Sillye vérvonalán

A múltjukra egyáltalán kíváncsi, magukra adó családok sem látnak tovább három generációnál. Ez legfeljebb száz esztendő. A dédszülőkről tudnak, szerencsés esetben még ismerték is őket. A családfán ennél följebb ritkán jut el az emlékezet, ahhoz a famíliának ki kell nevelnie legalább egy hírneves felmenőt, akit számon tart a történelem. A ti családotokban ez az ember a 200 éve született Sillye Gábor, a szabadságharc kormánybiztosa, később a Hajdúkerület utolsó főkapitánya, Debrecen (és Hajdú vármegye) első főispánja. Tóth Dénes írása.

Először születésének 150. jubileumán találkozol a nevével. Böszörményi középiskolásként akkor még fogalmad sincs róla, a kultúrházban tartott ünnepségen aztán kiderül, hogy például a gimnáziumodat is az ükapád alapította. Tíz esztendő múlva, a Napló fiatal újságírójaként vagy hivatalos a Sillye-emléknapra. Ünnepi tanácsülés, kiállítás, díszsírhelyavatás… sietősen tudósítasz az eseményről. Már büszke vagy rá, de még nem gondolod át igazán, mit is jelent számodra ez a rokonság. Újabb tizenöt év elteltével végre alkalmad és kedved támad a család történetének tanulmányozására, azóta már pontosan tudod, Sillye Gábor milyen társadalmi szerepet vállalt pátriája, a Hajdúság történetében és szülővárosa fejlődésében.

Életútja a patriotizmus fényes példája. Március idusára ideidézheted dr. Nyakas Miklós történész monográfiájának summázatát. „Pályafutásának csúcspontját kétségtelenül az 1848/49-es tevékenységében kell megjelölnünk, amikor mint Hajdúböszörmény országgyűlési képviselője megbízatást kapott a Hajdúkerület kormánybiztosi teendőinek ellátására, s e minőségben olyan energiát és aktivitást fejtett ki, s politikai nézetei oly mértékben radikalizálódtak, hogy a győztes ellenforradalom bosszúja halálra ítélni találta érdemesnek, bár ezt kegyelemből tízévi várfogságra változtatták.”

A harmincéves ügyvédet Pozsonyban éri a forradalom, a nemzetőrség választmányi tagja, tollvivője, majd – miután a Hajdúpárt jelöltjeként ő lett Hajdúböszörmény első népképviseleti követe – az országgyűlésnek a bécsi udvarhoz 1848 szeptemberében követségbe induló nyolctagú küldöttség tagja. Mészáros Lázár hadügyminiszter még ebben a hónapban a Hajdúkerület kormánybiztosává nevezi ki. 1849. január elején „Fegyverre hajdú vitézek!” címmel közöl kiáltványt a Bocskai-alakulatok (az 52. és 53. gyalogzászlóalj és a 17. huszárezred) szervezésének felgyorsítására. Kossuth Lajos teljhatalommal ruházza fel; népfölkelést szervez, tölténygyárat állít fel.

1849. április 29-én (az országban először) ünnepélyesen kezdeményezi Böszörmény város képviselő-testületével, hogy az országgyűlés a köztársasági államformát fogadja el. Júliusban Kossuth a Hajdúkerület, Szabolcs vármegye és Debrecen kormánybiztosává nevezi ki; felhívást tesz közzé a végső ellenállásra. Végül, 1849. augusztus 11-én a független országgyűlés utolsó, aradi ülésszakán egyike a képviselőház több mint négyszáz tagja közül még megjelent 11 képviselőnek.

Származását tekintve Sillye Gábor ahhoz a hajdúnemesi réteghez tartozott, amely magát Bocskai István vitézeitől származtatta. S mert a Bocskai-zászló jelmondatát – „Emlékezzünk és számoljunk!” – komolyan gondolva a Habsburg ház trónfosztását radikálisan értelmezők táborában állott – kötél általi halálra ítélik. Végül „csupán” majd’ hét esztendőt tölt a labanc fogságában, ahol – ez is oly’ jellemző megkapó vitalitására – négy nyelven képezi magát.

Ünnepeltünk szerencsés csillagzat alatt, március 21-én született. Filmre kívánkozó életét féktelen energiák kormányozzák, hatalmas életereje a legkilátástalanabb helyzetekben sem hagyja cserben. „Az emberi bölcsességnek és lélekerőnek legjobb mutatója azon mérték, melly szerint a múlt kellemetlenségekből a jövőre nézve okulást, s ennek következtében kellemességeket tud facsarni” – írta le „Szózat a Hajdúkerület ügyében” című politikai főművében, amit most, születésének bicentenáriumára a város reprint kiadásban jelentet meg.

Hősünk és ősünk 258 leszármazottjából 182-en élnek – tudod meg a családfátokat fáradhatatlanul kutató-gondozó dédunokától, a nevét viselő kortárs Sillye Gábortól. Akinek a szervezésében szép számmal jelentek meg a város március 21-én rendezendő emléknapján. Négy nemzedékből hetven-nyolcvanan képviselitek majd Sillye vérvonalát, s bizonyára előbb-utóbb a fiatalabbak is tisztában lesznek azzal, hogy a legjelentősebb hajdú politikus famíliájában a mélyre nyúló gyökerekből milyen örökség nedvezik a szerteágazó családfa újabb hajtásaiba.

(Szerzőnk újságíró, a Napló korábbi munkatársa; maga is Sillye Gábor leszármazottja)