Csak látszat, hogy elhanyagolják a parkerdőt

Debrecen - A főkertész szerint a tájidegen fajok elleni küzdelem több évig tartó szelekciós munka. A nemkívánatos fafajták kivágását augusz­tus 20. és október 15. között végzik el a parkerdőben.

„Szakmai szempontból fontos tényező, hogy minél intenzívebben és drasztikusabban próbálunk meg egy terület helyzetébe beleavatkozni, annál nagyobb mértékű lesz a bolygatás, amely aztán a további inváziós hajlamot növeli. Ezért kell szakaszosan, »apró« lépésenként haladni. Mindemellett »városi« erdőként, a parkerdő jelleget szem előtt tartva egy szép, élvezhető, a városlakók pihenését, rekreációs célokat szolgáló erdő fenntartása is fontos szempont a kezelés során.” Egy részlet a debreceni főkertész, Kuhn András válaszából a Békás-tó körüli parkerdő aljnövényzetének állapotát kifogásoló lakossági panaszra. Többen ugyanis a Napló levelezési rendszerén, az Agorán aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy újra nőttek a korábban kiirtott táj­idegen fajok. A főkertész részletesen megindokolta, miért tűnhet úgy a laikusoknak, hogy a parkerdőt újra elhanyagolta a város.

Emlékezetes, két évvel ezelőtt februárban a környezetvédők jelzésére állíttatta le a polgármesteri hivatal a Békás-tó körüli aljnövényzet kiirtását, mert arra nem volt meg a szakhatósági engedélye a munkát végző Dehusz Kft.-nek (ők a városüzemeltetéstől kaptak megbízást). Igaz, addigra már szinte teljesen végeztek a cserjék, bokrok felszámolásával, amit azonban még az év decemberében pótoltak, több mint ezer évelő növényt és százat meghaladó cserjét elültetve.

Két év után újabb panasz

Idén januárban is még arról írhattunk, hogy „A Dehusz emberei Lakatos Gyula ökológus tanulmánytervei alapján az elkövetkező időszakban szisztematikusan megritkítják a park aljnövényzetét, ezzel segítve az őshonos fajok megmaradását a területen. Kuhn András főkertész személyesen igazítja el a közmunkásokat, ő mutatja meg azokat a fákat és cserjéket, melyeket el kell távolítani, és azt is, hol vannak azok a részek, amelyeket nem szabad háborgatni.” Ekkor úgy tűnt, végleg kedvező irányba fordul a dolog, ám az Agorán Varga Zsombor újra felvetette a témát. „A parkerdő állapotával kapcsolatban nem csak azt látom problémának, hogy az erdő alatt sok az invazív fafaj.

A parkerdő aljnövényzetét tavasszal megtisztították az invazív fajoktól, de ezek újra elszaporodtak Fotó: Matey István

A 2015-ös telepítéseinket ellepték az özönnövények és azoknak az invazív fafajoknak az egyedei, melyek visszaszorításával két éve megpróbálkoztunk. Sajnálattal láttam, hogy a néhány éve telepített őshonos fafajok (például a kocsányos tölgy) egyedei pusztulásnak indultak, pedig a fakadási arány az ültetést követő évben 90-95 százalékos volt, ami kiemelkedően jónak számít! Információim szerint már 2016 nyarán lehetett volna kezdeni az erdő aljának tisztítását, hiszen a fészkelési idő augusztus derekán véget ért. A kaszálás a vegetációs időszak alatt is végezhető védett területen (szabályosan, a kiadott természetvédelmi hatósági engedély birtokában), de foglalkozott ezzel valaki?”

A nem őshonos is érték

Felvetését elküldtük a városi főkertésznek is. A válasz első feléből idézünk: „A Békás-tó közvetlen környezete kiemelkedő használati és fenntartási intenzitású városi park, amelyet természetközeli parkerdő ölel körül. A belső terület az értékes őshonos faállományon kívül nem hordoz egyéb őshonos jegyeket, a növényzet ennek ellenére értékes és magas díszítő értékkel bír, számos különleges és szép, nem őshonos fával, arborétum-botanikus kert jelleggel. Ebben végzetes hiba lenne lecserélni a park 50-70 éves nagy platánfáit, mocsárciprusait csupán azért mert nem őshonosok.

A tavat övező parkerdő-gyűrűben csökken ez a botanikuskert-hatás, itt már előtérbe lép a természetes folyamatok, az őshonos fa- és cserjefajok betelepítése, a meglévők támogatása, védelme, és a tájidegen fajok hosszú távú, tartós visszaszorítása.”

Ezt követően Kuhn András arról ír, amit az első oldalon már idéztünk: nem célszerű nagyon bolygatni egy helyet, mert az is a tájidegen agresszíven terjeszkedő (invazív) fajoknak kedvez.

Probléma a vízhiány is

A következőkben ez másik fontos tényezőre hívja fel a figyelmet. „A táj egészére jellemző kiszáradás, és a talajvíz egyre mélyebbre kerülésével a homoki/üdébb részeken ezek a gyöngyvirágos tölgyesek nem újíthatók fel maradéktalanul, ahogyan az országos védelem alatt álló, külterületi tömbökben sem sikerül. Ezzel magyarázható a tájidegen/idegenhonos fajok térnyerése, invazív megjelenése, melyek eredményesebben tudnak alkalmazkodni a megváltozott termőhelyi adottságokhoz, a szárazabbá váló klímához. Az invazív fajok elleni küzdelem hosszú távú, több évig tartó szelekciós munka. A tájidegen fák kivágását szakaszosan, több évre ütemezve kell végrehajtani. A kivágások során több szempontot is egyszerre kell figyelembe venni, mivel egy összefüggő ökoszisztémáról van szó.”

HBN-ÉP

[related-post post_id="3333918"]

[related-post post_id="2770047"]