Kátyúk indította „hólabda”

Debrecen - Bármelyik oldalról nézzük, a kátyúproblémára még nehéz jó megoldást találni.

Miután megtudtuk, hogy a debreceni önkormányzat az előző évi költségvetésében 200 millió forintot különített el – vélhetően kisfelületű – úthibák kijavításra, a következő kérdésünk a kátyúzás menetére vonatkozott.

Az infrás kátyúzási technológia nagyon jó, de nagyon lassú.

Varga László

A válasz szerint a polgármesteri hivatal útellenőrei a város 4 nagy területén (északi, keleti – délkeleti, nyugat – délnyugati és belváros) dolgoznak, bejárási ütemterv alapján ellenőrzik a területükön található utakat. Az észlelt úthibákat jelentik a területileg illetékes ügyintézőnek, akik gondoskodnak a szükséges javíttatási munkákról. Ennek során a tömegközlekedési és főbb gyűjtőutakat kiemelten kezelik, s azután következhetnek az alacsonyabb kategóriájú utak.

A hideg nem akadály

Az ilyenkor alkalmazott hidegaszfaltos technológia száraz időjárási körülmények között végezhető, mínusz-10 fok sem jelent akadályt. Lényegesebb a hőmérsékletnél, hogy az úthiba kijavítása előtt a kátyút ki kell takarítani, és amennyiben szükséges körbe kell ütni. A hidegaszfalt a hozzáadott anyagoknak köszönhetően kiváló tapadással rendelkezik, melyet a berakás után tömöríteni kell. Amennyiben szükséges, az így kijavított úthibákat melegaszfalttal is helyreállítják – eddig a válasz.

A probléma alaposan megmozgatta az Agora tagjait is, s mivel a város ügyes-bajos dolgait kiveséző társaság tagja a városfejlesztési főosztály ma már nyugdíjas korábbi vezetője, Varga László is, valamennyi felvetésre szakszerű választ kaphattak az agorások. Minden észrevétel és az arra adott válasz újabb irányba vezette a vitát, ami így egyre inkább hasonlított egy hólabdához, melyet többen görgettek.

A labdát, vagy inkább a (vélemény)lavinát Jónás Imre indította el, amikor egy máshol alkalmazott kátyúzási módszer felől érdeklődött: lehet, kicsit költségesebb, de ha tartósabb, akkor miért nem alkalmazzák Debrecenben is? Varga László azonnal reagált: „ az infrás kátyúzási technológia 2000. óta ismert Magyarországon, 2005. körül kísérleti jelleggel ki is próbáltuk Debrecenben. Nagyon jó a technológia, de azért nem alkalmaztuk, mert nagyon lassú, 30-40 perc kell egy kátyú rendbetételére, és 8-10-szer drágább mint a hagyományos módszer.”

Nem „olcsóbb a drága”

Ezt követően Ábrahám László egy számítással próbálta igazolni, hogy a drága az olcsóbb. Úgy érvelt, hogy adott összegből az első években csak egy bizonyos hányadukat lehetne kijavítani, de az legalább évekig tartana, azaz a következő évben kevesebb helyen kellene beavatkozni, s mindig kevesebben, az az ötödik évben pedig – köszönhetően a tartós javításoknak – szinte felszámolódna a városban a kátyúsodás. Varga László erre előbb a pénzhiányt említette meg: „Amíg az emelt összeggel kell finanszírozni a kátyúzást, melyik zsebből vegyük el a forrást, mert arra nem lehet számítani, hogy jelentősen megnőjön a város költségvetése.” Majd kicsit szakmázott: „A kátyúk kialakulása nem ugyanazokon a helyeken történik, általában új burkolatfelületen, vagy az elöregedett útburkolatokon a helyreállított helyek közelében. 8-10 év alatt az aszfalt is elöregszik, ha van keret, le kell marni a kopóréteget és újat leteríteni minimum 4 centiméter vastagságban. Mivel a kisfelületű javítás (kátyúzás) csak az útfelület egy részére vonatkozik, nincs garancia arra, hogy mellette újabb kátyú ne keletkezzen az amúgy is elöregedett, vagy hibás burkolaton.

HBN–ÉP