Értékeink nyomában 18. rész: Augsburgi bortartó kanna

Debrecen - A szabin nők elrablása – aranyozott kannán. Sorozatunk a Kollégium gyűjteményeinek: nagykönyvtárának, múzeumának nevezetességeit mutatja be.

Rendkívül sokféle ötvösmunkát tekinthetnek meg a látogatók a Debreceni Református Kollégium Múzeumában. Ezek az ötvösremekek nemcsak az egyházművészeti kiállítás, hanem a „Kálvinista Róma” elnevezésű kiállítóterem fényét is emelik. Ez utóbbi helyen nyújt impozáns látványt a kivételes szépségű augsburgi bortartó kanna. A finom mívű alkotás a cívisváros németországi kapcsolatait idézi: az augsburgi mészárosok a debreceni piac állandó vásárlói voltak. A Debrecen vidéki pusztákon tenyésztett, nevelt állatokat lábon hajtották ki Dél-Németország városaiba. (Az efféle „utaztatásra” irodalmunk is felfigyelt: szemléletesen leír egy ilyen hajtást – példának okáért – Jókai Mór hortobágyi ihletű művében, a Sárga rózsa című kisregényében.)

A debreceni polgárok arany-ezüst tárgyai zömmel helybeli mesterek műhelyeiben készültek, de előfordult a külföldi vásárlás is. Drága ötvösművek beszerzése nem volt egyszerű. Az ilyen tárgyakat sem a helybeli, sem a debreceni vásárokat látogató erdélyi és más vidékekről érkező ötvösöktől nem lehetett megkapni, ugyanis raktáron csak olcsóbb, vékony ezüstből készült árut tartottak. Az értékesebb darabok rendelésre készültek.

Az augsburgi ötvösremeket Debreczeni János vásárolta 1672-ben Pozsonyban, majd 1691-ben Bánffy György, Erdély főkormányzója és felesége, Bethlen Klára a debreceni Kistemplomnak ajándékozta. Az ajándékozás idejében losonczi Bánffy György még nem volt gróf, hanem a kanna felirata szerint is az erdélyi fejedelem titkos tanácsosa, Fejér és Doboka vármegyék főispánja.

Fotók: Ősz Attila

A míves bortartó kanna abban az időben száz dukátot ért (a dukát arany pénzérme, mely egész Európában használatos volt az 1870-es évekig). A gyönyörű, aranyozott ezüstkupát jóformán csak addig használták, míg az adományozók éltek. Ennek oka állítólag az volt, hogy a hívek idegenkedtek az ókori pogány téma részletes ábrázolásától, annak ellenére, hogy a református gyülekezetek teljesen önállóan és szabadon használhattak bármiféle úrasztali edényt. A szóban forgó jelenet témáját egy római monda, „A szabin nők elrablása” szolgáltatta. A Róma alapításához kapcsolódó elbeszélés szerint a település egyre inkább fejlődött és erősödött, de nagyon kevés asszony élt a városban. A probléma megoldására Romulus ünnepséget rendezett, s vendégként meghívta a szomszédos szabin törzset is. A szabinok mind éltek a lehetőséggel, és magukkal hozták a lányaikat. Romulus azt tervezte, hogy elrabolja a szabin nőket, és elviszi őket Rómába. Amikor a szabinok megérkeztek, Romulus leült szenátorai közé. A támadásra a megbeszélt jel az volt, hogy ő feláll, kioldja lila palástját, majd újra maga köré teríti. Felfegyverzett hívei figyelték őt, és amikor a jeladást érzékelték, a nemesek kardot rántottak, majd csatakiáltások közepette megrohanták a szabinokat, s elfogták lányaikat. A férfiak sértetlenül elmenekülhettek, de hétszáz szabin nőt elraboltak, majd vittek Rómába.

A klenódium oldalát körben egyedülálló szépségű, az említett esetet, a szabin nők elrablását megjelenítő dombormű ékesíti. A fedélen harci jelenetet ábrázoló reliefet találunk. A kanna talpának külső peremén hat angyalfejes díszítmény figyelhető meg. Ezek a – rablási jelenetet mintázó – reliefet a talptól elválasztó koszorúsávig terjednek. A kanna füle tagolt, hermás díszítménnyel ékes. A serleg súlya több mint hat fontot nyom.

Az augsburgi mesterek munkáinak különlegességéről Csokonai is megemlékezik: „Ollyan finom apró lántzocskákat tsinálnak az Augspurgi Mesteremberek, hogy azzal a ’balha ’ lábát is megköthetni, ’ s ha a’ balha ugrik, utána rándul.”

Az augsburgi bortartó kanna impozáns méretével, különleges díszítésével a világ bármely, ötvösremekeket bemutató kiállításán megállná a helyét.

- Ormosi Viktória -