Lóden és Tsa.

Ha igaz az, hogy a divat nem halad, csak visszaváltozik, akkor szeretném kivárni gyermekkorom egyik elterjedt (értsd olcsó) viseletének újbóli felbukkanását. T. Szűcs József írása.

Az akkori idők úgynevezett viharkabátja ugyanis annyira praktikus volt a maga nemében, hogy az már szinte túlzás. Pedig a dzsekiszerűség nem más volt, mint egy régi típusú, jó vastag. vízhatlan sátorvászondarab, kabát formára varrva. Ezért kiválóan állta a leghevesebb zuhét is. Csak magára dobta az ember kisfia, ha esőre állt, s nem kellett vele annyit bajlódnia, mint az akkori esernyőkkel. Már, ha a család gyermekeinek jutott volna saját, külön bejáratú ernyő.

A gond az volt, hogy a viharkabátot általában úgy használtuk, mint ma egy jó meleg téli vagy késő őszi dzsekit. Vagyis legfeljebb pulóvert vagy mackó felsőt viseltünk alatta. Valahogy az volt az össznépi hit, hogy az említett ruhadarab melengető karakterrel szintén rendelkezik. Pedig a sátorvásznat belülről nem bélelték ki. Viszont mindenfajta szél, eső, hó, kisebb tornádó ellen tényleg kiválónak bizonyult. Ezért gondolom, hogy napjaikban szintén praktikus lenne. S a megjósolt eső elmaradása esetén sem okozna gondot. Túl nem melegítene bennünket, s a szél sem csavarná ki a kezünkből, mint az esernyőt.

Aki pedig cikinek tartaná, hogy özönvíz előtti sátoranyagban lássák, annak ajánlhatom ifjúságom trendi viseletét, az orkánkabátot. Amelyet eleinte csak egy rövid bécsi kiruccanás végpontján lehetett beszerezni. Viszont kétségkívül elegánsabb volt, mint a viharkabát. (Vagy, mint a mai esőkabátok, köpenyek.) Ráadásul, ha mégsem tört ki a róla elnevezett orkán, össze lehetett hajtogatni, s akár zsebre tenni. Szóval megérte a pénzét. Még akkor is, ha ez ember feketén, kéz alatt, idehaza vette. Később a magyar ipar szintén elkezdte gyártani, de erről inkább elfeledkeznék.

Ellenben az egykori lódenkabát megérdemli, hogy említést tegyünk róla. Egyrészt, mert, ha más szabással, de ma is gyártják. Tehát annak ellenére, hogy az ötvenes évek egyformasága, szegényessége szimbólumának tartjuk, mégiscsak kiállta viharos történelmünk próbáját. Sőt! Éppen mostanság állapították meg róla, hogy jobban véd a hidegtől, mint a legmenőbb poliészter stb. társai. Kár, hogy az esőt viszont nem állja, s nedvesen azonnal elveszti eme becses karakterét. Ezért lenne jó, ha éppen lehetne nálunk egy valamikori, tehát echte, „originált” orkánkabát is. A kettő együtt, azt hiszem, legyőzhetetlen párost alkotna. Mint ahogyan nehezen vitathatnánk el gyermekkorom egy másik ikonikus darabjának, a lemberdzseknek, érdemeit sem. Amely a steppelt tolldzsekik megjelenésig talán a legnyugatiasabb cuccnak számított idehaza.

Egészen a máig legelőkelőbb farmermárkaként számon tartott, majd más nevű dzsínszek tömeges megjelenésig. Amelyek többségét alighanem (jóval a rendszerváltás előtt, a hetvenes évek közepe tájától) licencben egy, majd egy másik magyar városban gyártottak. Méghozzá nem piskótázták el, hisz jobb időkben két és félmillió darabot állítottak elő évente. Amely, azt hiszem, nemcsak a mostani nulla fényében számít tekintélyes mennyiségnek.

- T. Szűcs József -