Sugárzó víziók és reflexiók a Művésztelepen

Hajdúböszörmény - Az ország legrégebbi, folyamatosan működő művésztelepe ismét 16 művészt bocsátott útjára.

A Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep 54. kurzusán lehetett töltődni, céltalanul alkotni, s érdemben bekapcsolódni a telep munkájába, amely a város kulturális életének szerves része - mondta róla Fórizs László alpolgármester a zárókiállításon szombaton. A közelmúltban elhunyt, a telep korábbi munkáját igazgató Burai István festő- és grafikusművészt idézve kifejtette, hogy a kurzusok idején soha nincs megkötés a meghívott művészek témaválasztását illetően, mégis minden évben sok helyi motívum fedezhető fel. Egy apró közös feladat azért minden évben van: idén kis vásznakra kerültek helyi fényképek alapján böszörményi ihletettségű reflexiók - ez külön falon kapott helyet a zárókiállításon. Csak érezzék jól magukat - ennyiből áll a kikötés, ami megvalósult, hiánytalanul. A város, valamint jó szándékú támogatók és kultúrát szerető "idegenvezetők" segítségével kirándulásokra, közös főzésekre is eljutott a csapat, mindezt a két hét alatt készült fotókkal is dokumentálták. Mivel a városnak már komoly gyűjteménye van a művésztelepen készített alkotásokból (a meghívottak évente 2-2-t adományoznak), ezért ismét szóba került a jövőbeli galéria, ami a felújítás alatt álló szép zsinagógában kap helyet. Mint azt Rácz Imre telepvezető-festőművész elárulta, maguk a művészek is annyira kíváncsiak voltak, hogy séta keretében megnézték.

Miként tükröznek?

A művelődési központban szombaton rendezett zárókiállításra debreceni alkotók is kilátogattak, hiszen nem lehet figyelmen kívül hagyni a böszörményi telepet mint tényezőt - mondták.

Dr. Vitéz Ferenc művészeti író Kállai Ernő művészetkritikus évszázados kérdéseit tette fel a tárlat méltatása közben. Általa vizsgálhattuk például, hogy a művészek mit vesznek észre a világból, bevonnak-e minket látomásuk sugárkörébe? Hogy az ábrázoláshoz mit adnak hozzá, van-e öncélú dekorativitás vagy fel tudjuk ismerni, mire jó a művészet? Ezek a sugárzó víziók, friss reflexiók hagyományt és újítás, játékot és rendet, profánt és ünnepit egyaránt mutatnak. Emiatt kicsit nehezen csoportosíthatók a kész alkotások - mondta -, de a nézők szemét végül négyféle irányba vezette: láttunk példát a tájélmény visszatükröződésére, annak komplex sűrítésére mozaikszerű benyomásokból kialakult ábrázolást; emellett ösztönös érzékkel létrehozott absztakt műveket és szimbolikus, geometrikus, organikus világnézetet egészen a profán groteszkig.

A díjak átadásakor elsőként Maghy Zoltán festőművész fia, Maghy Zsolt vehetett át emléklapot a művésztelep iránt mutatott figyelméért, a szervezésben való segítségéért, s ugyanezért kapott Kupás Csilla is, a telep titkára.

A város nívódíját Pálfy Julianna festőművész kapta, a kuratóriumét Kurucz Imre szobrászművész, aki Burai Istvánnak készített emlékérmet és emlékoszlopot is. Magyar József festőművész egy debreceni művészellátó nívódíját érdemelte ki.

Az idei Káplár-díjas fura módon nem tudta átvenni a kitüntetést, legalábbis közönség előtt. A lengyel Krzysztof Bojarczuknak, akinek munkáját pár nappal ezelőtt már bemutattunk olvasóinknak, indult a vonata Hajdúszoboszlóról haza szombat délben, így az elköszönéskor tudatták vele a szervezők, hogy övé a díj. Az átadás pillanatait azért lefotózták, és mindenki megnyugodhatott, hogy a 2018. évi művésztelep Bojarzcuk kiállításával nyílik majd.

HBN-Barak Beáta