyvének bemutatóját már nem élte meg, mintegy féléve betegségei elhatalmasodtak, végül halálához vezettek.

Kortársai a nagyszerű szellemi katalizátort, a lehetetlent nem ismerő szervezőt, a figyelmes társat veszítették el benne. Munkássága a debreceni kulturális élet utolsó fél évszázadának kitörölhetetlen része.

- Bakó Endre -

[related-post post_id="3608787"]

[related-post post_id="3608213"]