2017.06.27. 14:21
Hogyan tovább, gazduram?
<em>Nem csoda, ha sok hazai családi gazdaságban bizony fejtörést okoz az utódlás kérdése. Különösen azok a földműves famíliák vannak reménytelennek tűnő helyzetben, amelyekben egészen más irányt vett a gyerekek sorsa, akiknek a nagyvárosban praktizáló orvosként vagy ügyvédként bizony eszükben sincs a földet túrni egy életen át. (Láttak hajnali kelést éppen eleget, talán ezért is a zsigeri tiltakozás.)</em> Petneházi Attila írása.
Nem csoda, ha sok hazai családi gazdaságban bizony fejtörést okoz az utódlás kérdése. Különösen azok a földműves famíliák vannak reménytelennek tűnő helyzetben, amelyekben egészen más irányt vett a gyerekek sorsa, akiknek a nagyvárosban praktizáló orvosként vagy ügyvédként bizony eszükben sincs a földet túrni egy életen át. (Láttak hajnali kelést éppen eleget, talán ezért is a zsigeri tiltakozás.) Petneházi Attila írása.
Persze, az sehol nincs leírva, hogy ha eljön az ideje, akkor mindenképpen a fiúnak (leánynak) kell az apja örökébe lépni, hiszen éppenséggel külső szakemberrel is kezelhető lenne a probléma. Csakhogy az utódlásnak, a „családi ezüst” átadásának a volt szocialista országokban nincs hagyománya, hiszen (magántulajdon híján) évtizedeken át nem is alakulhatott ki a kultúrája.
Nyugati tapasztalatok szerint azonban ahhoz, hogy egy vezető és/vagy tulajdonos nyugodtan vonulhasson vissza, legalább két-három évig együtt kell dolgoznia az utódjával. Ennyi idő mindenképpen kell ahhoz, hogy az utód betanuljon és a felmenők személyes kapcsolatait is lehetőség szerint átvegye. Úgy persze nem fog menni, ha az alapító atya még saját magának se akarja bevallani, hogy ő is pótolható…
