2017.07.10. 14:25

A tágas, elegáns lakás hátrányai Debrecenben

Debrecen - A Kölcsönlakás című előadást játszották a Nagyerdei Szabadtéri Színpadon.

A nézők előtt július 3-án és 4-én ismét feltárulhatott a Játékszín sikerének titka: az, hogy képes a kommersz darabok igényes kivitelezésére, s olyan „nagy nevek” produkcióba csábítására, akiknek a szórólapokon való feltüntetése önmagában garantálja a teltházat. Nem volt ez másképp a Kölcsönlakás című előadás kapcsán sem, amelyet Dobó Kata, Szulák Andrea vagy Lengyel Tamás neve fémjelez.

Ray Cooney és John Chapman darabjában minden adott ahhoz, hogy tényleg ne kelljen túlzottan megterhelnünk az agyunkat a befogadás közben. Tele van olyan „szájbarágós” egymás mellett elbeszélésekkel, félreértésekkel, amelyeknek köze sincs a nagy drámák szereplői közötti kommunikációs problémákhoz, mindössze arról van szó, hogy a szereplők közül valaki mindig rosszkor van rossz helyen, s a darab egyetlen helyszínén, a Markham-házaspár épp felújítás alatt álló, a gazdag polgári réteg életszínvonalát tükröző, egyébként tágas lakásában hirtelen nem azzal fut össze, akivel kell, vagy akivel szeretett volna találkozni.

Halovány kezdés

Az alapszituáció is viszonylag egyszerű: Philip és Johanna Markham (Lengyel Tamás és Lévay Viktória) egy nagy társasház legfelső emeletén lakva egymástól függetlenül tesz ígéretet a Logde-házaspár két tagjának, Henrynek és Lindának (Debreczeny Csaba és Dobó Kata). Johanna Lindának, Philip pedig Henrynek ígéri meg, hogy estére övé a lakás egy szerelmi légyott lebonyolítása erejéig, vagyis azért, hogy nyugodtan és biztonságosan csalhassák meg a párjukat. A pásztoróra miatt persze Markhaméknak távozniuk kell a lakásból, amihez kapóra jön a Philip és Henry által közösen, a ház földszintjén működtetett gyerekkönyvkiadó bankettje. A darab első felvonásából tulajdonképpen ennyit tudunk meg, kiegészítve némi információval: Henry elárulja barátjának, hogy még nem is látta a lányt, akit vár, hiszen telefonon(!) rendelte meg magának, Linda pedig felolvassa az új szerelmétől, Tristantól (Klem Viktor) kapott romantikus szerelmes levelet, aminek egy részét véletlenül ott felejti Markhamék nappalijának kanapéján.

Ezen elgondolkodhatunk

A viszonylag gyenge, a fent kifejtett alaphelyzetet felvázoló első felvonás után a másodikban „besűrűsödnek” az események, s már arra is lesz lehetőségünk, hogy ha túlzottan nem is, de némiképp elgondolkodjunk a látottakon. A darabban ugyanis nem azok kerülnek pácba, akik megcsalják a párjukat, hanem a mindenben ártatlan – esetleg némi kollaborációval, baráti falazással vádolható – Markhamék házassága megy majdnem „gallyra”. A Lindának szóló szerelmes levélről ugyanis Philip azt fogja hinni, hogy valaki az ő feleségének szánta, s miután kideríti, hogy a náluk a felújítást végző, dizájnerként dolgozó Alistair nem meleg, hanem a nőket szereti, vele azonosítja a neje csábítóját. S bánatában elköltözik otthonról. Miközben a felesége – bosszúból – levetkőzteti Alistairt, hogy ha a férje mégis haza találna menni, tényleg azt higgye, hogy van valami közte és a fiatalember között.

A díszlet találó

Johanna Markham és Alistair megjátszott szerelmi légyottja már a nézők felé nyitott hálószobában zajlik, amely remek színpadi megoldás: mi jóval hamarabb látjuk, hogy mi történik odabent, mint a lakásba – váratlanul – betoppanó bármely más szereplő. Nyilván ez a technikai megoldás kellett ahhoz, hogy a helyzetkomikumok üljenek, a közönség nevetni tudjon azon, amit már tud, az adott szereplő viszont nem, s ezért kínos, kellemetlen, az erre a fajta humorra fogékony néző számára pedig nevetséges helyzetbe kerüljön. Kétségtelen, hogy ehhez a könnyed műfajhoz a színészek remek ritmusérzékére is szükség van: a mindig pontos érkezésre, belépésre, kukucskálásra, elképedésre… A rendező, Kapitány Iván ennek a ritmusnak a felvételéhez tényleg kiváló színészgárdát válogatott össze: a Philipet játszó Lengyel Tamástól kezdve az ő feleségét alakító Lévay Viktórián át a pusztán epizódszerepben megjelenő, de kiválóan helyt álló, szobalányt játszó Erdélyi Tímeával bezárólag mindenki „odateszi” magát, s komolyan veszi a rá bízott feladatot. Külön ki szeretném emelni a dizájnert alakító Molnár Áron játékát, aki egyszerre tud mulatságos és szánalmas, ugyanakkor úriember is lenni: az őt a nemi identitása kapcsán folyamatosan megkérdőjelező Philipnek hihetetlenül elegánsan vág vissza akkor, amikor a könyvkiadóba érkező sztáríró, Miss Cook (Szulák Andrea) számára – mivel Philip felesége képletesen épp vele áll bosszút a férjén – kénytelen Philip Markhamként bemutatkozni, s tárgyalni az írónő műveire vonatkozó kiadói szerződés kapcsán.

Senki nem az, akinek látszik

Az események felgyorsulása azt (is) eredményezi, hogy miután a sztáríró előtt Alistair kénytelen volt Philipnek kiadni magát, ettől kezdve minden szereplő más „beosztásban” lép színre. Itt pedig a Markhamnét alakító Lévay Viktória remekel: mindenkinek mindent megmagyaráz, mindenkire új identitást szab, annak érdekében, hogy mentse, ami menthető. S hogy továbbra is mentegesse a barátnőjét, aki ezalatt az idő alatt a földszinti kiadóba zárkózott be a szeretőjével, de onnan is kénytelen feljönni a lakásba. Ahová időközben mindenki, még a telefonon rendelt hölgy (Szabó Erika) is megérkezik, hogy a férfinézők nagy örömére a számunkra látható hálószobában – nyilván ez is a hatásvadász elemek közé tartozik, amelyekből itt nincs hiány – sztriptíztáncot lejtsen. Az egyre kuszább helyzetben gyakorlatilag Johannán kívül senki sem ura a helyzetnek, még a sokat látott sztáríró is meglepődik azon, hogy ki mindenkivel: egyre furcsább és megmagyarázhatatlan módon a lakásba kerülő alakokkal kell megismerkednie. Ennek ellenére – természetesen, ahogyan az egy habkönnyű komédiához illik – minden megoldódik, még a szerződést is aláírják. A happy endhez azonban ismét a majdnem pórul járó Markhamék bölcsessége is szükségeltetett, s jó, megnyugtatóan jó, hogy van egy ilyen vonulata is az előadásnak.

- Gyürky Katalin -