Olvasói levél: Anyegin és az antianyag

Debrecen - Előrebocsátom, kifejezetten kedvelem a modern, kísérletező színházat. Ám a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház Anyegin előadásáról ugyanezt nem mondhatom el. Sőt, ilyen zűrzavaros előadást életemben nem láttam. A szereplők hol pantomimszerű lassúsággal mozognak, hol rohangálnak, de nem derül ki, miért.

A történet nyomokban emlékeztet Puskin verses regényére, de tényleg csak nyomokban. Van benne Lenszkij, Anyegin, Olga, Tatjána, utóbbinak levele is van (elég színtelenül előadva), párbaj-imitáció (ez véletlenül ötletesen megoldva), van visszautasított szerelem, és a visszautasító visszautasítása, van orosz unalom és vodkába fojtott bánat. Aztán van egy életnagyságú Maruszja-baba, aki időnként totyog egy kicsit a színpadon, miközben krumplik(!) potyognak belőle, néha megjelenik a háttérben egy birka (?), egy holló(?)maszkos figura, valaki, akinek valami fémbili (szamovár?) van a feje helyén, de nem csinálnak semmit, csak úgy vannak. Aztán – miközben a főszereplők szintén nem csinálnak semmit – megjelenik egy munkásfigura egy hatalmas kalapáccsal (a sarló hol marad?), kergeti egy kicsit a Maruszját, aztán eltűnik, hogy a vége felé még egyszer előadja ugyanezt a részletet. A kommunizmus kísértete, anno 1831? Csehov puskája a falon, aminek el kell sülnie? Felejtős, ahogy mondani szokás!

Minden kínai, a nézők is…

Aztán van olyan, hogy a szereplők a háttérben felsorakoztatott gipszkutyákat kezdik kicipelni a színpad elejére, aztán vissza, előbb lassan, majd egyre gyorsabban ismételve az előre-hátracipelést, úgy húsz percen át. Amikor már-már úgy tűnik, a rendezőnek mégis eszébe jutott valami az eredeti történetből, megjelenik a színen egy szpíker, és hosszan szövegel a mikrofonba – angolul – a kínaiakról, hogy minden kínai, még mi nézők is kínaiak vagyunk. Amikor eltakarodik, benyomul egy fiú gitárral és egy lány, hogy előadjanak egy dalt. Előadják, hosszan és elég unalmasan.

Ja, időnként betolnak a színre egy reflektorokkal kirakott kanapét, csak hogy szembevilágítsák a nagyérdeműt, ne lássa, mi van a színpadon, továbbá – vélhetően ugyanilyen céllal – fénycsövek ereszkednek le a zsinórpadlásról.

Fotó: Molnár Péter

És ez így megy, szünet nélkül, két teljes órán keresztül. A színészi játék is felejthető, sportteljesítmények viszont nem rossz a rengeteg rohangálás. És igazán jó volt a két táncos argentin tangója – őket tovább is elnéztem volna.

A debreceni közönség általában illedelmesen kivárja az előadás végét, még akkor is, ha nem tetszik az neki. A mostani „Anyegin” előadás kivételt képezett. Rendesen foghíjasok lettek a sorok a tapsrendre a Csokonai Színházban. Jómagam is csak azért maradtam, hátha mégis lesz belőle valami, és rájövök, mit is akart a rendező ezzel az egésszel. De nem jöttem rá.

(Egyébként nem igaz, hogy Puskint nem lehet élvezetesen mai színpadra állítani. A budapesti Katona József Színház most futó Borisz Godunov előadása a legjobb példa erre.)

- Kövesi Péter, Debrecen -

Fotók: Puskin-remek Debrecenben, új szemszögből

Puskin Anyeginje alapján készült a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház előadása, mellyel pénteken vendégeskedtek a debreceni teátrumban.