Józan szereplők a kocsmaszínház deszkáin

Debrecen - A Búcsúterápia Csokonai színházbeli sikerén felbuzdulva ismét műsorra tűzték a fiatal erdélyi írónő darabját Pinczés István rendezésében – ezúttal a Kosár Kocsmaszínházban.

A Debreceni Független Színház és Japán Központ szereplői – hivatásos és amatőr színészek – a novemberi után december 14-én ismét színre lépnek majd ezzel a darabbal. Az idei évad repertoárja igen színes, többek között Háy János új darabját és Csiba László professzor második novelláskötetének ősbemutatóját is tervbe vette Pinczés István.

Mikor alakult ez az érdekes, összetett nevű színház?

Pinczés István: 1979-ben már működött egy önképző kör, majd az alapító, Rencz Antal távozása után a jól képzett, tánccal, mozgással, művészi beszéddel, verssel foglalkozó csapatból jómagam szerveztem egy amatőr színházi keretek közt mozgó, 15-20 fős színjátszó stúdiót. A próbák mellett voltak képzési óráink is, évente 4-5 tagunkat felvették az akkori Színművészeti Főiskolára – Csuja Imre, Eszenyi Enikő, Szarvas József, Kerekes László, Bertók Lajos, Varga Marika, Garay Nagy Tamás, Varga Éva, hosszú lenne mindenkit említeni. A művelődési központ a Kiszövvel karöltve tartotta fenn a Debreceni Színjátszó Stúdió névre hallgató együttest, mellyel akkoriban színházi fesztiválokat nyertünk, kijutottunk New Yorkba, Japánba, Svédországba is. A legtartósabbnak a japán kapcsolat bizonyult. Később, amikor már új tagokat nem vettünk fel, gyakorlatilag szenior csoporttá alakultunk, hisz az alapító tagok, akik ma is velem dolgoznak, bizony már 60 év körüliek. A fenntartó szervünk megszűnésével önfenntartókká váltunk, ekkor jegyeztük be a Debreceni Színjátszó Stúdió Független Színház és Japán Kulturális Szolgáltató Központ Egyesület nevet. Minél többször voltunk ugyanis Japánban, annál inkább kezdtünk érdeklődni a színház mellett a kultúrájuk más területei iránt is. Magyarország több mint 20 városában tartottunk már japán napokat, kiállításokat, teaceremóniát, japán hagyományos kjógen vígjáték-előadásokat. A nevével Ruszt Józsefre is emlékező Debreceni Független Színház idei első bemutatója a Hangfogó Banddel közösen létrehozott John Lennon emlékműsor, az A Mindenségen át, melyet a Vojtina-premier után a Csokonai Színházban játszunk december 11-én, Lennon meggyilkolásának napjára emlékezve, illetve – a vártnál sokkal nagyobb érdeklődésre való tekintettel – remélhetően januárban is. Emellett 10-12 országos és erdélyi meghívásnak is eleget kell tennünk. Novemberben a Kosárban indítottunk Kortárs Kocsmaszínház címmel egy ősbemutató-sorozatot, amiben Magyarországon még nem játszott, ma élő magyar szerzők drámáit felolvasó színházi, emlékpróba szintű keretek között mutatjuk be.

Díszletek, jelmezek nélkül, csupán fényeffektusokkal kísérve a színészek mozgását elég merész próbálkozás. A Búcsúterápia sikerét látva azonban úgy tűnik, érdemes volt belevágni.

Pinczés István: Valóban merészség, de a kényszer vitt rá bennünket. Volt már ilyen a világtörténelemben, nem mi találtuk ki, de működtetjük. A „független” szó kicsit arra is utal, hogy sem fenntartó, sem támogató nem áll mögöttünk, a jegyeladásokból kifizetjük a terembérletet, a szokásos adót, jogdíjat stb., és ami marad, elosztom a színészek, zenészek között. Ez egy olyan színházi forma, ahol 70-80 százalékos szövegtudással, majdnem összpróbaszinten, még példánnyal a kézben, de már érzelmi, indulati töltéssel mozognak a színészek, karaktert formálva a színpadon. A plakáton szereplő „dbkj” rövidítés színházi nyelven azt jelenti, hogy a díszlet, a bútor, a kellék és a jelmez csak jelzés. A Búcsúterápia előadásán – a Függetlenek a függőkért programhoz kapcsolódva – olyan szenvedélybeteg emberek állnak a színpadon, akik valamilyen függőségben szenvedve, abból kigyógyulandó, terápiás csoportba járnak. A darab szándékoltan nincs befejezve, mi ezt kihasználva egyféle nyitott, szabad beszélgetéssel folytatjuk, így a kosárbeli előadáson a debreceni Anonim Alkoholisták Főnix klubjának tagjai és segítő szakembereik közül hárman is megszólaltak, szinte átmenetet képezve a színház világából a nézőtér felé. Ezt szeretnénk folytatni karácsonyhoz közeledvén azzal, hogy felismervén a szeretethiányban a második nagy öngyilkosságra késztető tényezőt, függőségkutató pszichológus helyett Fekete Károlyt, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspökét hívtuk, hogy a soha el nem fogyó szeretet és az erős hit életben tartó erejéről beszélgethessünk vele a december 14-ei előadás után.

Milyen darabok szerepelnek a kocsmaszínház távlati terveiben?

Pinczés István: Elsőként említeném Csiba László professzor, a legelismertebb magyar neurológus második novelláskötetének megjelenéséhez kapcsolódó bemutatónkat. Első kötetéből, melyet azóta több nyelven is kiadtak, a Pesti Magyar Színházban rendeztem felolvasó színházi előadást. Szeretném Háy János Élőben a halál című, az ’56-os forradalmi évfordulóhoz is kötődő, nagyon izgalmas, abszurd „valóságsó”-ját is közönség elé vinni. A Gézagyerek szerzőjének új művéről a Csokonai Színház vezetőinek megtisztelő meghívására velük is tárgyaltunk, ám végül a Mesterkurzus című sztálini „zenés kihallgatást” rendezem majd régi kedvenc játszóhelyemen, a három évtizeddel ezelőtt az én kezdeményezésemre kialakított stúdiószínházban, február közepén. Később a Kosárban Esterházy Péter eddig be nem mutatott történelmi revüjét, a Mercedes Benz címűt, Jámbor József Kossuth Lajos wigwamja című dokumentarista bohózatát, Zalán Tibor, Kiss Csaba, Szalóczy Géza, Újszállási Lajos, Fráter Zoltán egy-egy művét is műsorra tűzzük. Csemegeként Havel Sörmesterét nem felolvasó, hanem igazi színházi formában mutatjuk be január közepén. Gondolkodunk a filmművészetben divatos „remake” előadásokban is: többek között Garaczi László Fesd feketére című kocsmaszínházi előadását és Háy János nagysikerű Gézagyerek című előadását szeretnénk felújítani. Sajnos, az akkori szereplők közül Herda Pityu legendás megformálója már nem él – az ő emlékére rendezzük meg a Kóti Árpád-szavalóversenyt április 11-én a Kosár Kocsmaszínházban. Friss irodalmi Nobel-díjasunk, Bob Dylan magyar nyelven énekelt versei alapján készülő műsorunkat is hamarosan látja majd a közönség.

- Kenyeres Ilona -