A Gerle, ami Debrecen hírét is messzire repítette

Debrecen - Londonból leszállás nélkül a cívisvárosba. Topor István helytörténész írása.

1933. szeptember 15-én délután ötkor landolt az epreskerti repülőtéren Bánhidy Antal Gerle-13 típusú kisgépével. Az eseménynek az adott hihetetlen rangot, hogy leszállás nélkül 1640 kilométert tett meg.

Tragédiák árnyékában

Bánhidy Antal a magyar aviatika egyik legnagyobb alakjai közé tartozott. Repülőgép-tervező mérnökként már az 1920-as évek végén bejegyezte nevét a magyar repülés történetébe. Szakmai elismertségét jelezte, hogy 1932-ben a Magyar Sándor tervezésében megindult Justice for Hungary repülőgép tervezésében és megépítésében Magyar szakértőnek kérte fel őt.

1932 a magyar repülés fekete éve volt. Május 21-én világhírű pilótánk, az első hazai óceánrepülő, Endresz György és társa, Bittay Gyula Rómában halálos repülőbalesetet szenvedett. Szeptember 5-én pedig az első világháború pilóta hőse, Kaszala Károly és társa, Urbanchek János zuhant le. A repülés barátait mélyen megrendítették e tragédiák. Hogyan történhetett meg? A modern technika nem biztos ura a levegőnek?

Debrecen támogatásával

Kellett valamit tenni, ami visszaadja a repülésbe vetett hitet. E hit helyreállításában elévülhetetlen érdemeket szerzett Bánhidy Antal. Gerle-13 gépével előbb 1933. február 19. és március 24. között a Földközi-tenger körül hajtott végre túra rapülést, amelyben partnere Bisits Tibor volt. Majd jött a nagy terv: egyedül, közbenső leszállás nélkül repülve egy észak- és nyugat-európai utat megtenni. Miután Budapest, Sopron vármegye és Debrecen összesen 650 pengőt bocsátott a terv kivitelezésére, és más támogatók révén az üzemanyag is biztosítottá vált, megkezdődhetett a gép felkészítése és a túraterv részletes kidolgozása.

Augusztus 23-án szinte észrevétlenül emelkedett fel a kis gép az epreskerti repülőtérről. Ám hamarosan kiderült, hogy az időjárás miatt vissza kell fordulnia. Rövid kényszerpihenő következett.

Imádták Helsinkiben

Másnap újra elstartoltak. Pilótájának kevés a csomagja. De ott van vele édesapja katonai kenyérzsákja, amely megjárta a nagy háború frontjait. A Helsinki, Stockholm, Malmö, Koppenhága, Rotterdam, London útvonalat tervezte végigrepülni. Ám a viharos időjárási viszonyok közötti repülés megterhelte a Gerle motorját, így tizenhárom óra után kényszerleszállást kellett végrehajtania Tallin mellett. Az észtek szívélyesen fogadták, és megszervezték a javítást. Augusztus 31-én elköszönt új barátaitól és folytatta útját Helsinkibe.

A gép és pilótája leszállás után a debreceni repülőtéren | Fotó: Debreceni Képes Kalendárium

A finn lapok első oldalon adtak hírt a Gerle repüléséről. Korábbi finn kapcsolatainak köszönhetően meleg fogadtatásban részesült. Mindennél többet mond a Gerle-13 útjairól szóló könyvének alábbi részlete:

Még valami, ami végtelen jólesett: akárhova mentünk, mindenütt a magyar zászló leng s még a terítékek is kis háromszínű zászlókkal vannak díszítve. Szégyenlem, de a finnek többet tudnak rólunk, mint mi róluk, a vendégszeretetben pedig, melyre pedig mi oly büszkék vagyunk, határozottan túltesznek rajtunk. Itt nem kell elhallgatnom, hogy magyar vagyok, itt éppen ezért szeretnek, dédelgetnek.”

Ezért is volt olyan nehéz számára a búcsú, de szeptember 2-án ott kellett hagynia Helsinkit.

Elismerés a lordnak

Szeptember 2-án már Svédország fővárosában fogadják Bánhidyt. Innen Malmö érintésével Koppenhágába, majd szeptember 5-én Amszterdam érintésével Londontól délre található Croydon repülőterén teszi le gépét. Az 1080 kilométeres utat hat óra negyvenöt perc alatt tette meg. Szeptember 11-én Coventrybe vitte át gépét, ahol a motor gyártójánál, az Armstrong-Siddeley-gyárban már várták. Ebéd után szétszedték a motort, hogy alaposan átnézzék, esetleg javítsák s előkészítsék a London—Budapest leszállás nélküli útra. Fontos megbízatást is teljesítenie kellett Bánhidynek. Londonba át kellett volna adnia Rothermere lordnak a Magyar Aero Szövetség emlékplakettjét, amelyet a brit számára készítettek a magyar repülés érdekében hozott áldozataiért. Mivel Rothermere nem tartózkodott Londonban, küldetését nem tudta teljesíteni, de az elismerést a magyar követségen hagyta.

Landolás az Epreskertben

A szeptember 13-i próbaúton a motor kifogástalanul működött, így másnap átrepült Croydon repülőterére, ahol megkezdődött a gép üzemanyaggal feltöltése. Szeptember 15-én 6 óra 10 perckor startolt el, hogy leszállás nélkül érkezzen vissza Magyarországra. A kedvezőtlen időjárás miatt azonban Mátyásföld helyett Debrecenbe tette át az érkezés helyszínét.

Szemerkél az eső, mégis sokan nézik lent, amint a Gerle ott köröz a város felett. Pont öt óra van, mikor leszállok az epreskerti repülőtéren. Örömtől sugárzó arcok vesznek körül, mikor a hangárok felé gurulok. Hogyne, hiszen innen indult el s vissza is jött a Gerle. Én azt hiszem ilyenkor, ha egy idegen kerülne közénk, rettentő szánakozó pillantásokban lenne része. Hogyne, hiszen szegény nem magyar.”

A debreceni repülők hatalmas lelkesedéssel fogadták a gépet és pilótáját. Bánhidy a távot 10 óra 50 perc alatt tette meg. Aznap este az Angol Királynő Szállóban pedig a Debreceni Sportrepülő Egyesület vacsorát adott a hős pilóta tiszteletére, aki e teljesítményével beírta Debrecen nevét a magyar repülés aranykönyvébe. Másnap, szeptember 16-án, elköszönve Debrecentől, a Gerle-13 fedélzetén Bánhidy Antal visszatért Budapestre.

- Topor István -

Szerencsét hozó tizenhármas

A magyar repülés mostoha körülményei arra késztették a tervezőket, így Bánhidyt is, hogy több típus (iskola, gyakorló, műrepülő, túra) tulajdonságait ötvöző gépet alkosson. Így született meg az ezüst-piros szárnyú, kecses kis gép: a Gerle-13. Az oldalán a 13-as a gyártás számát jelezte. Ugyanis ez volt a Műegyetemi Sportrepülő Egyesület által épített tizenharmadik repülő (a HA—AAI pedig a gépek jelzésére elfogadott nemzetközi jelzés).