"A betegnek szeretnénk megfelelni, nem a hozzátartozóknak"

Hajdú-Bihar - A megyében bentlakásos intézményi ellátás idősek részére 58 intézményben van.

Szerte az országban előfordul, hogy méltatlanul bánnak az idős beteg emberekkel a bentlakásos gondozóházakban – olvasóink is megkerestek minket néhány történettel. Egyikük debreceni otthonba fizette be az édesanyját, és úgy járt hozzá, mintha ténylegesen "haza" menne. Vitt be rendes seprűt, a szemetesre fedelet, rendezkedett a szobában. Felhívta a figyelmet az ágy rossz állapotára, higiéniai problémákra, aminek az lett az eredménye, hogy szerinte bosszúból nem segítették ezután például fürdeni anyját.

Egy másik nő rosszabbul járt egy másik településen. Édesanyja cukorbeteg, nehezen mozog, az otthon első emeletén található étkezdébe nem tudott felmenni egyedül, ezért egy napig egy falatot sem evett (a cukorszintjét azért közben mérte a személyzet). Bántalmazások és túlgyógyszerezés is szerepel a történetek között, de ezek legtöbbje illegálisan működő otthonokban történik.

Tavaly tizenkét eset

A működést engedélyező szervként eljáró Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal lega­lább háromévente ellenőrzi az intézményeket. Ezen túl sor kerül rendkívüliekre is bejelentés alapján. Az ellen­őrzés kiterjed annak megállapítására, hogy a fenntartó az intézményt a szolgáltatói nyilvántartásban, illetve a jogszabályokban foglaltaknak megfelelően működteti-e, így különösen a személyi és tárgyi feltételekre, gondozási szükségletre és az ellátotti jogok érvényesülésére. Tavaly megyénkben az idős­otthoni ellátással kapcsolatban összesen 12 esetben került sor panasz, illetve köz­érdekű bejelentés vizsgálatára. A bejelentések jellemzően a gondozással, valamint a higiéniával kapcsolatos körülményekre vonatkoztak, kisebb részben a szolgáltatás minőségére, a fizetendő térítési díjak megállapítására, illetve egyéb sérelmekre. Utoljára 2011-ben fordult elő olyan eset, amikor a működési engedélyt kellett visszavonni. A kormányhivatal jelenleg 8 intézménnyel szemben folytat rendkívüli vizsgálatot, azokról konkrét tájékoztatás az eljárások befejezéséig nem adható – közölték.

Fontos az előgondozás

Meglepődöm, amikor a Csapókerti II. Időskorúak Gondozóházának kapuját nyitva találom. A mai világban szokatlan, hogy ennyire nyíltan működjön valami…

– Fogalmazzunk úgy, hogy legálisan – javít ki Hunyadi Tibor, a gondozóház vezetője, s hozzáteszi, ide lehet jönni bármikor, nincs titkuk senki előtt, még az akadálymentesített lépcsőt is meg lehet mérni, háromcentis a küszöbe – korábban három és fél volt, de az építésügy jelzésére kijavították – mutatja az egyik „legnagyobb” problémát, ami működésük alatt felmerült.

– Igények és elvárások? Borzasztó nehéz erre válaszolni, mert az első dolgot mi várjuk el a hozzánk forduló családoktól: legyenek őszinték a gondozásra váró szerettükkel kapcsolatosan. Tudnunk kell, hogy a járókhoz vagy a fekvőkhöz kerüljön, mert ha nem jó a párosítás, zavarják egymást. Ismernünk kell a szokásait, betegségeit, mert akkor tudjuk megfelelően ellátni. De szögezzük le mindenekelőtt, hogy ez nem kórház, itt nem gyógyítanak, hanem ápolnak és gondoznak. Tudjuk, hogy minden család a legjobbat szeretné idős szüleinek, azt, hogy 24 órában álljon mellette 2-3 segítő. Ez persze lehetetlen, de néhány hét kell hozzá, hogy a család megnyugodjon, hogy nem is szükséges. Ezért fontos az úgynevezett előgondozás – ami szintén kötelező elem, ha legális a működés –, amikor otthonában meglátogatjuk, megismerjük a hozzánk jelentkezőt – mesélte a vezető.

Mit szeretnének?

Közben folyton csöng a telefon, új érdeklődők, haláleset miatti papírmunka, egyebek. Van, aki illegális otthonból került kórházba, de állapota miatt oda már vissza nem mehet, keresik az új helyét. A halál ide is hirtelen jön? – jut eszembe.

– Dehogy – kapom a választ. Mi naponta, az orvos minimum hetente itt van, nincs meglepetés, különösen, ha kórházi kezelések is megelőzték. Amikor már minden jel arra mutat, megkérdezzük a családtól, hogy mit szeretnének. Kórházba küldik-e szerettüket, vagy nálunk marad az utolsó percekig.

