Zajos búcsú az óévtől, reményteli üdvözlet az újévnek

Debrecen, Hajdúszoboszló - Lovas Kiss Antallal, a Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszék docensével a hagyományokról beszélgettünk.

– A néphagyományban a szilveszter és az újév napja összetartozik. A folytonosság kifejeződése és az egyik pontból a másikba történő átmenet fontos eleme ennek az időpontnak – mondta Lovas Kiss Antal néprajzkutató, hozzátéve, a hagyomány szerint a periódust indító legelső nap az egész eljövendő időszakot befolyásolja. – Ez a kiindulópont rengeteg, a következő év biztonságát, békéjét, gazdagságát biztosító rítust hordoz magában, továbbá a jóslásra is alkalmat ad. Például január elsején az otthonokból nem volt szabad kivinni értékeket, mondván, akkor az egész haszon kimegy onnan. A nagy fogyókúra-terveket és a dohányzásról való leszokást is gyakorta igazítjuk január elsejéhez, mert azt reméljük, az új periódus kezdetével egyszerűbb lesz a dolog.

– A téli időszak a paraszti kultúrában a sötétség eljöttét jelzi. A meghosszabbodott éjszakák miatt több tér nyílik a gonoszok számára, ami ellen a lakosságnak védekeznie kell, és a zajongás segíthet elűzésükben – válaszolta a néprajzkutató. – A magyar nép­hiedelmek szerint a gonosz lehetett boszorkány vagy akár ördög is, bár szilveszter napján ez általában egy nem meghatározott, árnyalt fogalomként élt.

– Hajdúszoboszlón viszont egy egészen egyedi, mondai hagyomány alakult ki a zajkeltés köré, amely szerint a 16. század környékén török csapatok támadták meg Szoboszlót, és a helyiek a nagy ködben, zajongva riasztották el őket. Egy másik verzió szerint a ködben nem találtak vissza a török martalócokat elkergető szoboszlói vitézek, és magukat kizárólag a hangjukra és hallásukra bízva bukkanhattak rá otthonukra – tette hozzá. – Hazánkban a gulyafordítás szokása is jellemző volt. A fiatal legények házról házra járnak, ostorral csergetnek, tülkölnek, valamint kiabálnak, hogy a háziállatokat felkeltsék és azok másik oldalukra forduljanak. Ez szimbolikus cselekedet, a szóbeszéd szerint megmozgatásukkal életképesebb lehet az állattartomány a következő év során. Lovas Kiss Antal szerint az sem utolsó szempont, hogy a legényeket gyakorta megvendégelték egy kis kolbásszal és pálinkával, ami kiváló kapcsolaterősítő is.

Ha csizma, akkor csizmadia

– A lányok körében a jóslási szokások örvendtek a legnagyobb népszerűségnek szilveszter napján – folytatta. – A cél általában ugyanaz volt: kideríteni, ki lesz a leendő férjük. A fiatalok általában összeültek, és különböző praktikákkal próbálták megjósolni leendő házastársukat. Gombócokba neveket helyeztek el, azokat víz alá rakták, és amelyik leghamarabb a felszínre emelkedett, azt a férfit tartották a jövendőbelijüknek. Egy másik módszer az volt, hogy forró ólmot öntöttek a vízbe. Ha például csizma alakot öltött az anyag, arra asszociáltak, csizmadia lesz a leendő férj foglalkozása. Még olyan változat is létezett, hogy ha a lány fürdés után nem törölközik meg, és alvás előtt a feje alá egy férfi alsóneműt tesz, megálmodhatja kivel hozza össze majd a sors a jövőben.

Modern ünneplés

– A szilveszteri és újévi szokások folyamatos változáson mennek keresztül a néprajzkutatások kezdete, a 18. század óta. Sok hagyományt azért őrzünk meg, mert tudjuk, érték van benne, de akad olyan is, ami mára kiüresedett. Ilyen például a hangkeltés. Ma már nem félünk ördögöktől és boszorkányoktól, a zajongás kultusza ma már azt az elvet követi, hogy vidám állapotban menjünk át az új esztendőbe. A mai fogyasztói társadalomra elmondható, hogy nincsenek már visszafogott időszakok, szinte az év bármelyik napján mulathatnak az emberek. Szilveszterkor viszont ehhez mérten, nem hétköznapi módon szeretnénk szórakozni, különleges elemek, mint a tűzijáték, a petárdázás, vagy az éjféli koccintás bevonásával.

Lovas Kiss Antal nem hisz abban hogy a szokások romlanának, szerinte csak a modern technikához alkalmazkodnak. – Teljesen természetes hogy formálódnak a szokások, ami él, az mindig változni fog – fogalmazott a néprajzkutató.

HBN–FL