Fél lábbal a világ tetején

Debrecen - Szendrő Szabolcs hegymászó és fotográfus oda jutott, ahová egészséges emberek közül is csak kevesen.

A Budapesten élő Szendrő Szabolcs személyében egy különleges ember volt a vendége az Incognito Club kéthetente megrendezett „Világjáró Club” programsorozatának a napokban.

Szabolcs 16 évesen egy baleset következtében elvesztette bal lábát. Súlyemelő edzésre sietett, és megpróbált felugrani a már mozgó vonatra. Visszaesett, mire a vonat „rálépett a sarkára”.

– Gusztustalan volt, de nem tűnt életveszélyesnek. Az első gondolatom az volt, hogy lehet-e ezzel súlyt emelni – emlékezett Szabolcs, akinek életében már akkor fontos szerep jutott a sportnak. – Mikor az egyik altatásból felébredtem, a pityergő nővérke elmondta, hogy bal térd alatt amputálni kellett a lábam. Nem tudom, hogy nekem mi van a nyakam tetején, de pár perc alatt megbarátkoztam testem új állapotával. Tudtam, hogy olyat tettem, amit nem lett volna szabad, és ez lett a következménye. De azt is tudtam, hogy tovább szeretnék sportolni, és valami ülő sportág után kellett nézni – mesélte.

Végül hét éven keresztül kajakozott, az utolsó négy évében már első osztályú versenyzőként.

– Közben az öcsémtől kaptam egy könyvet. A címe az volt: A szörny. Az Eiger északi falának a megmászásáról szól. A történetnek négy szereplője van. Ebből hárman meghalnak, egyet pedig megmentenek. Ezek után jöttem rá, hogy a hegymászást nekem találták ki – idézte fel nevetve, miként került ennek a sportágnak a bűvöletébe. – Akkoriban még volt annyi eszem, hogy tudjam, alkalmatlan vagyok a sziklamászásra, úgyhogy kajakoztam tovább, aminek az első fiam születése vetett véget. Idővel elkezdett romlani a házasságom. Ez volt az oka annak, hogy már nemcsak a Pilisbe és a Börzsönybe mentem túrázgatni, hanem „kiszöktem” a Tátrába. A hegyek közt találtam meg a nyugalmat és boldogságot.

A két bordatörés

1980-ban lett az OSC igazolt hegymászója. Innentől kezdve nem volt megállás. Eljutott a Himalájába, Ozsváth Attilával a világon elsőként jutottak fel a Kedar Dome keleti falán, és 1996-ban tagja volt az első magyar Mount Everest expedíciónak.

A hegymászással egy időben kezdte el érdekelni a fotózás. Az előadásán bemutatta számos alkotását. Mesélt a képeiről, azok készítésének körülményéről, miközben vicces történeteivel többször is megnevettette a hallgatóságot.

– Azért fotózok virágokat, hogy megtévesszem az embereket, hiszen azt mondják, aki szereti a virágokat, rossz ember nem lehet – mondta, hozzátéve, hogy szerinte a fényképezés veszélyesebb, mint a hegymászás, hiszen míg a hegyekben nem szerzett komolyabb sérüléseket, előfordult, hogy egy kép készítése közben két bordáját is eltörte.

Előadása a fotóiból összeállított kiállítás megnyitója is volt.

HBN–Szebényi Szabina