Rozi néni őzikéje

Rozi néni elhunyt férje pecsétgyűrűjével kopogtatott be a zálogfiókba, hogy némi kölcsönnel áthidalhassa átmeneti nehézségeit. És ez így megy már negyedik éve. Amíg élt a papa, addig a déditől rájuk maradt porcelán őzikét zálogosították el, amikor megérkezett a gázművektől az éves elszámoló számla, a férfi halála óta pedig a hátrahagyott pecsétgyűrűre maradt a megmentő szerepe. Petneházi Attila írása.

Az idős asszony számára ez a gyűrű (miként egy filmben mondták: a bizalom köre) jelenti az emlékei mellett szinte az egyetlen tárgyi emléket; valahányszor beadta a zaciba, azzal a jóleső érzéssel ballagott át a postára befizetni a gázszámlát, hogy a papával közösen megint megoldottak valamit.

A zálogházban dolgozó, örökké mosolygó becsüs sok mindent látott már (meg annak az ellenkezőjét is), de azért az őt is mindahányszor szíven üti, amikor valaki 1000-2000 forintot szeretne kapni a talán már csak számára értéket jelentő holmijáért, de ő tudja róla (hisz évek óta ismeri), hogy a pénz gyógyszerre kell. Micsoda titkok őrzője lehet egy ilyen becsüs?! És micsoda lelkierő kell ahhoz, hogy valaki a romokban heverő életét éppen egy zálogfiók pultjára teregesse ki…

- Petneházi Attila -