2017.05.06. 14:55

Emlékfoltok a XI. DESZKA Fesztiválról

Debrecen - „…el sem tudjuk már képzelni az életünket a másik nélkül”

Én még emlékszem az első DESZKA Fesztiválokra – eleinte még csak nem is Debrecenben voltak. Történt, hogy a 2000-es évek elején több tucat magyar drámaíró megalakította a maga kerekasztalát, Kiss Csaba ötletére, Szakonyi Károly elnökletével, és elhatározták, vándor-színházi fesztivált is szerveznek az aktuális évadban bemutatott kortárs magyar drámákból csemegézve. Először, 2005-ben a soproni színház fogadta be őket, aztán az egri, majd 2007-ben a debreceni Csokonai Színház – s aztán itt annyira egymásra találtak a drámaírók és a művészek, hogy ettől kezdve ez lett a fesztivál otthona. „Mégpedig nem csak erre az esztendőre, hanem most már a továbbiakra is, hogy mint a neves-nevezetes POSZT Pécsett, otthonra leljen a mi fesztiválunk is” – írta Szakonyi Károly az akkori köszöntőjében. Ennek pedig immáron tíz éve.

Mindannyiszor méltó

Írhatnám, hogy sok-sok új programmal, beszélgetéssel, találkozóval méltó módon meg is ünnepelték ezt idén a szervezők – de azért nem írom mégsem, mert valamennyi eddigi fesztiválra is jellemző volt, hogy mindig hozott újat az előzőkhöz képest. Ahogy idén is. Kicsit ugyan még „mozgófesztivál”, mert nem sikerült állandó időpontot találni neki, volt már februárban, márciusban, áprilisban – idén azonban jeles napon nyitotta meg kapuját, március 27-én, a Színházi Világnapon, különleges előadással, Závada Pál kultikus regényéből a Góli Kornélia adaptálta, a Mezei Kinga rendezte Jadviga párnájával, mely a Csokonai Színház előadása, s melyet a POSZT-ra is beválogattak. Ez az előadás nemcsak grandiózussága miatt méltó nyitódarab, hanem mert a benne résztvevő alkotók is sokfelől jöttek, így akár a DESZKA jelképe is lehetne. Egyrészt a Csokonai Színház művészei közt ott vannak a legemblematikusabbak, mint Oláh Zsuzsa vagy Jámbor József, mellettük pedig a legfiatalabbak, mint Sárközi-Nagy Ilona vagy Kiss Gergely Máté. De van marosvásárhelyi színész is, mint Galló Ernő, a Vajdaság is képviselteti magát nemcsak a rendező és átdolgozó személyében, hanem a zeneszerző Mezei Szilárd révén is. A fesztivál másik oszlopa a pozsonyi Szlovák Nemzeti Színház előadása Esterházy Péter számukra írt Mercedes Benz-e – akik megmutatták, hogyan lehet a drámaiatlannak vélt Esterházy-szövegtengerből szórakoztató, mégis elgondolkodtató játékot csinálni. Üdítő volt a fesztiválon a sok fiatal, kísérletező társulat jelenléte, amilyen a magyar 20. századi színháztörténet egy szeletét is boncolgató FÜGE és Trafó produkció, a hosszú című Miközben ezt a címet olvassák…, vagy a marosvásárhelyi Rebreanu Társulat román nyelvű Székely Csaba-előadása, mellettük pedig a Katona Bihari-ja, mely a Debrecenben jól ismert Tar Sándor személyén keresztül beszél múltunk titkairól. Föltűnő volt az egyszemélyes színházak gazdag jelenléte, Znamenák István Eörsijétől Szamosi Zsófi Maléter Pálné (és férje) alakját fölidéző dokumentum-színházáig, Albert Csilla Pornó-jától és Ráckevei Anna Júliá-jáig – ez utóbbiak Visky András művei. S ha már Visky, idén személyében díszvendége is volt a fesztiválnak – régóta ismerős a debreceni közönségnek is munkássága – mégis megrendítő volt a vele való portrébeszélgetés. Szirák Péter irodalomtörténész az életrajzi adatok mentén szőve a társalgás fonalát különleges ember személyiségét mutatta meg a hallgatóságnak.

Székely Csaba Kutyaharapás című darabját láthatta a nagyérdemű a Nézőművészeti Kft., a Szkéné Színház, a Vádli Alkalmi Színházi Társulás és a Tatabányai Jászai Mari Színház közös produkciójában. Fotó: Molnár Péter

Céh-otthonná vált

A DESZKA Fesztivál hagyományai közé tartozik immár a Gördeszka program is, melyben a legfiatalabb színházba járóknak mutatják föl a kortárs dráma ilyen irányú törekvéseit – de valójában ezek az előadások is egyenrangúak a felnőtteket megcélzókkal. Bár sok minden fontos és jelentős előadásról, programról szólni nem lehetséges eme keretek közt, de kikerülhetetlen megemlíteni az idei DESZKA újdonságainak egyikét, hogy ide költözött a Színházi Dramaturgok Céhe Nyílt Fórumának részlete. Ez több évtizedes rendezvénye a kortárs drámának, mely először Zalaegerszegen landolt 1985-ben, majd 15 év után a POSZT-ra költözött. Újabb 15 év elteltével megint megújult, s ennek része, hogy Debrecenben is fölbukkant az immár négyfordulóssá nőtt Nyílt Fórum. Ősszel drámapályázattal indult, ahol is 150 pályaműből választódott ki az a nyolc, melyet a dramaturgok csapata gondozni kezdett. A fórum debreceni állomásán az érdeklődő közönségnek részleteket olvastak föl színészek bevonásával, és bemutatták a szerzőket. A következő etap Pécs lesz, ahol már a teljes művet felolvassák. A délutáni prezentációkon megjelenő közönség igazolta, hogy jó döntés volt a DESZKA és a Nyílt Fórum összetalálkozása.

Egyre erősebb

Túljutott hát az első tíz évén a DESZKA Fesztivál, amely egyre erősebbnek látszik, és egyre megkerülhetetlenebb a magyar színházak életében. Nemcsak a remek fesztiválhangulat okán, hanem mert bebizonyította, életképes és megújulni képes a kortárs magyar dráma, nemcsak misszió az új művek bemutatása, hanem értékes, megérintő előadások alapanyagául szolgálnak. „Az első tíz év azonban nem csak arról szólt, hogy kibírjuk-e együtt, elkötelezzük-e magunkat még hosszabb távra, hanem arról is, hogy megismertük, megszerettük egymást annyira, hogy el sem tudjuk már képzelni az életünket a másik nélkül” – írta Ráckevei Anna zárszavában a DESZKÁ-ról. És tényleg. Már el sem tudjuk képzelni az életünket a másik nélkül, a kortárs magyar dráma elkötelezettjeivel való találkozás nélkül.

- Lőkös Ildikó, Jászai Mari-díjas dramaturg, a Nyílt Fórum szervezőinek egyike -