Életfogytig rock’n roll

Főnix Csarnok, december 29. Újabb piros betűvel, hét felkiáltójellel beírt program a kalendárba. Sokan várjuk úgy, mint a kisgyermek az első hóesést. Ciki, nem ciki, bevallom, negyvenes, érettnek mondott nőként rajongok a Tankcsapdáért. A miértre válaszom lentebb, a hogyanja elevenen él emlékeimben. Kálmán-Kovács Mónika írása.

Tizenöt éve épp a „hosszú, fekete haj korszak” kellős közepén Egerszalókra tartottunk az akkor még kb. 2 hete tartó szerelmem tárgyával (ma már férjemnek hívom) és barátainkkal. Az úton az Agyarország parancsszóra került a lejátszóba. Bár a rockzene szeretete számomra addig a Guns N’ Roses hallgatásban ki is merült, fülig szerelmes, majdnem tiniként máig fülemben csengenek a Föld és ég sorai. És ez az amiben a Tankcsapda páratlant alkotott az elmúlt lassacskán 27 év során. Lukács Laci dalszövegei minden lelkiállapotra felírhatók receptre, még egy megszállott „Oravecz Coelho” rajongó is talál gondolataiban hozzá közel állót. Hős szerelmes vagy megcsalt, boldog, boldogtalan a megfelelő lemezzel bármely betegség tünetileg kezelhető. A szívemet azonban azon szavai dobogtatták meg a leginkább, amelyeket egy régi-új album munkálatai okán mondott: „Ugyanolyan ez, mint amikor valaki 20 éve házas, de még mindig szerelmes a feleségébe, és hiába van egy tucat gyerekük, még mindig jól esik vele elandalogni az árnyas nyári fák között kéz a kézben, és közben enni egy fagylaltot. Ilyenkor egyszerűen élvezed a helyzetet, hogy azt csinálhatod, amit szeretsz, és nem gondolkozol azon, mi jöhet még.” Háromgyermekes feleségként jólesik hinni ezekben a sorokban. Így lettem hát rabja a rockmaffiának, Debrecenben.

- Kálmán-Kovács Mónika -

Nem falakat húzni, hanem lerombolni

Debrecen - A Tankcsapda feldolgozásokat rejtő dupla albuma már ötszörös platinalemez, jön a tizedik Főnix-koncert. A zenekarral interjúztunk.