Nyilván kórházba küldik – vélem, de nincs igazam. A legtöbben itt szeretnék kilehelni a lelküket. És azt sem jól látom, hogy ezeket az intézményeket az elmúlás árnya sötétíti. Természetesen – ahogyan mi is – tisztában vannak a halál érkezésével az itt élők, de a hangulat kifejezetten jó, biztonságban érzik magukat. Aktív életnek persze nem mondható ez, mert ők olyanok már újra, mint a gyerekek, a vizsgálatok, a gondozás, a pelenkázás, az étkezés, a személyzet mozgásának figyelése kiteszi a napjukat, inger mindig éri őket, így szinte az udvarra se nagyon szeretnek kiülni. Sőt, még azt is meg tudják cáfolni, hogy ez volna az utolsó állomás…

– Három esetben fordult elő a 6 évünk alatt, hogy haza tudtak menni tőlünk a gondozottak. Köszönhetően egy szerencsés felépülésnek agyvérzésből, de olyan is volt, hogy „kivettük az ágyból” a beteget. Jött hozzánk egy néni egy általunk nem ismert otthonból; már két éve kerekesszékes volt. Észrevettem, hogy talán mobilizálható, ezért biztattuk, segítettük, és azóta is mozog. Nyilván könnyebb velük, ha csak fekszenek, de itt nem az a cél, hogy meghúzzák magukat, ez nem katonaság vagy börtön – mondta Hunyadi Tibor.

Aztán ismét telefon, ismét „helyre kell tenni” egy idős életet, sőt, pénzügyeket is… – Mi visszaadjuk a havi térítési díjat, ha nem felelünk meg az elvárásoknak vagy meghal a gondozott. Az első hónapban indoklás nélkül felmondható a szerződés mindkét fél részéről, de a hozzátartozó később is bármikor felmondhatja.

Elmesélem az olvasóktól hallott és a neten látott csúnyaságokat, amik más gondozóházakban történhettek. Tibor jelentősen óvatos megítélésre int… Őket is jelentették már fel, igaz, egyszer, egy olyan családtag, aki 12 év után került elő, amikor már lassan az örökségről kellett beszélni…

– Itt, a Budai Nagy Antal utcai intézményegységünkben járni tudó gondozottak élnek. De némelyikük annyira idős és gyenge, hogy egy érintésre, egy rossz mozdulatra is bekékülhet a bőre. Nem kell ahhoz ütni őket, és azt hiszem, ez az engedély nélküli gondozóházakban sem így megy, és mivel havonta kapjuk a térítési díjat, még azt sem feltételezhetik, hogy felvesszük, aztán sorsára hagyjuk őket. Biztos, hogy volt már példa rossz bánásmódra, de azt gondolom, nem érdeke senkinek bántani, elhanyagolni őket. Ismerek olyan otthont, ahol külön embert vesznek fel kánikulában az itatásra, mert nem az infúzió az elsődleges megoldás. Nagyon törékenyek, bármikor csontjuk törhet, ezt sem lehet kivédeni. Mi szerencsések vagyunk, mert családias a környezet, jobban tudunk egymásra figyelni. Nagyon kényes a munkánk, mert a betegnek szeretnénk megfelelni, nem a hozzátartozóknak. Akaratlanul is beszivárognak hozzánk méltatlan családi viszonyok, amiről a szociális nővér sokat tudna mesélni…

- Barak Beáta -

Panasz esetén

Amennyiben az ellátott vagy családja panaszt kíván tenni, megteheti azt közvetlenül az intézmény vezetőjénél, az intézményt működtető fenntartónál, esetlegesen fordulhat az érdekképviseleti fórumhoz (ha az adott intézményben működik ilyen szerv), továbbá az ellátottjogi képviselőhöz, illetve a kormányhivatalhoz (Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal Gyámügyi és Igazságügyi Főosztály, 4025 Debrecen, Erzsébet u. 27., tel.: 06-52/273-430, e-mail: [email protected]).

Ki, mit üzemeltethet?

Szociális szolgáltatást a jogszabályokban előírt feltételek teljesítése esetén bármely fenntartó biztosíthat, ha az általa fenntartott szolgáltató, intézmény jogerősen be van jegyezve a nyilvántartásba, továbbá ha biztosítja a folyamatos működéshez szükséges személyi és tárgyi feltételeket. Ilyen intézményt állami szerv, önkormányzat, társulás mellett egyházi jogi személy, egyéni vállalkozó, valamint magyarországi székhelyű jogi személy és egyéni cég, továbbá külföldi államban honos vállalkozás belföldön bejegyzett fióktelepe is létesíthet.