„Show must go on” – ami a szakmában a legkegyetlenebb

Debrecen - Örökre fiatalon emlékszünk Nagy László Zsoltra, akinek élete egy rövid utazás volt…

Barátja, pályatársa, Kiss Gergely Máté felkavaró monodrámát írt a tiszteletére A jegesmedve címmel, melynek egy személyben volt rendezője és szereplője is.

Eltalált haza, hol nincs zaj, taps, szín, álgyász, álvigasz, ahol örökké minden egy s igaz.

Juhász Gyula

Ízléstelen, igazságtalan fintor

A Csokonai Színház néhai tehetsége, Nagy László Zsolt lassan már hét éve – Juhász Gyula szavait kölcsönözve – „eltalált haza, hol nincs zaj, taps, szín, álgyász, álvigasz, ahol örökké minden egy s igaz.”

Élete utolsó szerepében a F.A.L. című kétszemélyes, kísérleti előadásban azt játssza, hogy meghal, míg barátja, Kiss Gergely Máté – groteszk módon – a szemtanú figuráját alakítja.

Az igaz történetben a nagyváradi szerző, Farkas Arnold Levente gyermekkori traumatikus élményét írta ki magából (szemtanúja volt, amikor a szomszéd kisfiú lezuhant a lépcsőház korlátjáról, szörnyethalt és angyallá változott).

A – dramatizált versekből, illetve saját szövegeikből létrehozott – produkció bemutatója 2009 márciusában a debreceni Deszka Fesztiválon volt, utoljára 2010. szeptember 23-án, a szegedi zsinagógában játszották.

A sors ízléstelen és igazságtalan fintora, hogy Laci szíve éppen ebben az előadásban szűnt meg dobogni, ahol már annyiszor „meg kellett halnia”. A játék­idő körülbelül 20. percében váratlanul rosszul lett (mint Molière a Képzelt beteg előadása alatt), és ki kellett segíteni a takarásba, a Szemtanú ekkor még nem gondolta, hogy ilyen nagy a baj – derül ki a megrendítő visszaemlékezéséből.

Magas léc, karnyújtásnyira

„Hívjanak mentőt!” – így kezdődik a színdarab, mely a fiatal színművész diplomamunkája is egyben. (A tavalyi Deszka Fesztiválon már egyszer láthatta a közönség, most januárban újra műsorra tűzte a színház.) Vállalkozása nemes és bátor, hiszen nyilván nem könnyű elmesélni a sztorit, melyet vélhetően már ezerszer megrágott, mégse tudja a mai napig megemészteni…

A monodráma önmagában magas léc, a színésznek egyedül kell fenntartani az érdeklődést, ráadásul egy olyan intim közegben, ahol a nézők egy karnyújtásnyira ülnek, ahol minden rezzenés szinte kézzel fogható, ahol csak néhány centiméter a határ a színház és a valóság között. Felemelő élmény volt az ötvenperces előadás mindenkinek, aki ismerhette Nagy László Zsoltot, és azoknak is, akik nem! (E sorok írója egy ideig csoporttársa volt a tragikus hirtelenséggel elhunyt színésznek a tanítóképző kommunikáció szakán, s nála szerényebb, alázatosabb emberrel nem is nagyon találkozott…)

Nem lehetett nem odafigyelni

„Ha színész akarsz lenni, akkor le kell menned egy sötét, hónaljszagú pincébe” – tudjuk meg. Első találkozásukra, mely a DOTE 2-es kolijának alagsorában történt, – mintha csak tegnap lett volna – pontosan emlékszik Kiss Gergely Máté: „és akkor meglátsz valakit a nézőtéren … nézed Őt, és Ő is néz téged éppen, s látod, hogy Ő jobb, mint te vagy, szebb, mint te vagy.” Monodrámájának címe egy statisztaszerepre utal, 2008-ban Az eladott menyasszony című operában Laci jegesmedvejelmezben úgy vonult át a színpadon, hogy nem lehetett nem odafigyelni rá.

Az alkotó humoros oldala is megmutatkozik, amikor elmeséli, hogyan égett le egy kávéfőzésnyi idő alatt – az Atommagkutató Intézettel szemben lévő – közös albérleti lakásuk. Megkapó pillanatok voltak a kezdeti útkeresésükről, szakmai bizonytalanságukról, elutasítástól való félelmükről és persze a megfelelési vágyról szóló jelenetek. Az előadás végén viszont egy olyan csavarral tetőzi az egészet, amire végképp nem számítunk: a szomorú patológiai látogatást követően tudjuk meg, hogy a 30 évesen elhunyt színész Édesanyja két hétig bírta a fia nélkül.

Ám ebben a szakmában az a legkegyetlenebb, hogy The show must go on, az előadásnak folytatódnia kell, s Gergelynek egy hét múlva már fellépése volt…

- Hassó Adrienn -

Kiss Gergely Máté: A jegesmedve

Érzékeny, izgalmas művésszé vált

A dehir.hu olvasói közül sokan szerették volna, hogy Kiss Gergely Máté legyen az év művésze. Nem sokon múlott a győzelem, melyet – 2016-os meggyőző teljesítménye alapján – igazán megérdemelt volna, hiszen az egykori harsány, vásári komédiásból érzékeny és izgalmas művésszé vált! Nagy utat járt be; játszott az egyetemi színjátszó körben, melyet – a nagy francia mester (Antonin Artaud) után elnevezett – KonzervArtaudrium Színházi Műhely követett, itt ismerkedett meg Nagy Lacival, sőt sírig tartó barátságuk is innen indult. Aztán történészdiplomájával zsebében eleinte beengedő fiúként kezdett el dolgozni a Vojtinában, később gólyalábasként, illetve bábszínészként szórakoztatta a gyerekeket, majd mindketten felvételt nyertek Vidnyánszky Attila stúdiójába, 2008-tól pedig a Csokonai Színház társulatának tagjai lettek.