Farsangolunk, bálozunk

A tél végi szürkeségben mi másra vágyhat az ember, mint vidám együttlétekre, jó társaságra? Farsang idején erre mindig teremtődik is alkalom. Magyari Márta írása.

De milyenek is lehettek a régi debreceni farsangi bálok? Pákh Albert szatirikus útirajzában az 1840-es évekbeli tapasztalatait írta meg. Alapélménye volt ekkor, a még csatornázás előtti belvárosban, az áthatolhatatlan sár, ugyanakkor a Piac utcai „frakkos”, előkelőbb kaszinó termeiben a jobb módú polgárság fiai-lányai a legdivatosabb ruhákban mulattak. Ide jártak az akkori joghallgatók, a jurátusok, s valószínűleg maga Pákh is, ahol Boka Károly, a híres debreceni prímás muzsikált. A körtáncot mindig hatalmas tülekedés előzte meg, mert ebben minden pár részt akart venni, s ahogy Pákh írja: sehol sem táncolnak talán a bálokban oly sokat, s oly szenvedéllyel, mint Debrecenben.

A falusias környezet, a mindent beborító sár és a polgári ízlés bizarr együttélését érzékletesen jeleníti meg, ugyancsak nagyjából a 19. század közepére vonatkozóan, Tüdős Klára visszaemlékezése. Anyai nagyanyja, Kálmánchey Móricné fiatal lány korában úgy ment bálba, hogy abroncsos szoknyájával, kibodorított hajával beleállították egy kétfülű dézsába, nagy kendővel letakarták, s két markos béreslegény a dézsát fülön fogva szállította a fogadóba.

A város iparos ifjúsága és a gazdálkodó cívis fiatalság más-más körökben szórakozott. Saját rétegükön belül a kialakult szokásoknak megfelelően szervezték a bálokat. Debrecenben nevezetesek voltak a különböző mesterbálok, ezeken egy-egy népesebb szakma, mint például a csizmadiák, tímárok, mészárosok képviselői gyűltek egybe. A bált a segédek szervezték, közülük ketten felvirágozott kalappal, hímzett selyemkötényben, hívogató pálcával a kézben hordták szét a meghívókat. Egy ilyen flitterekkel, gyöngyökkel, kivarrott címerrel díszített kötény a Déri Múzeum állandó kiállításán is látható. A bálba a lányokat az anyák vagy idősebb nőrokonok mindig elkísérték, a bálteremben a falak mellett lócákon ültek körben, s árgus szemekkel figyelték a fiatalok viselkedését. Fehér terítővel letakart nagy kosarakban a lányos anyák ennivalót és bort is vittek, éjfélkor a tánc szünetében ebből kínálták meg a legényeket.

A farsangi időszak közepén tartották a gazdabált, amit a cívis legények, katonaviselt, de még nőtlen fiatalemberek szerveztek. Ők bérelték ki a termeket, fogadták meg a zenészeket, s gyakran egy-egy vőfélyt is felkértek ceremóniamesternek. A gazdabált gyakran rendezték az Arany Bikában, vagy a Fehér Lóban. A 19. század végén még pálcás, felvirágozott kalapú hívogatók járták végig a lányos házakat, de az első világháború előtt már báli meghívókat is nyomtattak. A vendégek ide is maguk hozták nagy kosarakban az ennivalót, de még a tányérokat, evőeszközt is, és 6-8 literes fonott korsókban a bort.

Az 1930-as években az Arany Bikában tartott farsangi bálok közül a sokat sejtető elnevezésű Görbe Éjszaka volt a legnevezetesebb. A Debreczeni Újság egyik 1936-os száma a farsangi szezon legkimagaslóbb eseményének nevezi a debreceni újságírók tradicionális (sic) Görbe Éjszakáját, amely álarcos-jelmezes felvonulással kezdődött. Béber László fiatal újságíróként tanúja volt egy ilyen farsangzáró eseménynek, amelyen szerinte 4-5 ezer ember is tolongott a Bika összes termeiben.

A második világháború után a bálozás egyfelől a hagyományos közösségek felbomlása, másfelől a szórakozási alkalmakat korlátozó szocialista ideológia hatására jelentősen visszaszorult, illetve átalakult.

Az 1960-as évek közepétől a Hajdúsági Farsang elnevezésű rendezvénysorozat próbálkozott a farsangi szokások felelevenítésével, illetve meghonosításával, farsangi jelmezes felvonulások szervezésével, s ennek keretében is rendeztek bálokat az Arany Bikában. Talán a korszellemre is rávilágít az a tény, hogy a legnépszerűbb esemény ebben az időszakban az „autósbál” volt.

A rendszerváltás utáni években felújult, új lendületet kapott a farsangi bálok szervezése, lassan már újra beszélhetünk kifejezett báli szezonról. Formálódik a bálok, a bálozás kultúrája, s a mai bálok mint társadalmi események gyakran szolgálnak jótékony célokat is.

A tél végi szürkeségben mi lehet jobb egy vidám táncos mulatságnál? Talán csak az a remény, hogy a farsang múltával a télnek is vége lesz lassan, s várhatjuk újra a tavasz érkezését.

- Magyari Márta -

(Szerzőnk a Déri Múzeum munkatársa, tárvezető, muzeológus, etnográfus)