Közösséget teremtettek a kemencék Bakonszegen

Bakonszeg - Sütöttek, szórakoztak, barátkoztak a szerte Biharból és a Sárrétről a Kemencés Napra érkezett vendégek.

Tizedik, tehát jubileumi Kemencés napunkat, a térség hagyományőrző gasztronómiai eseményét tartjuk. Ez egyben településünk és a környező helységek kulturális- és hagyományőrző csoportjainak bemutatkozása is. Az idén az a megtiszteltetés érte rendezvényünket, hogy a Hajdú-Bihar Megyei Értéktár Bizottság és a Nemzeti Művelődési Intézet szervezésében itt van a Hajdú-Bihar megyei Érték Nap. A két rendezvény erősíti egymást, jó hírét viszi településünknek – mondta Gara Péter, Bakonszeg polgármestere a Nadányi-Miskolczy Kúriában, ahová szakmai napra gyűltek össze a térség értéktár szakemberei.

Még a megnyitó előtt itt találkoztunk Bulcsu Lászlóval, a megyei közgyűlés alelnökével, aki méltatta a kúriának, illetve az abban elhelyezett tárgyaknak az örökségvédelemben, a múlt megismertetésében betöltött szerepét, majd az értéktár nap tematikájára tért át:

A múlt értékeinek megismerése mellett beszélnünk kell arról is, amit mi teremteni tudunk. Bihar kezd kinyílni, kezdi levetni magáról a szegény vidék meghatározást. Elkezdődött a közösségek, a szervezetek, a gazdaság újraépítése, a gazdálkodás megszervezése. A térségnek hamarosan a autópályája lesz, ami új lehetőségeket hoz ide. Ezek fogadására késznek kell lennünk."

A kúria vendégmarasztaló hűvösét és a tanácskozókat otthagyva a kellemes illatú, vidám és sokszínű Kemencés Nap felé vettük az irányt. A művelődési ház udvarában évekkel ezelőtt térségi összefogással megépült öt kemence – mindegyik a társulásban résztvevő falvak egyikének a nevét viselik: Furta, Bakonszeg, Darvas, Zsáka, Vekerd – körül nagy volt a sürgés- forgás. Készültek a kelt tészták, a kenyérlángosok és az egyéb sütemények. Alighogy kisült egy tepsivel, jegy ellenében máris elfogyott. A megye legkisebb önálló települése, a 140 lakosú Vekerd kemencéje előtt időztünk néhány percet. – Korán reggel kezdtük a készülődést, a kemencét hat órakor gyújtottuk be, azóta folyamatosan sütünk, illetve készítjük elő a süteményeket; mi diós-és mákos kalácsot, kenyérlángost, túrós-kapros lepényt és sajtospogácsát. Ahogy sül, úgy fogy. Az első összesítésnél nálunk volt a legtöbb kupon, amire adjuk a finomságokat – magyarázza Németh Attila, aki elmondta azt is, hogy lakóhelyén is van egy közkemence, ahová baráti- és családi közösségek járnak sütni ezt, azt.

Németh Attilának ez a gondolata szinte összecseng a megyei értéktár szakemberének, Gyönyörű Zsigmondnak a kijelentésével: – Közösségteremtő erejük van a kemencéknek. A Kárpát-medence számos táján, mint ahogy nincs minden telken kút, éppen úgy kemence sincs minden portán. Falunak vagy településrésznek van egy-egy kemencéje, ahová az otthon elkészített ételeket viszik megsütni az ott élők. Amíg várakoznak, addig természetesen beszélgetnek is. A kemencék új, közösségteremtő funkciójának szép példája a bakonszegi.

Gyönyörű Zsigmond azonban nemcsak azért érkezett Bakonszegre, hogy a fellépő együttesek közötti szünetben R. Simor Katalinnal, a Nemzeti Művelődési Intézet megyei módszertani intézetének referensével a kemencékről beszélgessen a színpadon, hanem hogy bemutassa a megyénkben lévő kemencékről készített fényképeit is. Az eseményhez kapcsolódóan ugyanis három kiállítás is nyílt a bakonszegi művelődési ház nagytermében. A kemencés képek mellett látható egy recepteket és ételeket szemléltető is, továbbá a nemrégiben zárult kismarjai örömfestészet tábor alkotásai közül a legjobbakat is megtekinthetik a nap vendégei.

HBN–KZS

Népszerűsítik a falut

A Nadányi park hűvöst adó terebélyes fái alatt jó néhány településnek a helyi hagyományokra épülő, saját készítésű termékeit kínálták az onnan érkezettek a takaros faházakban. A gáborjániaknál időztünk el ey kicsit. – Seprű, száraztészta, rongyszőnyeg, vesszőkosár, ez utóbbi akár bélleve is – sorolja a kínálatot Mácsi János Sándorné, aki Szilágyi Lászlónéval együtt várja a vásárlókat. – A tészták a legkelendőbbek, utána a seprű következik. Vannak visszajáró vásárlóink, és olyanok is, akiket szinte minden hétvégén látunk, merthogy szombatonként, vasárnaponként járunk falunapokra, rendezvényekre. Ez nekünk olyan, mint egy kirándulás, hiszen megismerjük azt a települést, halljuk, látjuk a műsorokat, és persze népszerűsítjük Gáborjánt.